Tették ezt azzal, hogy '56 június 4-én, a nemzetcsonkítás gyászos emléknapján, immár másodszor érte el a bolsevik-kommunisták keze a magyar anyák méhét, és becstelenítette meg őket. „Törvényessé” tették az abortuszt. Ha nem is volt tudatosság éppen eme nap kiválasztásában (minő jóhiszeműség), de midőn a mondás is tartja, összenő, ami összetartozik, a sötétség a sötétséghez húz. Magyarországon éppen a jeles forradalom és szabadságharcunk évében elérhetővé vált a nyugaton már bevezetett gyakorlat, miszerint a nőnek joga van eldönteni, hogy életet adjon, vagy sem.

Szigorú számokA mai napig a „törvényes” úton elvégzett magzatgyilkosságok száma meghaladja a 6 milliót, óvatos becslések szerint a „törvénytelen” úton elvégzettekkel együtt legalább 8 millió elpusztított magyar honfitársunkról kellene, hogy beszéljünk. Felvetődhet a kérdés, hogy akkor miért írtam az elején 15 milliót. Azért, mert az elmúlt 52 év alatt kettő nemzedék is felnőhetett volna, sőt, akár egy harmadik is, és így nekik is lehettek volna gyermekeik.

Jó alaposan ízleljétek e szavak súlyát, több mint 15 millió magyar, akiktől meg lett tagadva az élet! De még mindig messze járunk az igazságtól, mert ez persze csak csonkahonra igaz…

„Elvették s most véle nagyra vannak…” tehetik, de meddig?
Harcoljunk Trianon összes pusztítása, csonkítása és terrorra ellen, emlékezzünk meg idén arra a tengernyi magyar testvérünkre is, akiket az anyaméhből tépetett ki a gyilkos szabadosság keze!

Áprilisban röppent fel a hír, hogy van lelkiismeretes bíró Gödöllőn is, aki elfogadhatatlannak tartja a magzatpusztítást. (Olvassuk csak el az MOK honlapján.)

A válasz persze nem késett, szinte versenyre kelve egymással, kiáltották elfogadhatatlannak, és tűrhetetlennek azok a bizonyos körök, hogy de hát az anya „jogai”. Ismerős?

Az esettel kapcsolatosan érdemes átolvasni a különféle kiváltott hatásokat. (A kereső a barátod).

Alfa szövetség emblémájaAzért a lelkiismeret és a józanész, magyarán hazaszeretet, nem váratott magára és sokan kiálltak a bíró és döntése mellett, többek között az Alfa Szövetség is. Közleményük:

„Az ember mint kár?
Egyes magyar médiák támadást indítottak a Gödöllői Városi Bíróság bírája ellen életvédő tartalmú döntése miatt. Hasonló támadás érte korábban a sajtóban a Szegedi és a Pécsi Ítélőtábla döntését – melyet egyébként a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatában törvényesnek talált. A legutóbbi támadás az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának véleményén alapult - kinek egyébként nincsen joga a bíróságok döntéseiről véleményt mondani. Mindkét esetben a támadások egy ember születését kárként értékelték. Tiltakozunk a törvénytelen, s alaptalan támadások ellen, melyek a független magyar bíróságoknak szabad mérlegelési jogkörükben hozott törvényes döntéseit támadják. Budapest, 2008. április 21.
Pacem in Utero Egyesület - Dr. Jobbágyi Gábor, elnök
Alfa Szövetség - Dr. Téglásy Imre, főtitkár sk.”

Dr. Téglásy Imre egy irodalmi alkotással is megtoldotta, érdemes időt áldozni rá, és elolvasni:

Egy „ördögi kísértet”
Pesti Bornemisza Péter ismeretlen műve

Örömmel közlöm, hogy 16. századi írónk, egy közelmúltban megkerült, eddig ismeretlen művére bukkantunk a Miscellania Hungarica 2008 jelzet alatt őrzött, vegyes magyar vonatkozású anyagokat tartalmazó kolligátumban. A becses irodalomtörténeti dokumentumra Franco Annoni professzor, a pádovai Biblioteca Universitaria igazgatója hívta föl a figyelmemet, amit ezúton is köszönök. Tőle kaptam a most modern helyesírással közreadott mű mikrofilmjét. Az alkotás feltehetően az Ördögi kísértetek egyik darabja lett volna, de máig ismeretlen ok miatt mégsem került a kötetbe. A most fellelt mű úgynevezett „lött dolgok”-ról, vagyis valós történeti eseményről szól, így szereplői nem lehettek kitalált személyek, hanem eredetileg egy Bonfini-forrásra visszavezethető, ma már ismeretlen, gyaníthatóan latinul írodott Mátyás-anekdotában tűnhettek fel, amit Bornemisza fordított magyarra. A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy bármely ma ismert személlyel, akár élővel, akár elhunyttal való hasonlóság a merő véletlen műve.
Közreadja: dr. Téglásy Imre, az irodalomtudomány kandidátusa

Az gödöllői bíró*
Petrus Bornemisza de Pesth
Antonius Bonfiniusból ez lött dolog magyaroknak

Történék penig Magyarországon, hogy egy fertőzetes feslettséggel bájolót az bíró elé vittek. Mivel penig az sokszoros bűnök napnál fényesbnek láttattak, az bíró az kablát harminc nap tömlöcre ítélé. Akkor az némber súgá az strázsának, hogy ő bizony úgyannyira lebetegedék, bizony talán meg is halna, ha az tömlöcből csak egy kis időre el s ki nem engednék. Szalad az strázsa az bíróhoz, az ki színe elé viteté az némbert. Az ördöngős mondá néki, az halálos betegség képe egy magzatbábocska, az bujkál benne, hogy véle megterhesedék.
Kérdezé az bíró: - Aztán hogyan s miért engedjelek én ki ezért, s mely időre?
Felelé az kabla: - Hacsak kis időre is ez tömlöcből kimehetném, egy tudós orvval ennek az én terehemnek, ennek az én gyermekemnek, méhem keser’ gyümölcsének jó végét vethetném.
Felelé az bíró: - Ha én innen gyermekölni téged kiengedlek, lelkét hogyan számolom el Justitia Igazság Istennek?
Ezért az bíró az terhes polozsnát el nem engedé, az ki később az bábocskát világra engedé.
Támadt penig vala mégis az latrok között néhány főlator, az kik ez bájolót addig-addig uszíták, addig-addig hergelek, hogy az panaszszóval el s felmenne Budáig az Mátyás királyhoz végső igazságért. Az kablát karján szopós gyermekével király elé bocsáták.

Ott fölmutatá Nagy Baját:
az pólyás, kis, rívó babát,
kitől ő most holtig beteg,
penig tőle szabad rég,
ha az gyermekölő orvnak
boltjába őt engedék.

Király szóla:
- Mérlegén Justitiának
húsát méretem bírádnak,
ha az jogos harminc napon
túl büntetett életfogyton
ez gyermekkel, kit föltartasz
s el magadtól éhen s koppon.
De fontold meg, jó előre,
mit mondasz, mert nyelved tőre
vágatik ki, serpenyőbe,
hazugságot kereplőnek!

Az főlatrok s az hajcsárok
súgák-búgák az kablát ott,
hogy meg ne szeppenjen végre,
hanem velük az hátában
előlépjen hangost s bátran
jó sok arany nyereségre.

Vizslatja tahát a király:
- Mondád-é, hogy bábocskádtól
nem tudál megkönnyebbedni,
te méhedből el s kivetni?
- Mondám.
- De mért mondád gyermekednek?
- Hogy hazudnék, király uram,
midőn enyém, húsom fattya?!
- De midőn halálra hajtád,
kérded-é, mit mond rá atyja?
- Árva maga, árva atyja,
szótlant süket nem hallgatja.
- Kérded-é az atyja anyját,
atyja ükét, annak atyját,
kérded-é, kik már meghaltak,
volt-é álmukban e magzat?
Kérded-é az Úr Teremtőt,
mért vett Ádám-bordából nőt,
avagy az király Szent Istvánt,
Boldogasszonynak miért szánt
magyari, szép, szent koronát?
- Árva gyermek, nincsen őse,
ki szeretné, temetőbe.
- Kérded-é ő sok-sok társit,
kis pajtásit, nagy pajtásit,
kérded-é az nevelőit,
kérded-é hű szeretőit:
jegyét váró, hű mátkáját,
kérded fiát, unokáját?
- Nem kérdeztem, nem születtek.
- Hát azt vevéd számba, némber,
hány harcosom hull el vérrel,
hány lovag küzd ellenséggel,
míg te, orvval börtönméhben
mészárolod kis vitézem?

Ítéletet ígyen teszek:
nem vagy anya te, csak szülő,
kéjed kényszerét kerülő,
lelked-csecsed dedtől loptad,
bizonyságát idehoztad,
királyhoz is lopni jöttél:
bíróm életére törtél!
Lenne részed minden jóba,
ha nem ülsz minden karóba,
ha az férfit megbecsülöd,
véle menyegződet ülöd,
ha nem lopod írét, magját,
ha nem falnád föl magzatját.

Ősi magból kel az Élet,
ős jussát ez Öröklétnek,
nemes szülők, s mind, kik adják,
tudják, ők csak kölcsön kapták,
fű és virág, levél ágon,
minden állat a világon
Egy Fő Törvénnyel mozogjon:
szaporodjon, sokasodjon!
Az gyümölcsfa, ha nem terem,
törzsét töröm, tűzre teszem.

Az király int: - Udvarnépek,
gonoszt féljen igaz lélek,
gonoszt láttunk, igazt egyet,
az bírót, ki dicsőséget,
századokra, példát nyerhet!

Jó bíróné, itt e gyermek,
hittel, hűen fölneveljed!
Férjed nemes lelke nemzé,
lelke szülte kisdededdé,
de ez asszony meddő itten,
nem anya, mert lelke nincsen.
Menjen, lelje föl a lelkét,
elég lesz rá tán kilenc év!
Kilenc esztendőn e gyermek,
ha észre már fölcsepergett,
hozattassék hozzám menten:
szíve tegyen törvényt abba,
született-é édes anyja!
Ha édesnek szüli magát,
apródot kap, nem kisbabát.
De ha nem nő benne lélek,
s dúlja csak a hústüskéket,
fertőt fürdet Vénus húsba,
dögvészt áporos odúba,
legyen akkor számkivetve,
bújjon, hová viszi kedve,
fusson más országba, végre,
ott fertőzzön dögre, vészre!
Latrok bőrét, kiktől szája
nyílt némbernek hazugságra,
töltsétek meg, nyomós okkal,
meddő sóval és homokkal!

Szól a bíró: - Király uram,
lenne nékem másik utam,
add házamba ezt az asszonyt,
hadd szolgáljon, hadd maradjon,
hátha kő szíve lazulhat,
hátha hamis igazulhat!

Szól a király:
- Atyja lettél ez gyermeknek,
bár nem te magad nemzetted.
Hív asszonyod jól mutatja,
nem test, lélek mindőnk anyja!
Jutalmad legyen, mint kéred!
Szóla Mátyás, s az ítélet
fel van róva az Természet
Nagy Könyvébe mindörökre.

Mondják Mátyást nagy okosnak,
midőn felel az torkosnak:
- Ha már táncolsz, s vesszőn járod,
kapsz bakómtól, olcsóbb százon,
száz bot csapjon, el ne feledd,
emlékezzen az alfeled!

*Az bírótól, mert ördögölő,
kapott nevet az Dögöllő.
(Mast így mondják, hogy: Gödöllő.)

Trianon nem 1920-ban kezdődött, de egyszer véget fogunk vetni neki!
Szebb jövőt, és kérjük a Boldogságos Szűz Máriát, hogy ne hagyja veszni népét.

(Rácz Kristóf - Szent Korona Rádió)