Furcsa dolog felnőni. Egy hónapja 18 éves lettem, a napokban pedig elballagtam abból az iskolából, amelyben eddigi életem 2/3-át, 12 évet töltöttem. Először 6 évesen, 1996 szeptemberében léptem be az iskola gyönyörű kovácsoltvas kapuján. Nem sok mindenre emlékszem már ezekből az évekből, néhány kedves tanári mosolyra, néhány csínytevésre, néhány gyerekszerelemre. A felső tagozatból már több emléket őriz az agyam. Szerkesztettem osztály- majd tagozati lapot. A gimnáziumi éveim alatt az iskola újság (amíg volt) szerkesztésében segítettem. A diákönkormányzatunkban is aktívan részt vettem. Afféle minden lében kanál voltam.

Tudom, általánosan fog hangozni a következő néhány gondolat, de amennyire megszokottak, annyira igazak is. Most itt kell hagynom azt a rengeteg ismerős és kedves embert, akik mindig segítették előrejutásom. Tanárok, titkárnők, takarítók, diáktársak, mi így együtt egy nagy-nagy család voltunk. Most pedig búcsút kell intenünk egymásnak, de elvégre is nem a halálba, hanem az életbe indulunk, szóval pánikra semmi ok.

Néhány kép a ballagásról:

Ballag már a vén diák...

Búcsúzunk legjobb barátommal, a mikrofonnal

A keresztény iskola... (Háromszéki Botond felvétele)

Néhány kép a ballagási vacsoráról:

Műsorvezető társammal, Gézával (Vallásóra)

Kommentár nélkül.

Az ünnepélyes ballagási ceremóniát azért megelőzte néhány vidám óra, diák módra. (Hihi, micsoda rím.)

Az első ilyen volt a bolond ballagás.
Két barátommal nukleárisatombiztoswcpucolóknak öltöztünk, (lehet, hogy Paksra felvennének minket? )
Akcióban: a homály szerintem csak dob a képen
A kép természetesen a munkahelyünkön, az iskolai illemhelyiségben készült.

Dr. HeMK 2x-es munkaruhábanDr. HeMK, akinek a nukleárisatombiztoswcpucolási munkáját a Szent Korona Rádió támogatta.

Vigyázz, Szent Korona Rádió!Ez a kép sajnos homályos, de a lényeg látszik. Le se tagadhatnám, hogy én ebbe az iskolába jártam.

Valakinek még egy református, vidéki isklában is szúrja a szemét...Én még felismerem, fénykorában ő is egy rádiós matrica volt az iskola udvarán.

"Olvéjsz kóka kóla"Ennyi mérget (fekete-halált) nem tudom ki itt meg, és azt sem tudom, hogy ki ült 186 db ilyen cimke előtt közvetlenül…

Miután „elbolondballagtunk”, este szerenádozni indultunk a tanárinkhoz. Mindenütt kedves fogadtatás, terített asztal, és az elmaradhatatlan jókedv. A művészettörténetet tanító tanár úrnál rendkívül jól éreztem magam. Elpanaszolta az amúgy festő művészember, hogy minden évben műdalokat énekelnek neki a diákok és soha egyetlen népdalt nem hallott még szerenádon. Gondoltam járjunk a kedvébe, és az osztályt biztatva elkezdtünk népdalokat énekelni. Ez sajnos nem ment egykönnyen, hiszen az énekóráinkon nem tanultunk semmit, nem hogy magyar népdalokat. Egyetlen évig volt rendes énekóránk az utóbbi időben, ezekre és még az általános iskolás tanulmányainkra próbáltunk visszaemlékezni. Néhány népdalt sikerült – ha döcögve is – de együtt elénekeltünk. Lehet, hogy 50 év múlva már ennyire se fog telni, szomorú. Pedig rendkívül nagy népzenei kinccsel rendelkezünk.

Házi borokTanár úr saját borával kínált bennünket. Ahogy elfogyott a bor, engem kért meg, hogy segítsek neki bort hozni a pincéből. Egy régi házat vett meg a tanár úr, itt alakított ki egy galériát saját műveinek. Ennek az öreg parasztháznak a pincéjébe mentünk le. Fényképeket sajnos nem tudtam készíteni, hiszen nem volt lent semmiféle világítás. Néhány gyufaszál kíséretében mentünk le… emlékezetes marad ez a néhány perc, hiszen megtisztelőnek éreztem, hogy engem vitt le. A pincében egyébként volt egy 50 hektóliteres fa hordó, az 1900-as évek elejéről…

Miután felértünk a házba, tanár úr elővett néhány régi fényképet és dokumentumot. (Ezekről néhány hete, egy tanórán beszélt: a házzal együtt kapta mindent, amikor megvásárolta az épületet.) Volt köztük egy „népfölkelési igazolványi könyv”, 1907-ből. (Google segítségével se sikerült igazán rájönnöm, hogy pontosan mi is volt ez, ha valaki tudja, leírhatná.) Mindenestre jó érzés volt látni még rajta Nagy-Magyarország angyalos címerét, valamint benne egy pecsétet, szintén a történelmi Magyarország címerével.

Ezt az 1000 Forintot nem igazán tudtuk hova tenni...: szerintetek?

Időrendben egy kis kavar volt ebben a bejegyzésemben, de gondoltam, kezdjük a komoly résszel. Mondjuk a legkomolyabb még a jövő hétre maradt, az érettségi.

UI: A cím egy régi dal kezdősora. A zeneszoveg.hu -ról itt a latin szöveg és annak fordítása is, változtatás nélkül.

"Gaudeamus igitur iuvenes dum sumus
Gaudeamus igitur iuvenes dum sumus
Post iucundam iuventutem post molestam senectutem
Nos habebit humus nos habebit humus

||: Vivat academia, vivat professores :||
Vivant membrum, quot libet, vivat membrum, quae libet,
||: Semper sint in flore :||

Veta nostra brevis est brevi finietur
Veta nostra brevis est brevi finietur
Venit mors velociter,rapit nos atrociter
Nemini parcetur ,nemini parcetur

Mi ezt a fordítást ismertük (Jani barátom kézírása)Rajta ifjak útra fel!Innen el kell válnunk.
Rajta ifjak útra fel!Innen el kell válnunk.
Menni hív a búcsúének,messze tűnnek elmúlt évek
Véget ér sok álmunk,véget ér sok álmunk.

Élj mi kedves iskolánk,Nőljön egyre fényed.
Élj mi kedves iskolánk,Nőljön egyre fényed.
Becsben áll majd köztünk végig,Mind hittel munkál,épít,
Mind,ki jól küzd érted,Mindki jól küzd érted.

Szép hazánk most bízva kér,száll feléd az ének,
Szép hazánk most bízva kér,száll feléd az ének,
Add,hogy éljünk mindig békén,s jusson áldott új nap fényén
Boldog út e népnek,Boldog út e népnek!

(Régi, kedves iskolánk, tőled is most válunk.
Holnap útján emberül tiszta szívvel járunk.
Add kezed hát búcsúzóra, válni kell, hát, itt az óra,
S boldog élet vár reánk, boldog élet vár reánk.)"

______________________________________________________

S legvégül a kicsit átírt vers, amelyet én szavaltam el:

Isten veled, kedves öreg iskolánk…

Isten veled, kedves öreg iskolánk.
Ki vigyáz már féltő gonddal mireánk?
Hív az élet, messze sodor bennünket,
Mint a fáról őszi szél a levelet.

Komoly falak, búcsúzunk már tőletek.
Sok víg órát éltünk át itt köztetek.
Öreg diák, mint a madár, szárnyra kél,
De a szívünk – meglásd – vissza-visszatér.

Tanáraink, akik eddig neveltek,
S társaink is, immár Isten veletek.
Hív az élet, int a távol, vár a cél,
Református öreg diák útra kél.

Messze marad iskolánk is mögöttünk,
Bánatunk is más lesz, akár örömünk.
Hív az élet, bátran megyünk előre,
Velünk marad a jó Isten kegyelme.

(HeMK)