Farkas Éva a Magyar Nemzeti Front Gödi Szervezetének elnökének beszámolója:

A vendégek közül részt vett csonka országunk területéről a Magyar Nemzeti Front szigetszentmiklósi és gödi küldöttsége is.

Ipolybalog színtiszta magyar falucska a jelenlegi magyar-szlovák határtól 14 km-re északra Hont vármegyében található. A falu belsejében, a főút mellett jobbra a Szent Miklós római katolikus templom vonta magára a tekintetünket. A templom tornyában, a megszokott kereszt helyett a magyarok királyi koronája ragyog a napsütésben. Ilyet még nem láttunk. Melegség öntötte el a szívünket, mert csak a szív érti meg, hogy az itt élő emberek, akik a trianoni gyalázat után 89 évvel még mindig őrzik magyarságtudatukat, akik magukénak érzik eleink hagyatékát a Szent Koronát. Belépve a templomba még több meglepetésben volt részünk. A mennyezeten magyar szentek és boldogok képmása nézett le ránk. A falon egy márványtábla tudatta a látogatókkal, hogy ez a templom a magyar Szent Korona hiteles másolatának őrzőhelye. A plébános úr tartott egy rövid történelmi előadást, melyből megtudhattuk, hogy az eredeti Szent Koronát a Károly Róbert magyar és Vencel cseh király közti trónviszály idején egy éjszaka itt őrizték. Az esemény emlékére A másolat2005. augusztus 14-én a templom titkos helyén elhelyezték a Szent Korona másolatát. A lélegzetünk is elállt, mikor a rejtekhelyről elővéve megpillantottuk a magyarok kincsét. Azt a kincset, melyre királyaink fölesküdtek és ez a szent ereklye tartja még ma is össze a világ és a Kárpát-medence valamennyi magyarját. Ott álltunk a másolat előtt, mely hűen tükrözte minden részecskéjében az eredeti Szent Korona mivoltát. Ekkor elénekeltük a világ legszebb nemzeti imáját a Himnuszt. Lélekben kellőképpen feltöltődve gyalogoltunk ki a falu végére, ahol a polgármester úr által rótt rovásbetűk tudatják a helyiekkel és az utazókkal Ipolybalog rovásírással írt nevét. Ez a kis falu hírt adott magáról megint. Lakói nem tudják megtagadni Isten ajándékát, hogy magyarnak születtek. Trianon emlékével naponta szembesülnek és a 2004-es anyaországi szavazás a világot megszégyenítő eredmény okozta sebei még nem gyógyulhattak be. És mégis! A tábla is bizonyítja, hogy ők magyarok és magyarként élnek és halnak meg őseinktől kapott földjükön. A Székely Nemzeti Tanács, amikor 2003-ban elindította a rovásírásos helységnévtáblák fölállításának mozgalmát, senki nem gondolt arra, hogy Erdélyen kívül a csonka haza magyarjai is elkezdik saját rovásírásos helységnévtábláikat leleplezni az utak mentén. Az első helység a kiskunsági Kunszentmiklós, a Megmaradás Egyesület javaslatára, a második a csepelszigeti Szigetszentmiklós, a Magyar Nemzeti Front megvalósításával, a Harmadik Göd (Pest M.), szintén a Magyar Nemzeti Front kezdeményezésével helyezett ki rovásírásos helységnévtáblákat. A negyedik Pácin (Borsod M.), az ötödik Kosd (Pest M.) község és most a Felvidéken először Ipolybalog a Palóc Társaság javaslatára. Sajnos, Erdélyben az idegen hatalom nem tűrhetett egyet sem, mert valamennyit lebontatta. Mostantól a Felvidék kicsiny, alig 900 lelket számláló bájos faluja Ipolybalog is ismerteti őseink keze írását. Régészeti leletek bizonyítják, hogy a Kárpát-medence több ezer éve a magyarul beszélő és érző népek kuturális központja. A székely-magyar rovásírásnál régebbi írást nem ismer a világtörténelem. Tárgyi emlékeink igazolják, hogy „Kárpát-medencei birtoklevelünk, a rovásírás” (forrás: Friedrich Klára). A székely-magyar rovásírás feledésbe merült, hogy most újjá születve, fénye beragyogja az egész Kárpát-medencét, utat mutatva magyar lakóinak. A Székely Nemzeti Tanács Ipolybalognak ajándékba küldött székely zászlaja lobogott a jeges szélben, hírül adva a világnak, hogy Székelyföld ott végződik, ahol a székely-magyar rovásírásos táblák kezdődnek.

(Szent Korona Rádió)