Per aspera ad astra, tartja a római közmondás. És valóban tövises ez az út. Manapság hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni és csak a kényelmi szempontokat figyelembe venni. Mindenkinek van jobbnál jobb nemzetmentő ötlete, de valahogyan ha cselekvésre kerülne a sor nem nagy a tolongás, mindenki úgy van vele, hogy ez meg az belevaló gyerek, majd ő megcsinálja.

Nem tudom, hányan ismerik Veesenmayer jelentését Magyarországról, ezt szokták mindig lobogtatni, hogy ezek a gonosz nácik mennyire utálták a magyarokat. Bizony ez az úriember nem kedvelt minket, de attól még igaza volt és az igazság sokszor fáj. (Természetesen itt nem a kultúránkról tett megjegyzésit értem, mert amikor a germánok még a sarat túrták északon, mi már palotát építettünk Attila Nagykirálynak.) De abban egyet kell értsek vele mi az igazi gyökere problémáinknak immár 2-300 éve.

Messze van már a Hunyadiak és az Árpád-háziak kora, amikor ha a szükség úgy kívánta boldog boldogtalan fegyvert ragadott, ha kellet az utolsó paraszt is kérdés nélkül egyenesítette a kaszáját. De az elmúlt pár száz évben valahogy mindig a könnyebb utat választjuk. Kényelmesebb hol jobb-rosszabb kompromisszumokat kötni. Forradalmaink, szabadságharcaink és felkeléseink mindig emberhiányban szenvedtek (kivéve ’48-at). Mindig csak a passzív ellenállás, de kevesen voltak azok, akik úgy fogták fel, mint annak idején Egerben: ha vérrel kell vérrel, ha élettel, akkor élettel. Az a baj leginkább, hogy ez a passzív ellenállás nem csak a megszállók ellenében volt, hanem magunkkal szemben is. Ez kontraszelektálta mindig a vezetésünk (egy-két kivétellel persze), mindig a kényelmes megoldásokat kerestük. És szép lassan elvesztettük a hitet önmagunkban, elvesztettük a kitartást és a harcolni akarást. Volt néha még pár felvillanás, mint Prónay Pál Rongyos Gárdája vagy 56. De elindultunk a lejtőn.

1918 októberében egy vezérkari tiszt, akit Gömbös Gyulának hívtak, követelte Wekerle Sándor miniszterelnöktől, hogy vegyék át a magyar csapatok felett az irányítást, mozgósítsanak minden épkézláb férfit, tartóztassák le a hátországban bomlasztókat és védjük meg az országot. Ő már előre látta mi fog történni. Ehelyett mit tettünk? Valami jöttment elkurjantotta magát, hogy nem akarok több fegyvert látni és jött a megszokott lemez. Mert így kibújhattunk a felelősség alól. A hazatérő frontkatonákról pedig a baloldali söpredék és a lógósok letépkedték a rangjelzések. Gömbös az emlékirataiban ez írta „Mint nálunk mindent, úgy a háborút is csak félig csináltuk”.

És kezdődött minden elölről… Jártuk a kállai kettőst, majd ’56-ot is hamar elfelejtették. Kényelmesebb volt elfogadni a gulyáskommunizmust a kis engedményeivel. Aztán jött a rendszerváltásnak nevezett dolog. Ekkor mi történt? A nagy eufóriában egyszerűbb volt rábízni a mai elitre szabadságunkat, naivan bízva bennük. Ugyebár tetszettek volna forradalmat csinálni… De hát mi mindent csak félig csinálunk. Pedig a mai 20-30 éves korosztály az utolsó, aki még megállíthatja a szakadékba rohanó szekerünket. Az országot nem mi hagyjuk az unokáinkra, hanem ők adták nekünk kölcsönbe! Így kell gondolkozni! Persze ehhez elengedhetetlen, hogy az individuumot, mint abszolút értéket elvessük, gondolkodjunk közösségben!

Tegyük fel, hogy bejutna Jobbik a parlamentbe 5-8-15 %-al. Tudna lényegi változást csinálni? Legfeljebb némi pénzt juttatna a nemzeti szervezeteknek. De szerintem ez nem biztos, hogy jó. Az alulról felépített rendszerünknek, lehet, hogy kell a pénz. De ha hozzászoknánk ehhez majd később elzárnák a pénzcsapot, magunkat ismerve összeomlana az egész.
Afelől nincs kétségem, hogy a jó szándék vezeti őket, de nem hiszem, hogy ez a helyes út. Meg ennek a népszavazósdinak sem látom értelmét. Egyetlen dolog, amiről ma érdemes lenne szavazni az, hogy akarunk e egyáltalán Magyarországot. Ha nem, akkor meg csatoljanak az utódállamokhoz. Gyanítom, hogy a legtöbb embernek fel se tűnne ma már a változás.

Nézzük meg Lengyelországot, volt „szélsőjobbos” kormánya, ezzel példálóztak mindig. De tényleg annyival jobb ott? Kérdezz meg egy lengyelt ugyanazt mondja, mint te. Eladják a vasutat, kórházakat. A különbség csak annyi, hogy 3 néptáncbemutatóval több van egy évben és megnyirbálják egy két vén komcsi nyugdíját. Volt radikális frakció az EU parlamentben, elért valamit? Nem, mert így van kitalálva az egész. Ennek csak a rendszert kikerülve van értelme. A rendszeren belül gondolkodnak ezért, nem tudom elfogadni, hogy radikálisok, nem ragadják meg a probléma gyökerét! A gondok gyökere maga a rendszer, ez az egész beteges korszellem! Ne akarjunk már megfelelni nekik, legyünk a tökéletes antagonistájuk. Legyen szitokszó a köztársaság és liberális! És attól még, hogy negatívan állítják be a vallást, tekintélyelvet, a hierarchiát, attól ezek még számunkra értékek. Ez a természetes, ezzel fogunk újra felülkerekedni, mint a történelem során, annyiszor amikor már élhetetlenné vált ez a világ. Mert rendnek kell lennie.

Nézzük az utcai harcokat, ott se történt másként. Mindenki drukkolt a fiúknak, aztán amikor kezdett kényelmetlenné válni, kihátráltak mögülük. Mit gondoltok, ha valami nagyobb esemény történne itt, ki menne ki a barikádokra? Ezek a srácok, vagy egy 60 kilós értelmiségi egyetemi hallgató? Igaza volt Toroczkai Lacinak, amikor a jelen kor végvári vitézeinek nevezte őket. Mellesleg az a korosztály termelte ki ezt a réteget, aki annak idején nem tett semmit, kényelmesebb volt a rendszerváltás lila ködében lábat lóbálni. Most már viseljék a következményeket.

De ez igaz a gárdára is. Akkor, ott a budai várban azért a szíve mélyén mindenki remélte, hogy itt már végre történni fog valami. Senki sem hitte, hogy csak parlagfüvet irtani meg parádézni jöttek össze. Kaptak hideget, meleget, de a kezdeti időszakon túllépve végre kezdték azt csinálni, amit kellene. Kezdett radikalizálódni, kialakult lassan egy markáns arculat… Erre leváltják a főkapitányt. Mert politikailag már nem korrekt a dolog. De erre inkább nem is fecsérlek több szót.

És nem kell visszariadni attól, mit gondol az átlagember. Nincs szükségünk mindenkire, nem kell mindenkit meggyőzni. És különben is, ha hiszel egy eszmében, akkor ne érdekeljen, mások mit mondanak, tűzön-vízen keresztül tartsd meg. Az emberek 80%-a nem mérvadó. A mai elit se a véleményére, hanem a szavazatára kíváncsi. Elhitetik velük, hogy van esély a változásra, ha a másikra szavaznak. De valójában rendszer csak egy helyben toporog, akkor volt változás, amikor kialakult maga a demokrácia. Onnantól pedig csak, mint a vetésforgó váltakozik. Az egyszerű embernek csak az a fontos, hogy legyen munkája otthona, a gyereknek meg tudjon adni mindent. Legyen lét- és közbiztonság több nem kell, csak hogy ember módjára tudjon élni. Érdekli is őket akkor ki van felettük, vörös, fehér vagy sárga. Általános jólét kell nem gazdagság, az meg is oldható.

Összeírtam most sok mindent, ami eszembe jutott, kicsit zavaros, de azért remélem érthető. Ideje magunkba nézni és elgondolkozni, a következő elágazásnál is a könnyebb utat válasszuk? Fejezzük be végre, amit elkezdtünk!