Hétvégén Érpatakon jártunk, a távoli Debrecen és Nyíregyháza közötti településen, amely az utóbbi pár évben nem egyszer szerepelt a híradásokban mindenféle "rasszista" és "szélsőjobboldali" polgármestere és annak intézkedései révén.

Érpatak azonban egy csoda, egy igazi "remekmű", egy hely, ahol az igazság és a rend dominál az általánosságban tomboló liberalizmus és magyarellenesség helyett. A cigányok dolgoznak, a település tiszta, a helyek őseink neveit viselik és nincs hiány hazafias emlékművekből sem. A település nincs eladósodva, sőt, megtakarításai vannak.

A közbiztonság mára jó, amiről mi is megbizonyosodhattunk, mikor végiggurultunk Orosz Mihállyal, a derék, becsületes és bátor polgármester úrral a cigánysoron jóval sötétedés után, ahol csend és béke honolt, nem pedig dajdajozás és lincselőszándék. Az ott lakók nem segélyért könyörögtek a település vezérénél, hanem munkáért! Bizonygatták, hogy tisztán és rendesen élnek. Hosszú volt idáig az út, de aki nem tudott beilleszkedni az vagy a sitten van, vagy elköltözött már.

Minden önkormányzati dolgozónak, megválasztott képviselőnek és polgármesternek kötelezővé tenném a tanulmányutat Érpatakra. Mintapélda ez a javából! Mihály nem csinált mást, mint betartatta a törvényt! A jog eszközével fellépett, segélyeket vont meg, tisztességes életre nevelte a cigányokat ugyanúgy, mint a lusta magyarokat.

Közmunkából épül, szépül a város, nem pedig sógor-koma vállalkozásait hizlalva, mindenféle gyanús és méregdrága közbeszerzési eljárások által. Ha éppen nem temetőt, házat építenek a munkanélküliek, vagy éppen üres telkeket gondoznak, akkor árkot ásnak.

Sok egészséget és kitartást kívánunk Érpatak első emberének az elért, kiváló eredményekért, aki bebizonyította, hogy talpraesettséggel, bátorsággal és tenni akarással lehet még csodákat tenni.

Távozásunkkor úgy éreztük, hogy hazulról indulunk el, küldetésünk van: Érpatak mintájára a mi lakóhelyünket is megszervezni, irányítani, rendbe tenni!