A főnökéhez hasonlóan idióta és primitív Rudolf Pučik alelnöküknek nem tetszik, hogy a magyarok ezer éve Pozsonyt Pozsonynak nevezik.
A történelem nélküli gúny-állam, amely a minket hátba támadó Csehország nélkül soha nem tudott volna létrejönni, 1919-ben adta koronázó városunknak, amelyben több magyar királyt is megkoronáztak (ám egyetlen tót királyt sem).

A várost mindig is magyarok és németek lakták vegyesen. A Pozsony (Poson) nevezet, ki tudja miből alakult ki. Vannak akik a vár első ispánját sejtik a névadó mögött, de olyan is, aki a szláv Pos szót sejti benne. De hogy kerek legyen a karika: ismét mások a német Poscho nevet vélik felfedezni az eredeti elnevezésben.

907-ben említésre kerül egy Braslavespruch, illetve Brezalauspruch előfordulás [ami a Braslav személynévből és a 'burg" német szó összeolvadásából származna], de ebből nem lett volna később semmiféle beszédhibás alakzat, hiszen a várost Pozsonynak, illetve Pressburgnak nevezték.

A mai perverz elnevezés onnan származik, hogy egy nagy valószínűséggel vagy boróka pálinkától, vagy pilzeni sörtől megittasodott tót atyafi, aki tudománya hiányát pánszláv nagyszerűsége tudatával pótolta, bizonyos Šafárik összekeverte a filagóriát az allegóriával.
Azt hitte szlávsága tudatától megmákonyosodott agyával, hogy a 907-es alak nem a 'Braslav", hanem a 'Bratislav' alakból származik.
Rajta kívül tudta ezt mindenki, aki nem szekundált be iskolai oktatásában és tudta is ezt minden tudós forma, minden tót származású filosz is - mármint hogy rettentő nagyot tévedett Šafárik kolléga, és hogy szarva közt kereste a tőgyét. Ezért a tót atyafiak a maguk kellemetlen hangzású, vagy cseh vagy lengyel eredetű nyelvén továbbra is Prešporok illetve Prešporek néven nevezték Pozsonyt.

1919 januárja, az olasz segítségű cseh megszállás hozott ebben fordulatot.
A város, lakosságát szemlélve 80 %-ban német és magyar nemzetiségű volt, akik hallani sem akartak új vagy ujdondász megnevezésről.
De a hatalom sem hagyta magát. Bár Šrobár városparancsnok parancsolt a városban, de a név továbbra is a régi maradt, azonban inkább a szláv elnevezés: a Prešpork, de a Pozsony és a Pressburg is használatban maradt.

Születik egy olyan verbális perverzió is, hogy a csehek - hálából, a csak szavakban nagy amerikai elnök előtti hódolatuk jeléül - Wilsonovo město-nak nevezték a várost, azaz Wilson-helynek. (Még kiejteni is szörnyű!)

A nevekben egyre teljesebb lett a zűrzavar. Nevezték ugyanis hivatalos iratokban Bratislav-nak is, ami a cseh nyelvben gyakori Vratislav, Břeclav, Zbraslav nevekkel állítható állítólag párhuzamba. Ekkor a városnak több neve volt, mint ahány kérője egy szép és gazdag menyecskének lehet.

Ennek a jellegzetesen szlávos káosznak az lett a vége, hogy 1919. március 26-án a csehszlovák miniszterelnökség (mert már olyan is volt) Prágában bejelentette, hogy sem egyik agybajt (Wilsonovo město), sem a másikat (Bratislav), az eredetieket meg főleg nem lehet használni, még a borzalmasan hangzó Prešporek-et sem, hanem ezentúl csak Bratislava lesz a város neve.

Azaz felcserélték az egyik téves elnevezésüket egy tudománytalanra. Jellegzetes tót okosság, egy kis cseh pityókossággal megvegyítve.

Csak annyit tennénk még hozzá, hogy a Bratislava kifejezésnek van egy olyan, népszerűsített magyarázata is, hogy az a brat-brati (testvér-testvérek) és sláva (dicsőség) szavakból állana össze.
Mindenesetre ez a névképzés része a tót identitás keresésnek, mint a lényegében a kizárólag magyarok lakta területeken ebben az időszakban elszaporodott -ovo végződésű (Kollárovo - Gúta és Štúrovo - Párkány) helységnevek, amelyekről jó ha tudjuk, hogy személynevekből (Kollár János és Stúr Lajos), „nagy tót hazafiak és nyelvészek” családneveiből kerültek képzésre, a magyarság bosszantására is.

A pánszláv eszmeiség zászlóiA történtek megértésén az sem segít, hogy az atyafiak szeretik az olyan tót-szláv keresztneveket, község-elnevezéseket, amelyeknek nyelvtanilag, etimológiailag is értelmezhető a jelentése. Azaz a Bratislava szóképzés, a Kollárovo, Štúrovo képzések sem egyedi esetek, hanem tudatos tót nyelvészeti-, és történelemhamisítások… Jobban mondva a pánszláv nagyképűség megnyilatkozásai, ami a zászlók színeiben is visszaköszön a legnagyobb szláv testvér jelképeire (a kettős kereszt motívumban pedig a magyar címerből történik a „kölcsönzés” és a „szlovakizáció”).

Rudolf Pučik tót atyafinak tehát nem tetszik a Pozsony nevezet. Lelke rajta. Nekünk sem tetszik a Prešporek, a Prešporok, a Braslav, a Bratislav, vagy a Wilsonovo město, mint ahogy a Bratislava sem, de Slota és Pučik sem, hogy Belousovováról ne is beszéljünk

A város neve, örökre és visszavonhatatlanul: Pozsony.

(Szent Korona Rádió)

Ajánló: Minket is zavar valami - A trianoni diktátum - Teljes szöveg eredeti francia és magyar nyelven (x)