Costas PortokalosAkit a Jóisten egy csepp humorérzékkel is megajándékozott, nagyon jól ismeri a híres, magyarul „Bazi nagy görög lagzi”-nak átkeresztelt film (Big Fat Greek Wedding) szigorú, ám mégis érzelmes apafiguráját, Costas Portokalost, aki mindenről, mindenhol, bármikor és bárkinek hajlandó és képes volt bebizonyítani, hogy akármi, ami élt és mozog, vagy valaha is élt vagy élni fog, az: görög.
 
Ismerjük ezt. Köztünk is vannak, akik keveslik az eddigi pár ezer év magyar dicsőségét és ehhez még hozzáköltik akár a neandervölgyi ősember kétségkívüli magyarságáról szóló történetet is. Tegyék! Lelkük rajta. Bár egy kontinens, de az is lehet, hogy egy egész világ fog rajtuk keresztül valamennyiünkön nevetni. Mint ahogy az 1500 éves tót államiság meséjén, vagy a dáko-román „elméleten” mi is csak nevetni – kinevetni – tudunk.
Régi, bevett taktika, ha akarjuk praktika vagy módszer, mások szerint inkább kommunikációs stratégia a vendéglátók nemzeti büszkeségére hivatkozni. Nevezhetjük ezt nyugodtan „Ich bin ein Berliner” módszernek, az egyik legnagyobb, természetesen, a szintén magyar ősökkel büszkélkedő Kennedy János Fidgerald szavait kölcsönözve.
Tudta ezt már Talleyrand is; ezért is tanácsolta Napóleonnak még anno azt, amit tanácsolt a taktikát, illetve a stratégiát illetően.
 
Minden bizonnyal Károly herceg ismeretlenség ködébe vesző tanácsadóitól származhat az ötlet, hogy vallja magát magyar származásúnak. Igen, Károly magyar. Miért ne! Ha Tony Curtis is lehet magyar, miért pont Károly nem lehetne magyar – egyik sem tud magyarul és magyar származási elméleteik is gyönge lábakon állnak.
Meg merem kockáztatni, magyarországi liberális tanácsadóktól származhat az ötlet – ilyen jókat csak ők tudnak kitalálni, hogy aztán a hátunk mögött, sötét szobák rejtekén, szivarok füstjébe burkolózva jól kinevessenek minket: „Látjátok, milyen hülyék! Hát ezt is beszopták! Mindent beszopnak, csak hízelegni kell a hiúságuknak.” És most, hogy a Windsor ház eredetéről derül ki, hogy az magyar lenne, az éppen olyan, mint hogy bezárták Lipót-mezőt, szabadlábon hagyva az összes ön-, és közveszélyes elmebeteget.
 
Am I hungarian?Először is ragadjunk le egy pillanatig a hivatkozott fokozatnál. Azt mondja a koronaherceg, a trónörökös, a jövendőbeli angol király: „Különleges kapcsolat fűz Magyarországhoz, hiszen egy-harmincketted részben magam is büszkén magyarnak vallhatom magam ük-ük-üknagyanyám, Rhédey grófnő révén”. Ezt mondta – mondom, szerintem Angliában tanult és minden bizonnyal hazafiságból elégtelenre vizsgázó – tanácsadói ötletének engedve.
Mert – ugye – az egy-harmincketted – először is nem „ük-ük-üknagyanyám”, hanem, ha a gyermek 32-ed, akkor a szülő 16-od, a nagyszülő 8-ad, a dédszülő 4-ed, az ükszülő a fél, és a szépszülő a „teljes” mértékben magyar. (Már ha egyáltalán létezik olyan, aki „teljesen” magyarnak tekinthető.)
Tehát ha Károly 1/32-ed részben magyar, akkor állapodjunk meg a királyi fenség liberális médiatanácsadóival, hogy az nem „ük-ük-üknagyanyám”, hanem nemes egyszerűséggel: szépszülője, vagy „szépszüléje”. Persze, ehhez a rokonság megnevezési pontossághoz a tanácsadó hölgyeinknek és urainknak ismerni illett volna a magyar nyelvnek a rokonsági fokokra vonatkozó megnevezéseit, szakkifejezéseit. De, de, de…! De nem ismerték – miért is tették volna? Elvégre nem hungarológusok és nem is magyar nyelvészek, bár nemzethez tartozásuk is erősen megkérdőjelezhető liberális barátainknak – ezek szerint.
 
Menjünk végig ugyanis Károly (1948-) leszármazási tábláján, akiről – ugye – ezek szerint két dolgot tudunk: azt, hogy 1/32-ed részben magyar és hogy a Windsor-ház trónörököse.
Tegyük fel, hogy ez igaz – és játszunk el a gondolattal és számoljunk utána. Menjünk trónöröklési rend szerinti leszármazási táblán.
 
Ezek szerint anyja II. Erzsébet (1926-) 16-od részben lenne magyar; míg nagyapja: VI. György (1895-1952) 8-ad részben; dédapja: V. György (1865-1936), aki megváltoztatta az addigi dinasztianevet – mert az túl németesnek hangzott – szász-koburg-gothai dinasztiáról Windsor dinasztiára, már 4-ed részben; ükapja: VII. Edvárd (1841-1910) fele részben; és így a szépapja: Albert szász-koburg-gothai herceg (1819-1861), Viktória királynő (1819-1901) férje már teljesen magyar lett volna. Mert – ugye az nem hihető, hogy Viktória magyar lett volna. Bár… Még az is lehet…

Teljesen igaza van annak, aki most azt mondaná, hogy induljunk el egy másik ágon, Károly apjának vonalán.
Tehát, ha Károly a 32-ed, akkor apja, Fülöp edinburgh-i herceg (1921-) lenne a 16-od. Az ő apja: András görög királyi herceg (1882-1944) lenne a 8-ad. Az ő apja: I. György görög király (1845-1913) lenne a 4-ed részben magyar. Az ő apja: IX. Keresztély dán király (1818-1906) lenne fele részben magyar. És az ő apja: Frigyes Vilmos schleswig-holstein-sonderburg-glücksburgi herceg lenne a magyar.

Elismerem, hogy mindenkiknek voltak feleségei és elméletileg elképzelhető, hogy azon az ágon rendelkezhetnének az 1800-as évek elejére visszamenőleges, esetlegesen magyar eredettel, származással.

Elképzelhető. Nem kizárt. Főleg azzal, hogy Károly egy Rhédey őst említ, amely családról már Gárdonyi Géza is megemlíti, hogy Eger 1552-es ostrománál harcolt egy Rhédey Ferenc nevezetű „főlegény” megnevezésű és rangú katona, akiről elterjedt volt már Gárdonyi korában is az az adat, hogy a Rhédey grófi család őse, s akik rokonságba keveredtek az angol királyi családdal.
Rhédey egy későbbi leszármazottja – Rhédey Ferenc (1610-67) – elébb Erdély kormányzója, majd 1657-58-ig II. Rákóczi Györgyöt követően erdélyi fejedelem is volt.

Rhédey ide, Rhédey oda, én mégis az ugyanezen korban, végvári hősből naggyá lett – és a Rhédeyekkel is konfliktusokba, majd barátságokba keveredő Koháry családra gondoltam, amikor Károly őseit kerestem.
Meg is találtam az egri „főlegény” Rhédey Ferenc egyik kortársát: Koháry Pétert (1564-1629), majd szép sorban Koháry I. Istvánt (1616-1664), Koháry I. Farkast (1650-1704), Koháry András Józsefet (1694-1757), Koháry I. Ignác Józsefet (1726-1777), hogy eljussak a legvégén Koháry Ferenc Józsefhez (1767-1826).

Koháry Ferenc JózsefMert ez a Koháry bizony nagyon érdekes figura! Ő az erdélyi kamara tagjaként, illetőleg Hont vármegye főispánjaként kezdje karrierjét, (ugyanabban a térségben, mint a Rhédeyek) hogy aztán az udvari kamara elnöke (valójában pénzügyminisztere), majd főpohárnokmester, osztrák birodalmi herceg, az Aranygyapjas rend lovagja, és pályája legvégén udvari kancellár és Magyarország egyik leggazdagabb mágnása legyen – a végvári harcos ükunokájából.

Ügyesség, taktika, helyezkedés, megfontoltság és a hatodik generáció már nem csak Magyarország, hanem a Birodalom, a császárság egyik legtekintélyesebb politikusa lett.
S mint ilyen család, természetesen a korabeli mágnás betegséggel küzdött: kevés gyermekük született, hogy a vagyon ne aprózódjon fel, s lehetőleg egy kézben maradhasson.

Koháry Ferenc Józsefnek már nem is lett fia és gyermeke is csak egy: Koháry Mária Antónia Gabriella (1797-1862), aki I. Ferenc császár kifejezett kérésére 1816-ban hozzáment von Sachsen-Coburg-Gotha Ferdinánd György Ágost herceghez (1785–1851) téve le egy máig uralkodó királyi dinasztia alapjait.
Felhívom azon honfitársaim figyelmét, akik ősi, saját vitézségükkel kitűnt királyi családot keresnek a Hazában, s mindhiába búsongnak az Aranyágacska elvesztésén, ne feledkezzenek meg a később Albert herceget, Viktória királynő szerelmetes férjét adó ezen famíliáról sem.

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ezt az ősanyát, Koháry Máriát számítják a zenetörténészek az első magyar zeneszerzőnőnek, aki az 1770–80-as években több szonátát írt zongorára.

A kor viszonyaihoz képest rendkívül gyorsan, csekély négy éves pereskedés után megörökli apja tekintélyes vagyonát, mint egyetlen leszármazottja, (nő létére, ez igen csak jeles teljesítménynek számít ekkor!) azzal a feltétellel, hogy nevét Coburg-Koháry összetételben kell viselnie, amit jó ideig így is használtak – az ítéletnek megfelelően. Később persze a család neve „lerövidült” szász-koburg-gothai névre.

Coburg-Koháry Mária Antónia GabriellaKoháry Mária Antónia Gabriella és férje, Ferdinánd Györgynek több gyermekük született:
Az első II. Ferdinánd néven Portugália királya lett; a második Ágost Lajos Viktor, Lajos Fülöp francia király lányát vette feleségül; a harmadik Lipót Ferenc Gyula nem futott be karriert; a negyedik pedig, Viktória Franciska Antónia Julianna Lujza, aki előbb Lajos Károly Fülöp, az orléáni-házi francia királyi herceg felesége, majd Lajos Fülöp francia király fiának felesége lett.

De egyik sem azonos II. Ernő szász-koburg-gothai herceggel, Albert herceg apjával.

Most már tényleg érdekelne, ki is az az ükszülő, aki Rhédey és ráadásul Károlynak is az őse és magyar is lenne.

A Magyarok eredeteMert arra már nem kívánok magyarázatot találni, hogy ki is lehetett az a minden bizonnyal liberális tanácsadó, aki azt mondta Károlynak: ha Magyarországra jön, akkor okvetlenül a zsinagógákkal, a cigányokkal és a környezetvédelemmel kell foglalkoznia.
Tényleg – Királyi Fenség – Önnek azt mondták valakik, hogy Magyarország, az Ön esetleges valamikori őseinek is a földje, csak ebből áll?

… mert akkor már inkább a tschikos, a fokosch és a gulasch, a délibáb, a naplemente és a Piroschka. Még ezek is jobbak lettek volna.
Milyen kár, hogy manapság már nem divatos a rossz tanácsadókat lefejeztetni – mert ugye Királyi Fenség – Ön, – ugye – lefejeztetné, akiről kiderülne, hogy rossz tanácsokat ad Önnek?

[Megoldás:
Károly arra a Rhédey Klaudiára gondolt, aki az erdélyi Erdőszentgyörgyön 1812-ben született, s aki csillapíthatatlan és a maga korában regényesnek tekintett szívszerelemmel szeretett bele egy bécsi udvari bálon egy szép kiállású, snájdig katonatisztbe, Sándor württembergi hercegbe. Az érzelmek és annak izzása kölcsönös volt. A hercegi család azonban nem helyeselte a fiatalok házasságát, mert azt „rangon alulinak” tartották, annak ellenére is, hogy a Rhédey család egészen Aba Sámuelig szerette magát visszavezetni. (De, hát ki nem!? Az erdélyi fejedelemség már nem is volt württembergi komáinknak elég rangos.)

A hercegi szülők halála után a fiatalok azonnal, 1835-ben mégis egymáséi lehettek, amely frigyből született az a Württembergi Ferenc, aki Mary Adelaide angol hercegnőt, III. György unokáját vette feleségül. Az ő házasságukból született az a Mary Victoria, aki 1893-ban feleségül ment a későbbi V. György királyhoz, Károly dédapjához.
A rokonságot, most már mindenki számítsa ki magának! Tényleg harmincketted-e az a magyar vér?]