Újra itt vagyok.

Korábban már közzétettem néhány egyetemi beadandómat, most még egy, a következő szemeszter megkezdése előtt. Bibliaismeret tárgyra íródott, jelest kaptam rá.

Alább a teljes írás.

Dolgozatom témájának a Szentírás fordításait választottam. Azért érezem ezt a témát fontosnak, mert úgy vélem, kiemelt érdeme a reformációnak az, hogy Isten igéjét anyanyelvi keretbe helyezte, minden népnek a saját nyelvére. Itt meg kell említenem, hogy nem csak a Biblia nyelve lett anyanyelven elérhető, hanem az Istentiszteletek nyelve is. Előtte latin nyelvű misézés volt szokás a katolikus egyházban, sőt, ezt nagyon sokáig tartották is. Csak a II. Vatikáni Zsinat után (1962-1965) vált általános gyakorlattá a Római Katolikus Egyházban az anyanyelven történő misézés.[1] (Zárójelben meg kell jegyeznem azért azt is, hogy XVI. Benedek tett már utalást arra, hogy vissza kellene állítani, vagy legalábbis gyakrabban használni a latin nyelvet, amely elvégre is a katolikus egyház nyelve.[2])

Ne felejtsük el azt se, hogy a középkori átlagember nem tudott latinul, így egy-egy templomi szertartásból, miséből nem sok mindent értett, érthetett. A mise lelkülete magával ragadhatta a gyülekezetet, de Isten igéje személy szerint nehezen szólíthatta meg őket – véleményem szerint.

Ezzel szemben a reformáció magával hozta az anyanyelv használatának igen fontos érdemét, valamint a technikai fejlődéssel együtt azt is elérhetővé tették, hogy úgymond mindenkinek lehetett saját Bibliája. Ez korábban teljesen elképzelhetetlen volt! Gondoljunk csak Luther Mártonra, aki Ágostonrendi szerzetesként keresi Istent, vezekel, sanyargatja önmagát, majd végső elkeseredésében veszi csak elő a Bibliát, amelyből csupán egyetlen darab volt a szerzetesi közösség birtokában. Luther Mártont megérinti a Szentírás és megfogalmazódik benne a változtatni akarás igénye. Német nyelvre ő fordítja le először a teljes Bibliát. Majd az egyre jobban fejlődő nyomdaipar miatt lehetőség nyílik arra, hogy kezdetben a papok, lelkészek forgathassák, értelmezhessék a Bibliát, és ez alapján hirdessék az igét, majd idővel egyre több ember kezébe foghatja a Bibliát, amelyet anyanyelvén – amelyet ismer – olvashat, értelmezhet, így személyes kapcsolatot építheti ki Istennel.

A Biblia Isten kijelentése. Két fő részből áll, az Ó és az Új testamentumból (szövetségből). Előbbiben főként a zsidó nép történetét olvashatjuk, utóbbiban pedig Jézus Krisztus életét, munkásságát és váltságművét. A két rész egymás nélkül értelmezhetetlen, hiszen az Ószövetségben több utalást is találunk a Megváltóra, Jézusra, amelyeket az Újszövetség „hasábjain” látunk beteljesedni. Véleményem szerint az Újszövetséget kell hangsúlyosabbnak tekintenünk, hiszen Jézus áldozata, megváltása már nem csak a zsidóknak – már ha elfogadják – szól, hanem a világ minden népének!

S éppen ez a kulcs! Mivel minden népnek, az egész emberiségnek megváltója lett Jézus, ezért mindenkinek tudni kell az örömhírről. Erre maga Jézus is buzdítja a tanítványokat:

„Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt,

(Mt. 28,18-20)

Van egy fontos különbség az Iszlám és a Kereszténység között a téren is, hogy hogyan kezelik a szent iratokat. Az Iszlám szent könyve a Korán, amely az iszlám hit szerint Allah szava, amelyet „világos arab nyelven nyilatkozatott ki Mohammed prófétának”… „Sajnos kevesen rendelkezünk akkora arab nyelvi tudással, hogy eredetiben olvashassuk és megérthessük szavait. Ezért aztán elengedhetetlen számunkra a magyar nyelvű értelmezésfordítás. Értelmezésfordításnak nevezem a Korán szavainak lefordítását, mivel a magyar fordítás csupán értelmét próbálhatja visszaadni, mert retorikájában, irodalmi szépségében lehetetlen vállalkozás lenne az eredeti Korán más nyelvre való fordítása.” [3]

Ez egy fontos különbség a két világvallás felfogásában, hiszen a Koránt nem lehet szó szerint lefordítani, csupán úgynevezett értelmezésfordításokat szabad készíteni. A kereszténység viszont – idővel – felismerte annak jelentőségét, hogy mennyire is fontos, ha az ember az anyanyelvén olvashatja a Bibliát. Az ebben élenjárók reformátorokat néhányan „megelőzték”, készültek ugyanis bizonyos nyelvekre Bibliafordítások (pl.: görög, latin nyelvekre, amelyek akkor afféle tudományos világnyelveknek számítottak). Az első komolyabb fordítás Kr.e. 3. századra tehető, ez a Septuaginta, amely a teljes héber nyelvű Ószövetség görögre fordítását jelenti. Itt fontos megemlíteni, hogy hetven férfiember egymástól elkülönítve végezte a fordítást és a munka végeztével összehasonlították a kész szövegeket, amely szóról szóra megegyezett.

A következő fontos fordítás a Kr.u. 4. századból származó Vulgata, amely a Septugatinta görög nyelvét latin nyelvre ültette át, valamint az Újszövetség görög és arám nyelvű eredeti szövegét szintén latin nyelven tette olvashatóvá. A fordítómunkát Szent Jeromos végezte. (Itt érdemes megjegyezni, hogy a magyar katolikusok ma olyan Bibliát használnak, amely a Vulgata magyarra fordított változatát tartalmazza, tehát egy fordítás fordítását.)

Magyar nyelvű Bibliafordításokról a 16. század óta beszélhetünk. A fontosabbak közé tartozik Komjáti Benedek, aki először fordított magyar nyelvre Bibilia szöveget, 1533-ban a Korithusiakhoz irtott levelet. 1536-ban Pesti Gábor a négy evangéliumot fordította le magyar nyelvre. Heltai Gáspár majdnem teljes nyelvű magyar fordítást végzett a 16. század közepén. [4]

De a teljes magyar nyelvű Bibliafordítást Károli Gáspár – és csapata – végezte 1586 és 1590 között. Nagyon fontos – és erre mi protestánsok külön büszkék is vagyunk – hogy Károliék az eredeti héber, görög és arámi szövegeket fordították le magyar nyelvre (ellentétben a korábban már említett katolikus fordítással, ami ugye a „fordítás fordítása). Károliék a humanizmus „szelében” végezték munkájukat, amely a megújulást hangsúlyozta, visszatérve a tiszta forráshoz, így tettek Károli Gáspárék is.

A vizsolyi Bibliából többször adtak már ki hasonmás kiadást, amely megegyezik az eredetivel, de még néhány 1590-ben kiadott darab is fellelhető. A vizsolyi református templomban van az egyik, amelyet néhány éve elloptak, de már visszakerült eredeti és méltó helyére.

A következő szöveg olvasható a Károli fordítású Bibliák elején:

„SZENT Biblia, az az Istennec O es Wy testamentvmanac prophétác es apostoloc által meg iratott szent könyuei. Magyar nyelwre fordittatott [Károlyi Gáspár és mások által] egészben és wijonnan az Istennec Magyar országban való anya szent egyházánac épülésére. Visolban MDXC Mantskovit.”

Ma is vannak még fordítások, legfőképpen törzsi nyelvekre. Ilyenkor a fordító a közösséggel együtt él, megtanulja a nyelvüket és ezután végzi el a fordítási munkákat.

Magyarországon 2008-ban tartották a Biblia évét, amelynek egyik záróakkordjaként került megrendezésre a Biblia Sarcra Hungarica – A könyv, mely "örök életet ád" névre keresztelt kiállítás. A tárlat közel ezer év Bibliáiból válogatott. Látható volt Gutenberg 42 soros Bibliájának féltve őrzött töredéke, a híres Vizsolyi Biblia és többek között Ady Endre gyötrődések között széttépett Bibliájának saját kézírásával megőrződött fedele is.[5]

Nagy lehetőség, hogy a kezünkben lehet a magyar nyelvű Biblia, a kérdés, hogy élünk-e vele.

Forráshasználat:

[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1sodik_vatik%C3%A1ni_zsinat (Utolsó frissítés 2009. 05. 06.)
[2] http://www.fn.hu/kulfold/20070313/marad_papi_colibatus/?action=nyomtat (Utolsó frissítés 2009. 05. 06.)
[3] http://iszlam.com/koran/214-miert-nincs-magyarnyelvu-koran-a-konyvesboltokban?tmpl=component&print=1&page= (Utolsó frissítés 2009. 05. 06.)
[4] http://biblia.drk.hu/books/year (Utolsó frissítés 2009. 05. 06.)
[5] http://www.museum.hu/museum/event_hu.php?IDE=18243&ID=738 (Utolsó frissítés 2009. 05. 06.)