Óvakodj az andrasevizmustól!Eddigi rövid életem során azt figyeltem meg, hogy vannak, akik nem gondolkodnak; de vannak, akik gondolkodnak és ismét vannak, akik „másként” gondolkodnak; s hogy kerek legyen a karika a legvégén: vannak az andrasevek.

Mert mi a baj az andrasevekkel?
Az andrasevek onnan ismerszenek meg, hogy először is nem elégedettek magukkal, sem múltjukkal, sem az arcukkal.
Így, ha például nevet viselnek – mert legtöbbjüknek neve sincs – csak a jól hangzó „elvtárs” megnevezésre reagálnak, mint a disznók agyába beprogramozott moslékos-vödör csikorgásra. Mondjuk, ha eredetileg – de genere – mondjuk „Nagynak” hívták őket, akkor kóros kényszert éreznek arra, hogy „Naggi”-ra magyarosítsanak. Mert az olyan nemesies, olyan arisztokratikusan hangzik; s azt tolmácsolja olvasójának, hogy nem akárki ám, mármint a név viselője. Ebbéli erőlködésükben azt sem veszik észre, mindegy, hogy egy név végén „W” vagy „V” van, ha azt „OV”-nak kell ejteni; így az csak orosz (?) lehet, de magyar semmiképp.

Valahogy így lehetett ezzel a mi Ivánunk. Milyen hülyén is hangzik, hogy: Nagy Iván. Bezzeg: Naggi Iván. Abból nem sok van ám!
De jól hangozna az is, hogy: Prónay Iván. Nem is értettem, miért nem erre magyarosítottak.
Mindenesetre az apját még szimpla „S”-es, „V”-s Andrasevnek hívták, ez volt a becsületes neve, amely név már a mi Ivánunknak nem volt elég becsületes, rögvest meg is változtatta: két „S” és egy dupla „V” azaz „W”. Így már valaminek kinéz. Nemesnek, arisztokratának, érleltnek, kiforrottnak, megnyugtatóan magabiztosnak.

Nem is érdemes a szóra a figura. Firkálgat, ötletelget, jó pénzeket kap érte és hálából még azt is megengedte neki a Wikipédia, hogy bronzszobrot állítson a honlapjára, így már örök időkre belevéshette magát a magyar irodalomba és főképpen a prózába, mert tudjuk, ami egyszer fölkerül a netre, az örökre ott is marad. Így lehetett Naggi Iván „író”.
Író? Kérdezném és várnám azt az egyetlen embert, aki egyetlen példány könyvét is elolvasta? Mármint olyan, akinek nem volt kötelező.

Mitől is író ő? Egyszerű. Attól, hogy egy (vagy több) szélsőségesen gyűlöletkeltő napilapban „ír”, „írogat”. „firkálgat”. Értjük, ugye? Aki ír: az író. Tehát a címfestők és a körzeti orvosok is írók. Ezek szerint a Guinness sör is ír-ó, sőt az aludttej is, ír(ó). Óh! Micsoda párhuzam!

Nem minden ír - óh - író!De ha már sör – más köze is van az íreknek az andrasevekhez. Mert ugye az írek, ők katolikusok, mármint az írebbje. Hát így vannak ezzel az andrasevek is.
Ő is katolikus (volt). Hiszen az esztergomi ferencesek gimnáziumában érettségizett. Valamikor 1970 táján; tehát amikor még az ég zengett. De ő akkor most mit is keres a hazátlan-bitang-bolsevikeknél? Hogy is került annak idején a „főbalos, beszédhibás kín-humorista” szégyellnivaló lapjához?
Hogyan, hogyan? Milyen botor kérdés is ez!

Volt nekem, annak idején egy főnököm, még karrierem legelején, aki így nyugtatta meg az egyik feldúlt lelkű, akkor, frissen elutasított újságíró jelöltet: Tudja, nem kell mindenkinek újságírónak lennie – kell újságkihordó is!

Hát, így lettek újságírók az andrasevek – mert nem volt felvétel az újságkihordóknál és ugye KMK-s (1) még sem lehetett, s éppen ekkor meg nem volt felvétel a henteseknél. Hisz tudjuk, az andrasevek nagyon értenek a hentesmunkához. Persze abból a kötözött sonkából sem ettem soha, amit az andrasevek kötöztek össze. Vajon vesztettem-e? Más hentesmunkájukat láttam, de arra nem lehetnek büszkék – szerintem.

Miért foglalkozom én az andrasevekkel?
Mert az a téveszméjük először is, hogy tudnak írni, másodszor pedig, hogy kell is nekik. És ha mindez még nem lenne elég, még kioktatóak, pökhendiek és sértettek is. Mint afféle jó neofiták.
Megfigyeltem: például sosem volt bajom vallásos emberekkel. Viszont annál több azokkal, akik éppen tegnap tértek meg, vagy tértek be, vagy tértek fel, vagy tértek akárhová.
Mert ők mindenképpen bizonyítani akarnak – a neofiták – először is maguknak, másodszor az egyházközségüknek. Megfelelési kényszerben szenvednek. Mindenképpen feledtetni akarják új „testvéreikkel” „elvtársaikkal” hogy ők jobb elvtársak, testvérek, mint az elvtársak s a testvérek voltak valaha is.

Mert az andrasevek, mihelyst megkapták a megbélyegzőnek szánt, ezért ovális pecséttel ellátott, érettségi bizonyítványukat, máris azt keresték, hogyan tudnának a legészrevehetetlenebbül odadörgölőzni a hatalomhoz. Nehogy észrevegyék a „születési rendellenességüket”, hogy egyházi gimnáziumban végeztek. Mert az az ovális pecsét a múlt rendszerben nem csak pecsét, de megbélyegzés is volt. Hivatalos dokumentumod volt arról, hogy másodrendű magyar állampolgár vagy, amely bizonyítvánnyal ne is gondolj arra, hogy humán vagy politikai jellegű pályára lépsz. Örülj, hogy nem visznek haláltáborba – és ezt minden nap jelezték is neked a vörösök. Ezért dönthettek úgy páran, hogy jobban, a vérvörösig benyalnak a 2 elemis fél-analfabétáknak. Ez az andrasevizmus lényege.

És már nem is gondolnak rá, hogy érettségijük sem lett volna, ha az egyház, a klerikális-, a „fekete-reakció” nem adott volna neki, ha egyáltalán, legalább a „csuhások” nem vették volna fel őket. Mert polgári gimnáziumba már nem fértek be. Hiszen az szüleik reakciósok, ellenforradalmárok, polgári deklasszáltak, arisztokrata csökevények voltak. De a ferencesek, a bencések, a piaristák iskolái ezeknek az embereknek is nyitva álltak.
Most mégis elfelejtik ezt az andrasev-szindrómában szenvedők.

Ezért írhatják az andrasevek a tutit, a frankót. Ezért mondhatják csípőből a Jobbikra, hogy „egy náci párt”. Mondhatják, hogy: „igen, fiaim, ti nem vagytok egy demokratikus párt”.
Neofita bizonyítási kényszerből.
Mert mondhatják; ha beperelik őket és vesztenének, a mögöttük álló média kifizet mindent helyettük és nevükben – csak folytassák tovább gyalázkodásaikat. Elvégre: minél rosszabb, annál jobb.
Ilyeneket az ír, akinek saját magával is problémái vannak. Hogy az intim szférában van-e – ahhoz semmi közöm, viszont megfigyeltem eddigi életemben bizonyos megfeleléseket.
Hiába: Hatvan felé – hazafelé! Nekem már minden nap ajándék!

Jobb, ha tudjuk: az andraseveknek minden nap kommunista szombat, minden nap jó nap az osztályharcra; az andrasevek sarlóval borotválkoznak, és addig ütik kalapáccsal a… tőkét, míg vörös-csillagokat nem látnak. Mert ők az abszolút kommunisták. Mert nekik örökké bizonyítani kell. S ha kell, még cheguevarás vörös pólót is ráerőltetnek a testmozgás hiányától eltorzult idomaikra.

Az andraseveket nem érdeklik a következtetések, az andraseveket csak a folyamat érdekli. A folyamat is csak egy szempontból, hogy nehogy rájuk fogják, a tények közelében sem voltak. Ezért elmennek az igazság határáig – de csak addig – és onnan kiabálnak be. Mint a részeg drukkerek a lelátón.
Az andrasevek sosem lehetnek boldogok, mert még mindig azt hiszik, hogy a boldogság csupán a test komfortérzete.
Az andrasevek utálják a beteget és utálják a tüneteit, utálják a diagnózis és utálják a gyógyszert. Az egész szisztémát utálják – legszívesebben egy egyszemélyes népköztársaságban élnének. Mert az andrasevek sosem monarchisták, ők született republikánusok. Az andrasevek, ha orvosok lennének, bezárnák egy sötét szobába a beteget; hiszen ha nincs tünet, nincs beteg, ha nincs beteg, nincs betegség – és már meg is gyógyították a világ összes baját. És ennek örülnek az andrasevek, hiszen saját magukat, de csakis saját magukat csalhatatlan tökélyeknek tartják.
Az andrasevek nem hiszik, hanem tudják, nekik mindent lehet, mert ők „különleges anyagból gyúrt emberek”. Az andrasevek köpködhetnek, átkozódhatnak, az andrasevek definiálhatnak. Próbálná meg valaki ugyanezt velük tenni! Őket leköpni, őket elátkozni, őket meghatározni, róluk csúfságokat mondani, vagy idézni.
Csak tudnám, ezt hol tanulták. A frankásoknál biztos nem! Azért az érettségi tablóját ennek az évfolyamnak szívesen megnézném.

Miért jöttek ki innen kókák és andrasevek?Így én is csak egy mondatot engedek meg magamnak: „Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.” Az andrasevek tudják, honnan idéztem, de szemben másokkal, az andraseveket ez nem érdekli. Már ez sem érdekli. Egyáltalán – semmi, ami érték – nem érdekli.

--------------------------------------------------------------

(1) kmk: A közveszélyes munkakerülés bűncselekményének létezett szabálysértési és vétségi alakzata is. A Szabálysértési törvény 91. §-a szerint az a munkaképes személy követhette el, aki munkakerülő életmódot folytatott. A munkakerülő életmód megvalósult, amikor valaki több mint 30 napja nem rendelkezett a személyi igazolványába bejegyzett állandó munkaviszonnyal. Bár elvileg pénzbírsággal is büntethető volt, de mivel nem volt olyan munkabére, amiből az levonható lett volna, ezért azonnal a minimális 60 napos elzárással büntették. Létezett vétségi alakzata - Btk. 266. § - amit az követett el, aki szabálysértés miatt már korábban megbüntettek és az előző büntetése óta még nem telt el kettő év. Büntetése egy évig terjedő szabadságvesztés, javító-nevelő munka, pénzbüntetés és mellékbüntetésként kitiltás.

--------------------------------------------------------------

Meghallgatható a Letöltésekből: Innen