Bandi meghalt. De ki volt Bandi? Tehetitek fel gyorsan a kérdést, teljesen jogosan. S a képet elnézve, gyorsan legyinthettek efelett a bejegyzés felett, hogy ó, hát ez hülye, egy hörcsögről ír, egy hörcsögre emlékezik.

Az állatok túlzott pátoszba emelésének magam nem vagyok híve, de egy biztos, az ember megtud szeretni egy állatot is. De nem csak kutyát, macskát, hanem sokkal kisebb és törékenyebb, sőt, értelmi szinten is alacsonyabb fokon álló állatok is közel tudnak kerülni az ember szívéhez.

Bandi kicsiként...Így volt ez velünk, velem is. Harmadikos gimnazista voltam, amikor év elején az egyik lány (aki később a barátom is lett) behozott egy hörcsögöt, egy kis akváriumban. Letette a saját asztalára, majd később a tanári asztalra költözött át, végül egy saját asztalt kapott. Valaki elnevezte Bandinak ezt a kis jószágot, és mi elfogadtunk neki ezt a nevet. A lány, aki behozta Bandit az osztályba, olyan célzattal tette ezt, hogy legyen valami, ami összekovácsolja egy picit az osztályt, hiszen sajnos elégé széttagolt, klikkesedő közösség voltunk. Néhányan voltak csak azok, akik ellenszenvesen figyelték Bandi érkezését, majd ottlétét. A legtöbben örültünk neki, eleinte sokat nyúztuk, szünetekbe kivettük és játszottunk vele. Sokan hoztak neki elemózsiát is. Tanárok, diákok egyaránt. Volt, aki egy zacskó kukoricát, volt, aki mogyorót, mandulát hozott. Többen – köztük én is – minden ebéd után, amikor almát is kaptunk, felvittem (vitettem) Bandinak a gyümölcsöt.

Az osztály részévé vált. Voltak tanáraink, akik örömmel figyelték minden óra kezdésekor, vagy akár óra közben is Bandit. Az angoltanárnőnk például minden óra elején megnézte „Bandikát” – ahogy ő hívta - .

A radar fülű Természetesen Bandi csillaga leágazott, és őszintén be kell vallanunk, az utóbbi időben elhanyagoltuk. Kapott enni, néha ki is lett takarítva, de az a gondoskodó dögönyözés elmaradt. Közben pedig megöregedett és elfáradt szegény. Az utolsó nap, amikor hazavittem Bandit, és otthon kivánszorgott a kuckójából, látszott rajta, hogy már nem az a fürge fitt hörcsög, ahogy azelőtt volt. Három nap telt el, és nehezen kapkodva a levegőt, itt hagyott bennünket.

Lehet sokan furcsállják, hogy egy hörcsögről ennyit lehet írni, de mégiscsak az elmúlt 2 évem részese volt. Sokszor itt volt nálam. Ősszel, nyáron. Úgy gondolom, ő nem sokat fogott fel belőlünk, és mi talán túl is ragoztuk az ő „karakterét”, de ez így volt jó.

Panki rajzaBandi egyébként a hallgatók előtt sem volt ismeretlen, a régi és egyben törzshallgatók emlékezhetnek rá, hogy néha meséltem róla kívánságműsorban, sőt, egyszer ő választott számot is. Rátetettem a billentyűzetemre, és a keresőből az ő pötyögése alapján kidobott számot adtam le. Volt, hogy a csevegőbe is ő írt helyettem, szintén amikor a billentyűzetemen futkorászott. Hát ilyen volt ami Bandink. (Néhányszor páran még net tv-n (Bandi Brother ) is láthatták Bandit, amikor nálam „nyaralt”. Amikor nálam volt, és még a régi mikrofonommal dolgoztam, (amely nem szűrte ki a háttérzajokat) Bandinak ki kellett venni a kerekét, mert behallatszódott volna felvételbe, ahogy játszik vele . )

A sajtos rúd fele pofazacsiban: másikfele még a kézben Ha nálam volt, mindig jutott neki valami extra kaja, így evett egyszer - direkt - sajtos rudat, és egyszer - indirekt, tehát csak odamászott érte - joghurtot.

_____________________________________________________________________

In Memoriam Bandi…
(2006. július - 2008. május)

_____________________________________________________________________

Ide pedig bemásolnám azt a két szöveget, amelyet korábban, nem konkrétan a blogomba írtam: (Mindkét írás iwiw-re került ki, hiszen volt (van is) Bandinak adatlapja.)

In memoriam Bandi (2006. július - 2008. május)

Fájó szívvel értesítek mindenkit, aki ismerte és szerette Bandit, hogy 2008. május. 3-án délelőtt Bandi meghalt. Akik láttuk az utóbbi időben, mind észrevettük rajta, hogy megöregedett, elfáradt. Szerdán elhoztam az iskolából, ahol már a 2. évét töltötte velünk nap mint nap. Nélkülünk még 3 napot élt.

In memoriam Bandi!

Köszönettel tartozik az osztály Bandinak, hiszen egy kulcs volt abban, hogy az osztályt valódi közösség kovácsolja. Úgy érzem, ez sikerült is. Sok kellemes perc jutott eszembe, ami Bandival történt. Egyet hagy írjak csak le, amikor az első hetekben, egy hétfő reggel a női mosdóban találták meg szegényt . Kimászott… és tudta hova kell menni… hát ilyen volt a mi Bandink.

Bandi a ballagásunkonBandi a ballagásunkon még ott volt velünk, sajnálom, hogy az érettségi napjaiig nem tartott ki mellettünk, hiszen mégiscsak egy csapat voltunk.

Bandi, jó alvást (azt úgyis szeretted) kívánunk az örök forgácsmezőkön! Álmodj sok dióval!

HeMK

UI: Bandi adatlapjának sorsáról még később dönt az osztály. De szerintem meghagyjuk. Addig is változtatás nélkül marad.

_____________________________________________________________________

Eltemettük Bandit. A kuckójában alszik most már örökké, ott, ahol amúgy is nagyon sokat aludt. Benne hagytuk a forgácsot, amit ő hordott be, és a zsákmányait is, amiket oda halmozott fel, mogyoró, dió stb. Kicsit olyan ez, mint ahogy őseink temetkeztek, lóval és mindenféle fontos dologgal, vagy ahogy a fáraók, szintén minden földi jóval.

Bandi sírhantjaMár a virágokat tettük a friss hantra, amikor csöpögni kezdett az eső… majd dörögni az ég… és egyre nagyobb esőcseppek hulltak alá az égből… talán fent is megsiratták szegényt.

Az esőcseppek...

_____________________________________________________________________

Bandi! Attól, hogy elballagtunk, még velünk maradhattál volna...

(HeMK)