Az elmúlt napokban az F-35 és a Magyar Honvédség közös jövőjéről, hogy stílszerűek legyünk, szárnyra kaptak találgatások. De mire mennénk mindezzel?
Röviden: tönkre.
Lehet, hogy ez egy durva, elnagyolt kijelentés, de az a helyzet, hogy ilyen “jó” fegyverre jelen körülmények között nincs szükségünk. Egészen pontosan nagyon sok minden másra nagyobb szükségünk van.
A szárazföldön gyakorlatilag minden, még megmaradt fegyvernem komoly gondokkal küszködik. A teljesség igénye nélkül: a lövész alakulatok egyéni felszerelése még mindig egy közepesen fegyelmezett airsoft-csapat képét mutatja. Egyszerűen nem képes megoldani a Magyar Honvédség, hogy legfeljebb 4000 főt egységesen és korszerűen felszereljen. Erről később külön cikkben lesz szó.
Aknavetőkből csak mutatóban van, az irányított páncéltörő rakéták, a terepjárók korosodnak (a Suzuki Vitarák nem erre vannak!).
A nehézfegyverzet még mindig végletesen elavult, szimbolikus mennyiségű, kezelőszemélyzet pedig még annyi sincs. Ugyanis, mikor látott bárki utoljára egy teljes harckocsi századot együtt mozogni, vagy egy teljes tüzérosztályt?
Igaz, utóbbi kettőből történt rendelés, mint az karácsony előtt megtudtuk, azonban ez sem olyan nagy mennyiség.
A Gripen már rendelkezésre áll, mint korszerű fegyverrendszer, de a lehetőségek csak egy részét használjuk, gyakoroljuk. Több, mint tíz éve áll szolgálatban a típus, ezalatt szinte kizárólag a légtérrendészeti, mint legalapvetőbb feladatot gyakorolták, azt is minimális mennyiségben. Fordulatot talán Simicskó István miniszteri munkája (és persze számtalan szürke beosztotté) hozott. Al elmúlt pár évben történt talán egyetlen alkalommal légi utántöltés gyakorlása, nagy nehezen ismeretlen mennyiségű légi bombát szereztek be, majd évekkel később történt csak meg az első bombavetés Svédországban, valamint a napokban Magyarországon.
Itt nem lehet szó nélkül hagyni az éppen ilyen találgatások között bekövetkezett lőtéri balesetet. Az egyik JAS-39 gépágyújában robbanás történt. Egyébként igen kellemetlen, de szerencsére személy sérülés nem történt, és a repülőgép is önerőből vissza tudott térni Kecskemétre. A korábbi évek gyakorlatából kiindulva, ha nem lesz hivatalos közlemény, akkor beszélhetünk csak emberi hibáról.
Visszatérve a korábbi fonalhoz: nagyjából két éve kifutottak az üzemidőből az AIM-9 típusú közelharc rakéták, pótlásuk láthatóan nem történt meg. A készültségi szolgálatot még mindig a sokkal drágább AIM-120 típussal oldják meg. Felderítőkonténereket nem szereztek be. Mintegy 40db, elavuló félben lévő AGM-65-ös volt a teljes induló levegő-föld fegyverzet, ezek mellé szereztek be 250 kg-os bombákat, és semmi mást.
A repült órák éves száma mostanában kezdte el elérni a 2000 órát, ami gépenként jelent 142,8-et, átlagosan. Ez szignifikáns fejlődés, a kezdeti időszakhoz képest jó 70% a javulás, ám ildomos lenne, ha pilótánként lenne ennyi az éves repidő. Ennek egyik nagy korlátja a műszaki személyzet alacsony létszáma.
Az F-35 nem csak annyiban kínál többet, hogy jóval nehezebben érzékelhető a radarok számára, de akár hatótávolság, akár felderítőképesség, és sok más téren is. Ezeket viszont gyakorolni kell.
Ha viszont a Gripen által nyújtott lehetőségek nagyját kihasználatlanul hagyjuk, miért cserélnénk ideje korán egy újabb, drágább típusra, amiben még több potenciált hagynánk kihasználatlanul?
A töredékéből megoldható a Gripenek tervszerű korszerűsítése, több gyakorlás és szélesebb fegyvertárral, és egyéb felszerelésekkel történő ellátása, és még mindig jutna más fegyvernemekre.
Mindennek tetejébe a gyártósor évekkel előre le van kötve, Magyarország megközelítőleg 2025 táján kaphatna a típusból, a kezdeti bevethetőség pedig még legalább 1-2 év lenne. Tovább növeli a bizonytalanságot, hogy Törökország az Erdogan-kormány politikája miatt mégsem vehet a típusból, holott mintegy száz példányt rendeltek. Elsőre ez azt jelentené, hogy ennyivel rövidülne a várólista, de Törökország maga is részese (lenne) a gyártásnak.
Így hát, úgy tűnik, egyelőre okosabb ha megtartjuk a Gripeneket és jobban beosztjuk a forrásokat. Idővel aktuális lesz a típuscsere, de sok más elintéznivaló van addig.
Vanek úr
Kapcsolódó:
Légierőlködés; Első rész