A Lex Sacra köznapló (blog) bejegyzését olvashatják, mely közelebb viszi a kedves olvasót az Igazsághoz. Barcsa Gábor a tegnapi nap "Sátán el a Szent Koronától" c. tüntetésével foglalkozik, azt elemzi királyságpárti szemszögből és rávilágít a tüntetésen fogalmazott petíció kuszaságára, de kitér a szervező és csatlakozott szervezetekre is.
Jó olvasást, előre a Szent Törvény útján!
Megjelent: Lex Sacra - Szent Korona Rádió
Írta: Barcsa Gábor
Királyságpárti szemmel is nagyon örvendetesnek tűnt, amikor az ún. nemzeti radikális oldal egy emberként kiállt tegnap, 30-án a Szent Korona (és az állami vagyon) elzálogosítása ellen egy tüntetés formájában. Persze, voltak olyanok, akik kritikát fogalmaztak meg a tüntetés szervezése miatt, mondván, hogy túl sok energiát vesz el, de eredményt nem fog hozni. Ezen álláspont revíziójáért magánlevelezésbe kezdtem, mondván lehet, hogy hirtelen eredménnyel nem jár egy tüntetés, de figyelemfelkeltő, összekovácsoló és általános propaganda hatása van.
Jogos kritika azonban, hogy olyanok is fel fognak szólalni, akiknek ehhez semmi közük, mármint a Szent Korona tanhoz. No, nem úgy, hogy ők nem lennének a Szent Korona országainak tagjai, vagy nem elkötelezettek a Szent Korona-tan iránt, de az bizonyos, hogy félreértelmeztek pár dolgot és a félreértelmezett tévtanokat terjesztenek.
Szerény véleményem szerint a Jobbiknak fel kellett vállalnia ezt a tüntetést, és hasznos, hogy mellé állt. Nemcsak a közeledő választás teszi számára kötelezővé - ha már a nemzeti oldalon kötelezte el magát -, hanem már csak azért is, mert nemrég a Magyar Jelenben Vona Gábor így fogalmazott: „Tehát nem azt kell nézni, hogy ki párt, ki nem, hanem hogy ki áll a Szent Korona-tan alapján, és kit vezérel tisztességes szándék. Mi egy olyan párt vagyunk, amelynek a célja a jogfolytonosság visszaállítása, vagyis ha a célunkat elérjük az Alkotmány kizárólag olyan pártok és szervezetek működését engedi majd, amelyek a Szent Korona-tan alapján tevékenykednek.” Kezünket csapkodhatnánk máris örömünkben, hogy ez a párt a támogatandó, azonban félő, hogy a jelenlegi a köztársaságot csak megreformálni kívánják, belevonva a Szent Korona-tant, annak elhagyva az igazi üzenetét, a lényegét, az államforma kérdését. A történelmi alkotmányunkból pedig egyértelműen csak a királyság vezethető le, még ha egyes, ezen rendszer által képzett jogászoknak már sikerült is valami agytekervényes módon levezetni a köztársaságot is.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kiállása is nagyon biztató. Nem ismerem a mozgalmat belülről, teljes egészében, de amit eddig tapasztaltam az államforma, jogfolytonosság, Szent Korona kérdésében az teljesen pozitív. A mozgalom vezetőivel folytatott beszélgetéseim is erről győztek meg, illetve Zagyva György Gyulának, a mozgalom elnökének a tüntetésen elhangzó beszéde is ezzel vág egybe.
A többi tüntető szervezetről nem nyilatkoznék. Súlytalan szervezetekről van szó, igazából az álláspontjukat sem ismerjük a témában, ám az összefogás jegyében nem ítélhető el, hogy csatlakoztak és az sem, hogy hagyták őket csatlakozni.
Persze egyik párt, mozgalom se vállalja fel nyíltan a királyság ügyét, mert az felérne egy politikai öngyilkossággal a jelen helyzetben. Inkább egyelőre erőgyűjtés folyik, amiért én személy szerint nem tudom elítélni őket, de szeretném hinni, hogy nem köztársasági alapokon nyugszanak.
Ám megvizsgálva a tüntetésen átnyújtott petíció pontjait először értetlenkedtem, majd csak legyintettem, aztán később –bevallom férfiasan -, káromkodásba kezdtem.
A petíció:
Kiáltvány a magyar nemzethez
Sátán, el a Szent Koronától!
1. Követeljük a magyar nemzet önrendelkezési jogának érvényesítését!
2. Követeljük a magyar nemzetet megengedhetetlen módon, a kollektív bűnösség elve alapján sújtó trianoni és párizsi békediktátumok fölülvizsgálatát, és történelmi igazság szolgáltatását Magyarország valamint az egész magyar nemzet részére!
3. Követeljük a jogállamiság és a népfelség érvényesítését!
4. Követeljük a magyar állampolgárság alanyi jogon való visszaadását a magyar állampolgárságától akarata ellenére megfosztott, minden magyar ember számára.
5. Követeljük az Alkotmánybíróság törvényes működését, a huszadik éve tartó törvénytelen müködés okozóinak felelősségre vonását!
6. Követeljük a Magyar Nemzeti Bank népképviseleti ellenőrzését, és a magyar nép kárára elkövetett pénzügyi manőverek számonkérését!
7. Követeljük a mesterségesen, politikai eszközökkel létrehozott államadósság átütemezését, a nemzeti szuverenitást súlyosan korlátozó monetáris függőség felszámolását!
8. Követeljük, hogy a közrendet állami szervek tartsák fenn! Követeljük a magánhadseregek teljeskörű felszámolását!
9. Követeljük a nemzeti vagyon haladéktalan felleltározását, és átfogó, országmentő nemzetgazdasági terv elkészítését!
10. Követeljük a szociális érdekérvényesítés alkotmányos és bírói garanciáját, a hajléktalanság, a fagyhalál jelenségének teljeskörű felszámolását!
11. Követeljük a magzat, a gyermek, az ifjú- és időskori élet védelmét!
12. Követeljük minden törvénytelen, a népképviseleti szervek ellenőrzése alatt nem álló, titkos szervezet és az általuk megtestesített magánhatalom felszámolását!
13. Követeljük a Szent Korona és valamennyi nemzeti szimbólum megkérdőjelezhetetlen és támadhatatlan, alkotmányos és bírói védelmét!
14. Követeljük a történelmi magyar alkotmány jogfolytonosságának helyreállítását, amelynek középpontjában a Szent Korona tan és értékrend áll!
Budapest, 2009. január 30-án
Az össznemzeti tüntetés részvevői
Hogyan lehet a Szent Koronára, a történelmi alkotmányra, majd egyszerre a népfelség elvére hivatkozni? Abszurdum. Fentebb már fejtegettem, hogy Szent Korona-tan + történelmi alkotmány +jogfolytonosság =királyság. Nem várom már el, hogy beleírják, hogy királyságot akarunk, mert a mai agymosott tömeg felé a fősodrú média, mint bohócokat, bolondokat tálalná a petíció íróit, de ne is írjunk bele ekkora orbitális baromságokat.
A népfelség elve kizárható teljes mértékben egy hierarchikusan, felülről szervezett államban. Nem is volt soha népfelség, akik erre hivatkoztak, azok csak felhasználták eme demagóg követelést az embertömegek manipulációjára, és csak baloldali, valóban elnyomó rendszereket szültek. A népfelség elve egy szabadkőműves találmány, ami Rousseau zavart fejéből pattant ki a "nagy franczia forradalom" idején, az ún. felvilágosodással. Egyébként is, a nép nem tud uralkodni, a nép könnyen befolyásolható, és különben is: nem ez a dolga. Az más kérdés, hogy bizonyos szintű beleszólást kell és szabad is engedni a népnek is, legalábbis annak feljebbvaló rétegeinek. Magát a népfelség fogalmát a népnek is el kellene vetnie egy valódi ellenforradalom során, hiszen a nép nem lehet uralkodó, csak egy munkásuralmi rendszerben, ami tudjuk mit jelent...
Így kijelenthetjük, hogy a hármas pontban megfogalmazott népfelség elvének követelése egyenesen ellentéte a tizennégyes pontban leírt „a történelmi magyar alkotmány jogfolytonosságának helyreállítását” követeléssel. De megfordítva a dolgot: a tizennégyes pont ellentétes majdnem az összes ponttal, hiszen az Alkotmánybíróság nem is működhet sehogy sem törvényesen, hiszen a ránk erőltetett tákolmányt védi. A többi pont, amelyik csak a rendszer megreformálását tűzi ki célul szintén ellentétes, hiszen ha ezen pontok teljesülnének is, akkor is illegitim maradna az egész rendszer.
Egyszerűen elég lett volna a tizennégyes pontot követelni, és a Szent Korona védelmét, ha már ez volt a tüntetés fő célja. Kommunikációs okokból és stratégiai szempontból is jobb lett volna, mint egy ilyen demagóg, köztársasági alapokon álló, önmagát kiparodizáló petíciót átnyújtani.
A petíció értelmi szerzőjéről nincs pontos információnk, de egy Vincze Izabella nevezetű jogász olvasta fel. Mindenesetre propaganda célját elérte a tüntetés, hiszen több, mint ötezer ember jelent meg, de kérdem én, nem lett volna jobb, ha az az ötezer ember nem a katyvaszt, hanem egy egyenes, érthető és tisztázó petíciót kap a kezébe, egy valódi alternatívát a maszatolás helyett?
„Kik a nép barátai? A nép igazi barátai nem a forradalmárok vagy újítók, hanem a tradicionalisták” – Szent X. Pius
(Lex Sacra blog – Szent Korona Rádió)






Comments
"Nem gondolom, hogy a legfelsőbb hatalom okvetlen királysággal járna. Szerintem, korunkban megteszi az elnöki intézmény is, ha a legfőbb méltóság (meg a többi!) a Szentkoronára esküszik fel, mégpedig a Szentkorona szellemében."
Anélkül, hogy mélyebben belemennék, nekem olyan szájízem van ettől a megközelítéstől, mint hogy a szocializmus is végtére is keresztény tanokat hirdet, csak más köntösben. Mégis az egész ott bicsaklik meg, hogy lelkiségében szöges ellentéte annak, hiszen a képletből kivette Istent.
A Szent Korona intézményének ilyetén deszakralizálását és hosszabb távon a romlottság magjának elültetését érzem én az ilyen alternatívákban.
Nyilván neked sem ez a szándékod, de a király szerepének, személyének megmásítása abszolút (tehát időtlen, vagyis a korabelivel megegyező) szemszögből nézve liberális mozzanat.
Magunkra maradtunk, mintha másokat nem is érdekelné a téma.
Befejezésül a magam részéről csupán annyit tudnék hozzátenni, hogy KEVÉS(!) meneszteni ezt a bandát. Megértek arra is, hogy egy nemzetközi bíróság előtt feleljenek tetteikért, úgy, mint a hitleri birodalom működtetői.
Mert azoknál sokkal többet ártottak, nem csupán egy kis népcsoportnak, hanem az egész világnak. Vörösben, kékben, sárgában egyaránt.
Üdv: bigbumm
"Mert ugye, egyik sem a hirdetett eszméit (szocializmus, liberalizmus stb) valósítja meg, hanem csupán a hatalmat akarja megkaparintani valamennyi."
Sajnos igen sokat tesznek pl. a balliberalizmusért is, az mellett, hogy szétlopják az országot, de ha nem és csak saját zsebüket tömik, akkor is takarodjanak, meg akkor is, ha a liberalizmusért, és más baloldali eszmékért teszik, mert ezek szabadkőműves "találmányok" a gójok számára, roppant károsak a nemzetünkre.
Azt hiszem, a nemességet ki is kellett érdemelni. Méghozzá a nemzetközösség (rosszabb esetben egy nem épen magyarbarát királyunknak) érdekében tett jószolgálattal, hősiességgel.
A pártarisztokráciát pedig kimondottan a nemzetellenes ideológiák internacionalistáiból válogatják ki.
Mert ugye, egyik sem a hirdetett eszméit (szocializmus, liberalizmus stb) valósítja meg, hanem csupán a hatalmat akarja megkaparintani valamennyi.
Nemcsak a szakértelem hiányzik, hanem a hit ezekből. Ezek nem Isten kegyelméből uralkodnak, hanem Isten akarata ellen. Továbbá nem hiszem, hogy ezeket a személyeket királyokkal kellene hasonlítgatni, mert egyik királyunk sem süllyedt ilyen mélyre, mint ezek. De amúgy igazat adok neked általánosságban.
Egyébként az arisztokrácia, a nemesség közügyekben való részvétele abból is fakadt, hogy erre voltak hivatotva, felelősséggel viseltettek az ország ügyei iránt, a családokat mély történelmi gyökerek kötötték a földhöz, persze a hatalmas birtokok miatt egyes nemeseknek jól felfogott érdekük is volt részt venni a közügyekben, hiszen végső soron az ő földjeikről is szó volt... De a lényeg a nemesi hozzáállás volt, na az más kérdés, hogy ez mikor és miért indult hanyatlásnak, és a ma élő leszármazottok legtöbbje már csak egy pojáca, tisztelet persze a kivételnek.
Halál a köztársaságra!
Igazad van Vérfarkas!
De azt gondolom, a királyság és a köztársaság között a "politikai korrekt" beszédben mindössze annyi a különbség, hogy míg a király akkor is nemzeti, amikor idegen országból való, a köztársaság lényege a "nemzetköziség", akkor is, ha fővezére éppen helybéli helytartója valamelyik internacionális megszállócsapatnak.
Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a "köztársaságról" egyre inkább a melegházasságok jutnak az eszembe: nem életet szolgáló társaskapcsolat egyik sem.
Egyébként a köztársasági hatalmasságok is uralkodnak oly hosszú ideig, mint egy király és egy királynak az udvartartása, lásd Kádár, Fidel Castro, Sztalin,Mao Ce Tung, vagy Ceausescu. Csak pártnak nevezik a köztársasági "nemeseket", ám ugyanúgy élvezik az előjogaikat, mint bármelyik feudális nemes élvezte a királyság alatt.
Viszont egyáltalában nem értenek a szakmájukhoz, az ország- és a társadalom irányításához. Feudális nemeseink pedig dinasztiákon át ezt a "szakmát" gyakorolták. Méghozzá nem éppen "nemzetközileg", hanem óriási helyi ismerekkel.
Na, éppen a helyi ismeret hiányzik a mindenféle KÖZ társaságából.
Amit te felvázoltál az még nem zárja ki a királyságot, sőt, majdnem egy királyságot vázoltál fel, bár elég röviden így nem tudom összevetni, de! Hihetetlen amit mindenhol nyomon lehet érni: ez a köztársaság és annak médiája tökéletesen elültette a republikanizmust, és az emberek, ha még - mint ebben az esetben is-, egy királyságszerű rendszert is vázolnak fel, nem merik kimondani, hogy király, meg királyság, mintha félnének tőle, mintha beléjük lenne kódolva. Kinek hiányozna ez a Köztársaság, mit hozott nekünk, mitől lett több az állam, de amit legcélszerűbb megvizsgálni: kik és milyen céllal és hogyan hozták létre a köztársaságokat?
Nemrég ez a gondolkozás a királyság kapcsán fordítva volt, 44-45-ig a vezető politikai elit is királyságpárti volt, egyedül a király személyéről voltak nézeteltérések, de magáról az államformáról nem, annak megváltoztatása szovjet nyomásra, fegyverek árnyékában történt. Még a parasztság sem tudott másban, csak királyságban gondolkozni, mert érezték, hogy ez az övék, ez jó nekik. Ha voltak is parasztlázadások, forradalmak nagyon kevés kivételtől eltekintve egyik sem nyúlt a királysághoz, mint intézményhez.
Nem gondolom, hogy a legfelsőbb hatalom okvetlen királysággal járna. Szerintem, korunkban megteszi az elnöki intézmény is, ha a legfőbb méltóság (meg a többi!) a Szentkoronára esküszik fel, mégpedig a Szentkorona szellemében.
Persze, azt a szellemiséget ismernie is kellene mindenkinek, hogy alkalmazkodni tudjon hozzá, és ismerje saját korlátait, akár irányítója az országnak, akár csak egyik alattvalója. Főleg az Alkotmány megszövegezőinek illene egy olyan Alkotmányt alkotni, amelyik úgy teszi az ország uralkodójává a nemzetet, hogy szakmailag minden tagja "maradhasson a kaptafánál", ám az ország vezetése csak egyik "szakma" legyen az összjátékból.
Ha tévedtem volna, gondolom, helyreigazít valaki.