Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által. A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is. Ki ismeri az ember benső dolgait, ha nem a benne lakó emberi lélek? Hasonlóképpen Isten titkait sem ismeri senki, csak Isten Lelke. Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől eredő Lelket, hogy megismerjük, amit az Isten a kegyelemben ajándékozott nekünk. Erről beszélünk is, de nem az emberi bölcsesség tanította szavakkal, hanem ahogy a Lélek tanít, lelki embereknek lelkieket nyújtva. A testi ember nem fogja fel, ami az Isten Lelkéből ered. Balgaságnak tartja, s nem képes megérteni, mert lelkileg kellene megítélnie.
Noha a lelki ember mindent megítél, őt nem ítéli meg senki.
"Hiszen ki látta át Isten gondolatait, hogy oktatná őt?" Mi azonban birtokában vagyunk Krisztus gondolatainak.

Valóban, a Szentlélek mindent átlát, nagyon jól írta Szent Pál. A modern ember, aki a „Hiszem, ha látom!” elvet vallja, nem tudja elfogadni mindazt, ami Isten Lelkéből származik. Ám bennünk, keresztényekben nem a világ lelke „világít”,(inkább sötétít) hanem az Istentől eredő Lélek fénylik, azért, hogy megismerjük mindazt a jót, a kegyelmet, amit tőle kaptunk. Nem az emberi bölcsesség az, ami fölemel minket, s tanítani sem lehet másképpen, csak úgy, ahogyan azt a Lélek teszi. A testi ember számára idegen, valószerűtlen gondolatok ezek, sőt mi több érthetetlenek, de számunkra örökérvényűek, s azok is lesznek mindig.

(Szent Korona Rádió)