25 év politikai korrektségtől mentesen – A VSZ sztori

Néhány napon belül (08.19) sor fog kerülni az Archívum és a Vérszerződés zenekar közös 25. születésnapi koncertjére, amiről, ha valaki azt gondolja, hogy csak egy buli a sok közül, akkor nagyon félrenézett valamit…

Ha egy zenekar arra készül, hogy megünnepelje negyedszázados fennállását, akkor az mindenképp nagy dolog, de ha két olyan zenekarról van szó, mint az Archívum és a Vérszerződés, akkor minden olyan személy, akik az elmúlt 25 évben legalább egy skinhead koncerten megfordult pontosan tudja, hogy a maguk nemében két legendáról beszélünk.

Politikai nyomásra visszamondott koncertek, rendőrségi zárkák, eljárások a tagok ellen, lefoglalt propaganda anyagok, és különböző országokból való kitiltások. Ha egy átlagemberrel megtörténne a negyede, mindent maga mögött hagyva menekülne, hogy békés életet éljen, ezeknek a srácoknak (időközben férfiaknak) viszont ezzel telt az elmúlt 25 esztendejük és még mindig itt vannak.

Az Archívum zenekar történetét nemrég könyv formájában dolgozták fel, amelyhez hozzá is lehet jutni a Fáklya Klubban szombaton, a Vérszerződés pedig Facebook oldalán közölte le részletekre bontva az elmúlt két és fél évtized történetét, mi pedig alább időrendi sorrendbe szedtük, és egyben közöljük. Érdemes ellátogatni a zenekar oldalára, ahol jóval több fotóval illusztrálják a történetet, szombaton pedig a koncertre, ami garantáltan hatalmas élmény lesz.
20841053_936925626446876_2994893129119974828_n
Információk az elővételes és a helyszínen kapható jegyekről a hivatkozásra kattintva!

Következzék a zenekar története, Geri (énekes) tollából:

25 év telt el a Vérszerződés megalakulása óta… Negyed évszázad, szinte bele sem tudok gondolni. Biztosan sablon szövegnek tűnik, de valóban igaz, hogy akkor, 1992-ben elképzelni sem tudtam, hogy ilyen sokáig létezni fog a zenekar, és ki tudja hány év áll még előttünk. Rengeteg dolog kavarog most a fejemben, emlékek, jók és rosszak egyaránt. Vidám és szomorú történetek, történelmi események és maga az egész skinhead mozgalom, színtér alakulása, ami végig kísérte a mi munkásságunkat is. Képtelenség lenne mindent felidézni, hiszen az egy egész könyvet tenne ki, amint azt láthatjuk is a szintén idén 25 éves Archívum esetében. Viszont amennyire csak lehet, próbálom röviden felidézni a történetünket, időszakokra lebontva. Itt ragadom meg az alkalmat arra is, hogy mindenkinek köszönetet mondjak, aki valaha is megfordult bandában! Kik hosszabb, kik rövidebb ideig, viszont nélkületek ma már a VSZ sem lenne! És mindazon koncertszervezőknek, barátoknak, mozgalmi aktivistáknak, és természetesen családjainknak is kijár a köszönet, akik az évek során segítették munkánkat, támogattak minket. Végül, de nem utolsó sorban, pedig hatalmas köszönet Nektek, a közönségünknek!

Geri – 2017

1992 – 1997

A zenekart két fiatal skinhead, Geri és Gábor alapította 1992-ben, Sopronban. Az akkori felállás még teljes mértékben, ezen városhoz volt köthető, ám az évek folyamán ez nagyban megváltozott. Ugyan a nyár folyamán már történtek komolynak nem mondható próbálkozások, sokszor tényleges zenei tudás nélkül, de azt inkább a „fiatalság, bolondság” kategóriába lehet sorolni. Az érdekes az, hogy Cobi is feltűnt már akkor egy ilyen „próbán”, ám mégis csak évekkel később lett a zenekar tagja, ahogy Minya is ott volt velünk, aki szintén később csatlakozott hozzánk egy ideig. Beláttuk, ha komolyan akarunk kezdeni valamit, bizony zenésztársakat kell találnunk. Így a csapat tényleges megalakulása őszre tehető, ekkor már Vérszerződés néven, próbateremmel, rendszeres próbákkal. A kezdő felállás a következő volt: Geri – ének, Gábor – basszus, H.Balázs – gitár, Márk – dob. Ezekben a kezdeti hónapokban az akkor éppen aktuális Oi! zenekarok dalaiból tanultunk be és gyakoroltunk párat, de születtek már saját dalok is. Legelső szerzeményünk, az ’Ébredjetek fel’ fel is került a ’Szent háború’ című albumra.

Márk ’93-ban kilépett, a helyét hosszas keresgélés után Málnás vette át, aki egy rocker srác volt, és egy végső elkeseredésünkben feladott újság hirdetésre jelentkezett. Első két koncertünket is Vele adtuk Az elsőt Hegykőn egy szintén soproni rock banda társaságában, 1994-ben. A másodikat pedig 1995-ben Sopronban, ahol a Valhalla volt az est másik fellépője. Mivel a több mindenről elhíresült egri Oi-Stock Fesztiválra Málnás nem jött el, ezáltal meghiúsítva fellépésünket, illetve nagyon kilógott már a lába a zenekarból, így elváltak útjaink. Ekkor kerestük meg Tomast, akit a szurkolói közegből már ismertünk, és lent volt a soproni koncertünkön is. Örömmel csatlakozott hozzánk és ezzel egy 11 éves közös munka vette kezdetét. Vele 1995 december végén adtuk első koncertünket Hatvanban, az Archívum és a Valhalla társaságában.
19959441_918213741651398_7165124756030858051_n
Első budapesti, tehát országosnak mondható bemutatkozásunk 1996-ban volt a Viking Klubban a Szálasi Ferenc emlékkoncerten. Ekkor már Gábor öccse Balu is csatlakozott a zenekarhoz, aki a basszus gitár posztot vette át, Gábor pedig gitárra váltott. Sokáig ez volt az egyetlen koncertünk, ahol két gitáros is volt a zenekarban, ugyanis nem sokkal ezután H.Balázs kilépett. Ugyan ennek az évnek decemberében vonultunk stúdióba, hogy rögzítsük első albumunkat, ami 1997 februárjában, az első Becsület Napja alkalmával jelent meg kazettán, ’Szent háború’ címmel. Ennek és az egyre szaporodó meghívásoknak köszönhetően ismertségünk és elismertségünk növekedni kezdett. Viszont Balu az album megjelenése után nem sokkal kilépett, ekkor került Cobi a zenekarba és töltötte be a basszus gitáros pozíciót egészen 2007 végéig. Szóval Ő is lehúzott 10 évet a csapatban. Akkoriban szinte állandó fellépő társainknak voltak az Archívum és a Valhalla, de sok más hazai csapattal is voltak közös koncertek, illetve volt szerencsénk olyan híres külföldi bandákkal is egy színpadon állni, mint a Brutal Attack, az English Rose, vagy a Bound for Glory. Szintén ekkor kaptuk az első felkérést külföldről, ugyan még nem koncertre, de ugyan akkora megtiszteltetés volt szerepelni a svéd Midgard Records híres ’White Pride Wolrd Wide’ címen kiadott válogatás lemez sorozatának 4-ik részén, a ’Szent háború’ és a ’Fehér Egység Forradalma’ dalokkal.

Ősszel pedig az Archívummal karöltve, valamint az Út és Cél és a Nimród társaságában megünnepeltük a két zenekar 5 éves fennállását.

1998 – 2002

A zenekar gőzerővel dolgozik, születnek az új dalok és szerencsére a koncertekre sem lehetett panaszunk. Budapest mellett egyre többször volt lehetőségünk más településeken is fellépni, Szekszárd, Győr, Vámosgyörk, Békéscsaba, Sopron, Miskolc, hogy csak néhányat említsek. Az NS mozgalom is egyre erősödött. Az MNA volt a fő csapásirány, de mellette ott volt sok más, kimondottan skinhead szervezet, lokálisan is, és országosan is, mint az NSH, a Hungária Skins és a BH. Akkoriban a koncerteket is java részt ez a három csoport szervezte, és azt kell, hogy mondjam, hatalmas időket éltünk meg! Európa és a világ legjobb zenekarai látogattak el hozzánk, Brutal Attack, BFG, Fortress, Celtic Warriors, ADL 122, Corona Ferrea, Squadron, Blue Eyed Devils, English Rose, Landser, Max Resist és még lehetne folytatni a sort.

2000-ben ismét stúdióba vonultunk, hogy rögzítsük második lemezünket, ami „Ez vagyok” címmel jelent meg immár először CD-n (ugyan csak írott lemezen, a zenekari kassza kiapadása miatt…) és a kor igényeinek megfelelve még kazettán is. Talán ez az albumunk a máig is legkevésbé ismert, aminek szerintem több oka is volt. A megjelenés idejében egyfajta széthúzás ütötte fel a fejét köreinkben. Közben a mozgalomra és a koncertekre is rászállt a hatalom, egyre gyakoribbak lettek a betiltások, ezáltal egyre kevesebb a koncert is. Valamint 2001-ben Gábor is távozott a zenekarból, így jó pár hónapra gitáros nélkül maradtunk…

Pedig ugyan ebben az évben jelent meg először lemezünk külföldön, egy split lemez az Archívummal közösen (Ők ekkor már a kiszabott büntetésük és az eltiltást töltötték…) ’Aryan dreams’ címmel, amin a magyar mellett már angolul és németül is rögzítettünk dalokat, még Gáborral.

Viszont ez az „átmeneti” időszak sem telt tétlenül. Talán sokan nem is tudják, hogy Tomas és Minya ötletére ekkor alakult meg a Worst Nightmare, amit később Ők ketten keltettek újra életre, komoly nyomot hagyva a színtéren két albummal és sok remek koncerttel. Ám ekkor még egy egészen más felállásról volt szó: Tomas – dob, Minya – gitár, Geri – ének, Udo – basszus. Ennek a felállásnak tudhatók be azok a dalok, amiket később a ’Hate Parade’ lemezre rögzítettünk, hiszen akkor éppen a WN nem működött, de erről részletesebben majd a maga idejében… Szintén ez idő tájt, talán 2001 őszén (sajnos sokszor nehéz a pontos dátumokra visszaemlékezni) kaptunk pár felkérést külföldről, hogy rögzítsünk dalokat különböző lemezekre. Gitárosunk nem lévén egy nálunk tett hétvégi látogatás alkalmával Józannal (Valhalla, Archívum) kezdtünk el jammelgetni melynek eredményeként megszületettek a „For Freedom” és a „No more mindcontrol” című nóták, amiket pár héttel később Vedres Joe-nál fel is vettünk. Ezek később a német Brainwash zenekarral közös bakelit EP-n („Support the P.O.W.-s”) jelentek meg, aminek a bevétele Lunikoff (Landser) támogatására lett fordítva, aki akkor éppen újfent a bíróság előtt állt. Ugyanekkor felvettük egy hírhedt Landser szám feldolgozását is magyarul, „Fehér Patrióták” (Arische Kämpfer) címmel. A dolog érdekessége, hogy ez a dal, később a „Szabadságot az Archívumnak” című CD-n jelent meg, aminek a bevételét az Archívum megsegítésére ajánlottuk fel, mikor 2004-ben újra bíróság elé állították Őket. Szintén ekkor rögzítettük a legendás francia R.A.C. zenekar, a Legion 88 emlékére készült tribute lemezre az „Ein Volk, Ein Reich, Ein Führer” című szerzeményt.
20156031_923443514461754_8376047510154846972_n
2002 elején találkoztunk Budapesten PPH-val, akivel már évek óta ismertük egymást az NSH-ból, és aki ekkor már Borczyval és Rajmunddal működtették a Vendettát. Megkérdeztem, hogy csatlakozna-e, akkor még, mint „kisegítő” a VSZ-hez, mert gitáros gondokkal küzdünk. Szerencsére igent mondott, és ez a „kisegítés” immáron 15 éve tart… Már akkor profi volt és maximalista, az első próbára úgy érkezett, hogy ugyan nagy szabadkozások közepette, de betéve tudta az összes dalt. Legelső közös fellépésünk szeptemberben volt az Ian Stuart emlékkoncerten Budapesten, a szintén kultikus helynek számító Kis Olimpiában, Kelenföldön. Ezen az estén 1996 után ismét a Brutal Attack társaságában léphettünk színpadra. Akkor párhuzamosan még a Worst Nightmare is működött így Tomas és én két bandában is toltuk aznap. Erre a koncertre ellátogatott Jonesy is, aki ez után megkeresett minket, hogy működő zenekara nem lévén, kisegítenénk-e egy English Rose búcsúkoncert alkalmával Angliában. Micsoda megtiszteltetés, persze hogy!

Folytatjuk…

2003 – 2006

Szóval megkaptuk a felkérést Jonesy-tól, így ezerrel elkezdtük betanulni az English Rose dalokat. Persze Európa szerte híre ment a „búcsúkoncertnek” így sorra jöttek a felkérések, amikből végül egy kisebb turné kerekedett ki. Ez ’Death to S.H.A.R.P’ néven írta be magát a zenekar és színtér történelmének lapjaira. 2003 márciusban / áprilisban felléptünk Szlovéniában, Belgiumban, Olaszországban, Magyarországon, Franciaországban és Angliában. Húzós hetek voltak, de minden fáradozást megértek. Azt is, hogy gyakorlatilag minden egyes határátlépéskor félreállítottak minket, akár ki, vagy belépéskor, kipakolták a kocsit, mindent átnéztek, és soha nem tudhattuk, hogy éppen mire számíthatunk. De ez egyébként jellemző volt azokban az években… Amint azt később biztos forrásból megtudtuk, az NBH közbenjárására a nevünk szerepelt a határőrség számítógépes rendszerében, sőt a kocsim rendszáma is, így minden egyes alkalommal ellenőrzés alá kellett vonni minket és „tiltott önkényuralmi jelképeket keresni”. Később egy ilyen ellenőrzésnek köszönhetően egy barátommal ültünk is pár órát a határőrség cellájában. De ebben az időszakban tiltottak ki minket Svájcból, két alkalommal is. Először 2003-ban 1 évre, majd 2005-ben szintén, de ekkor már „csak” a koncert hétvégéjére… Ezalatt születtek az újabb szerzemények, és sorra jöttek a külföldi meghívások is, ekkor már az English Rose nélkül is. 2003-ban gitárosként Minya is csatlakozott hozzánk és ősszel stúdióba vonultunk, hogy rögzítsük harmadik sorlemezünket ’Hate Parade’ címmel. Korábban, amikor a Worst Nightmare alakulásáról írtam már említettem a kötődést ehhez a lemezhez. Anno született 6 dal a WN-el, amik sosem kerültek kiadásra, ám túl jók voltak ahhoz, hogy kárba vesszenek. Mivel Minya belépett a VSZ-be és azokat a dalokat vele írtuk, úgy döntöttük, hogy rákerülnek az éppen aktuális VSZ lemezre. Ezek a dalok a ’Végítélet’, ’Legrosszabb rémálom’, ’Spandau mártírja’, ’Feltámadás’, ’Európa hadserege’ és az ’Értetek’. Egyébként a ’Szent Háború’ után ez a második lemez, amiből a legtöbbet vásárolták meg idehaza. Azért mondom, hogy idehaza, mert később egy német kiadó is megjelentette, így külföldön is fogyott belőle jócskán, illetve mi is adtunk el jó néhányat ott is. Illetve a ’Straight, Proud and True’ lemezünk eleve Németországban jelent meg, angol nyelven, tudatosan első sorban a külföldi hallgatóságnak szánva és annak az eladási mutatói az eddigi legmagasabbak.

Aztán persze az English Rose mégsem oszlott fel, a közös munka egészen 2005-ig tartott, ekkor rögzítettünk egy split cd-t is, mely a ’United Forces’ volt, és abban az évben még volt egy utolsó közös koncert Belgiumban. De PPH tovább folytatta a stúdió munkákat Jonesy-val, együtt vették fel az utolsó (?) English Rose lemezt a ’The white album’-ot, ami 2007-ben jelent meg.
20374250_927537234052382_6516421136133643387_n
A Vérszerződés szekere pedig szépen haladt tovább. Bár a hazai koncertek számai, hol tudatosan, hol kevésbé tudatosan, de némiképp megcsappantak, ám emellett a külföldi meghívások sorra érkeztek, így volt alkalmunk fellépni a már fentebb említett országok mellett Németországban és Csehországban is. Illetve majdnem a Felvidéken is, de csak majdnem, mivel a rendőrség pont akkor támadta be a koncertet, amikor mi már a színpadon készülődtünk a produkcióra. Így a fellépés helyett bevittek minket, meg még vagy 100 bajtársat (köztük a finn Mistreat zenekart is) és vasárnap estig élvezhettük a szlovák rendőrség „vendégszeretetét”. Maci és Brays nem voltak ennyire szerencsések, Őket tovább bent tartották és eljárás is indult ellenük, ám szerencsére nagyjából 1 évre rá megszüntették azt, mivel senkire semmit nem tudtak rábizonyítani. Az elkobzott dolgainkat (pólók, cd-k, stb.) is visszakaptuk. Ezen eljárás végett adtuk ki második támogató cd-nket, melynek bevételét Maci és Brays ügyvédi költségeire ajánlottunk fel. A korongon a szlovén Skullcrusher zenekarral szerepeltünk, mégpedig egy ottani koncertünk felvételéből válogattuk össze a legjobban sikerült darabokat.

Folytatjuk…

2007 – 2009

Ez az év nem indult jól, mivel 11 év után Tomas elhagyta a zenekart, ami elég nagy törést okozott. De felül kellett kerekedni a problémán és megoldást találni rá. Nem kevés fejtörést okozott az új dobosra rátalálni, hiszen talán erre a posztra a legnehezebb megfelelő emberre lelni (bár végül is bármelyikre…). Mivel az Archívumra és a Valhallára kiszabott büntetés már ekkor 2 éve lejárt, így jött az ötlet, hogy megkérdezzem Jabbát, esetleg vállalná-e a dobos szerepét nálunk, amire szerencsére Ő igent is mondott. Gyorsan betanulta a koncert anyagot és már fel is léptünk februárban a Becsület Napja utáni koncerten, aztán úgymond „lehúztuk a rolót” már ami a koncerteket illette.

Négy év telt el az utolsó sorlemez megjelenése óta (ami azért persze nálunk teljesen normális, haha), de kitűztük magunk elé a célt, még idén lemeznek kell lennie. Ekkor még túlnyomórészt Sopronban próbáltunk, éppen Tomas és az akkor újjá éledő Worst Nightmare biztosított nekünk próba helyet, de a zenekar tagjai ekkor már a Sopron – Székesfehérvár – Budapest tengelyt jelentették. Így, egyéb elfoglaltságok miatt, mindössze havi egy hétvégén tudtunk próbálni, szombat/vasárnap. A feladat adott volt, egy hétvége 2 új dal, őszre lemez kell. Utólag bele gondolva nem mondom, hogy biztosan ez volt a legjobb út, amit választhattunk volna, de októberben megjelent a ’Politikailag nem korrekt’ és minden körülménytől eltekintve, azért nem kell szégyenkeznünk e miatt a lemez miatt sem. Még akkor sem, ha mai szemmel nézve lett volna még mit dolgozni 1-2 dalon…

Azért persze voltak koncertek is, ha nem is sok. Nyáron például felléptünk Budapesten. Ez a koncert többek között arról is emlékezetes lehet, hogy ezen volt a Tar Had első fellépése is. Volt egy bulink Németországban is, aminek „szokás szerint” a rendőrség vetett véget egy többórás igazoltatási, motozási eljárással, de legalább mi még le tudtuk nyomni a műsort. PPH-t be is vitték a régi, kelta keresztes VSZ logó tetkója miatt, és rögtön meg is szabadítottak minket vagy 150 Eurótól, ugyanis abban a tartományban pont be volt tiltva a kelta kereszt. Na jó, a Sieg rúna mondjuk szerintem egész Németországban be van tiltva, de azért akkor is, na…haha! 15 éves fennállásunkat ismét az Archívummal együtt egy remek hangulatú koncerttel ünnepeltük meg Budapesten, amire kb. 600 fő jött el, és még voltak sokan, akik sajnos be sem fértek már a helyre. Ezek mellett még Olaszországban is felléptünk a European Hammerfest-en, valamint Szlovéniában és Horvátországban is a Valhalla és az Arrow Cross társaságában. Az utóbbi gyakorlatilag egy Archívum/VSZ project volt… Cobi az év végén hagyta el a zenekart, a helyét Thomas Han vette át, aki azóta is oszlopos tagja a zenekarnak.
20526264_930871983718907_8433659792273009990_n
2008 is újfent dobos problémákkal indult, ugyanis Jabba bejelentette, hogy kilép a zenekarból. Viszont ott volt a „nyakunkban” a Becsület Napja, amire végül Tomas ugrott be és segített ki minket a koncert erejéig. Persze mindez „nem volt elég”, érkezett egy kihagyhatatlan meghívás Görögországból, áprilisi dátummal, így vakarhattuk kopasz fejeinket, hogyan oldjuk meg azt is. A segítség ezúttal Macitól érkezett. Ő ismerte Gerit, aki akkor a Turulvér dobosa volt (később a Voice of justice-ban is megfordult). Nos, Ő vállalta, hogy segít nekünk, így vele utaztunk Szalonikibe és toltunk egy remek bulit. Az ott töltött néhány nap remek alkalom volt arra, hogy jobban megismerjük egymást Gerivel, és meg is kérdeztük, hogy esetleg maradna-e a zenekarban. Ő igent mondott, de végül aztán ez a formáció csak néhány hónapot élt meg, mivel júliusban bele szaladtunk egymás után két hétvégén is „tutiba”… Először Németországba mentünk, ahol betiltották a koncertet, de már rögtön az elején, szóval a közönséget már a találkozóhelyről sem engedték tovább a helyszínre. Majd jött Csehország, ahol egy metál fesztiválnak meghirdetett eseményen léptünk fel, Brno mellett. A dolog „szépséghibája” gyakorlatilag csak a szintén fellépő Saga és mi voltunk, mivel a cseh antifa telekürtölte az internetet rólunk, hogy ugyan mi mindenek vagyunk, csak éppen nem metál zenekarok… Ennek eredményeként az összes metál zenekar lemondta a fellépést, csak egy black metál banda nem. Nos Ők felléptek, meg még Saga is, viszont amikor mi ¾ 10-kor felmehettünk végre a színpadra, akkor bejelentette a rendőrség, hogy amennyiben 10-kor nem lesz vége a koncertnek, jönnek és szétverik. Egyébként ez egy szabadtéri koncert volt, nagyjából 500 fős közönséggel. A környéken mindenhol a sajtó és a rendőrség, illetve két civil ruhás rendőr folyamatosan bent tartózkodott a rendezvényen és videóra vette a koncerteket. A fellépés előtt nekünk is egy helyi ügyvéddel kellett egyeztetnünk, hogy melyik szövegeket adhatjuk elő és melyiket nem (magyarul sem!!!). Szóval a közönség és magunk legnagyobb bánatára mindössze 3 dalt tudtunk gyorsan előadni, aztán le kellett jönnünk a színpadról. Geri sajnos még aznap este bejelentette, hogy kilép a zenekarból, így megint dobos problémákkal találtuk szembe magunkat.

Ám a váltás ekkor szerencsére viszonylag könnyebben és gyorsabban ment, mivel már ismertük egymást Cipőssel, aki szervezett egy VSZ / Worst Nightmare koncertet Kapuvárra és szíves örömest csatlakozott. Ő tölti be az ütős pozíciót azóta is. Vele is jó pár bulit lenyomtunk még abban az évben. 2009-ben kaptunk meghívást először a Magyar Szigetre, ami szintén történelmi eseménynek számít, hiszen NS zenekar addig soha nem lépett még fel ott. De voltunk Bulgáriában, majd újfent Németországban és Olaszországban is.

Folytatjuk…

2010 – 2014

Ezt az évet Svédországban indítottuk, mert mikor máskor menne az ember oda, amikor méteres a hó és csapkodnak a mínuszok? Haha!

Ugyan talán még 2009-ben rögzítettük, sajnos ez is egy homályos folt az emlékek között, de az biztos, hogy 2010-ben jelent meg a ’100% magyar’ válogatás lemez második része, amire a már Cipőssel íródott és azóta is nagy kedvenc ’Helyes úton’ című dalt vettük fel.

Szintén ugyan ennek az évnek a tavaszán kerestük meg Ymirt, hogy csatlakozna-e hozzánk? Vele egyébként már több éves volt a barátság, hiszen a Before The War zenekarban játszott évekig, akikkel több közös koncertünk volt itt Magyarországon, de külföldön is egyaránt. Így aztán újra két gitáros lett a VSZ-ben! A debütáló koncertje 2010 júniusában pont Sopronban, a zenekar „szülővárosában” volt. Soha korábban nem szólt még ilyen jól a banda, úgyhogy tudtuk, hogy a helyes úton járunk. A VSZ életét gyakorlatilag 2002 óta átszövi az utazás, és itt most első sorban nem is a koncertekre gondolok, hanem a próbákra, hiszen azóta nem laknak egy helyen a zenekartagok. A helyszín mindig változik, így az is, hogy éppen kinek, kiknek kell akár 200 kilométert utazni egy-egy próba miatt. Anno Sopron volt a helyszín, aztán jött Mihályi, néha Budapest, majd 2010-ben Csókakő.
20729415_934767469996025_2694807000726256711_n
Ymirrel felvértezve folyamatosak voltak a koncertek, itthon is, aztán megint Németország, Belgium, Olaszország. Közben, pedig születtek az új dalok is, első sorban angol nyelven. Hogy miért? 2003 óta rendszeresen felléptünk külföldön, és nagyképűség nélkül mondhatom, hogy mindenhol elismerésben volt részünk. Ugyan volt már akkor is 1-2 dalunk angolra fordítva, de folyamatosan éreztük, és jelezték is felénk, hogy ez oda kevés. Így egy régóta dédelgetett álmunk öltött testet 2011-ben, a német PC Records gondozásában megjelent ’Straight, Proud and True’ lemezünkkel, amely teljes mértékben angol nyelven került kiadásra. Ezzel a lemezzel úgy érzem, hogy vissza is tértünk zeneileg arra az útra, amire anno az ’Ez vagyok’ lemezzel próbáltunk lépni, csak aztán különböző okok miatt elkalandoztunk egy kicsit. Érthető, bár kevésbé felfogható okok miatt az album itthon nem talált túl lelkes fogadtatásra, de külföldön teljes sikert aratott, és a „szakma” több jeles képviselője is elismerő szavakkal illette.
Aztán ugyan ez év nyarán jött egy meghívás az USA-ból, hogy lépjünk fel a legendás Hammerfest-en. Őszintén szólva, hogy ilyen valaha is be fog következni, soha nem gondoltuk volna. Az idő viszonylag rövid volt, hiszen augusztus vége volt és a koncert Október első hétvégéjén került megrendezésre, így rohamtempóban kellett megszervezni az utazást, szabadságokat, stb. Sajnos a magas költségek miatt nem is tudott az egész zenekar utazni, csak PPH, Cipős és jómagam, aztán ott Wade, aki egykor a Final War zenésze is volt, segített ki minket basszus gitáron. Cserébe pedig Cipős ugrott be a 13 Knots zenekarba. Irány Florida!

2012 nyarán elérkezett az idő arra, hogy megünnepeljük a zenekar 20 éves fennállását. Persze miért lenne az élet olyan egyszerű, néhány héttel a koncert előtt Cipős alsó lábszárát egy törött üveg szétvágta, kórház, műtét, járógipsz… Na, most mi lesz?! Nem estünk kétségbe, próbáltuk a legjobbat kihozni a helyzetből. Az nyilván való volt, hogy a teljes műsort ilyen rövid idő alatt nem fogja tudni senki begyakorolni, még akkor sem, ha valamennyi dalt Cipős is le tudott dobolni. Azért itt egy 30 dalból álló műsorról beszéltünk…. Így megkértük Szokit (Hunor) és Robit (Védőosztag), hogy tanuljanak be 10-10 dalt, majd gyorsan leszerveztük a próbákat. Le a kalappal előttük, maximálisan oda tették magukat, így 3 dobossal le is nyomtuk a remek hangulatú koncertet, Székesfehérváron, PPH szülővárosában.

Még egy jelentős esemény köthető ehhez az évhez, mégpedig egy véletlen találkozás Zalával (Oi-kor). Óbudán egy bevásárló központban futottunk össze. Felvetette, hogy tegyük félre az ellentéteket, és esetleg kezdjünk el közösen koncertezni. Ezek az ellentétek egyébként személyesen a két zenekar között csak áttételesen voltak meg, hiszen soha nem álltunk kapcsolatban korábban. Zalával ugyan ismertük egymást, de zenekari szinten nem volt kapcsolat. Természetesen nagyon megörültem az ötletnek, hiszen ezt az ellentét dolgot soha nem is értettem és szerettem. Így az első közös koncertet decemberben adtuk a Big Bike-ban, ami, azóta ugyan nem helyszínhez kötötten, de hagyománnyá vált, akárcsak a márciusi egri bulik. Az Oi-korral kialakult kapcsolatunk hatalmas mérföldkövet jelent a Vérszerződés életében, de azt gondolom, hogy a mozgalom életére is komoly hatást gyakorol.

Koncertek itthon és külföldön egyaránt, a próbák pedig folyamatosak. 2013-tól már Óbudán, az Oi-korral közösen bérelt próbateremben. Születnek az új dalok, szép lassan kezd körvonalazódni az új album. Ebben az évben érkezett egy meghívás Németországba a Brainwash zenekartól, mégpedig, hogy vegyünk részt mi is az új albumuk (Time to act) megjelenésére szervezett koncerten. Szívest örömest tettünk eleget a felkérésnek, hiszen, nemcsak, hogy mindannyiunk nagy kedvence, hanem már több éves barátság is fűz minket a srácokhoz. Anno a közös bakelit lemez megjelenésekor (2002) még nem ismertük egymást személyesen. Az első találkozásra 2003-ban került sor, egy franciaországi fellépésünk alkalmával. A Brainwash tagok közül többen is ellátogattak arra a koncertre, ami egyébként életünk első ilyen nagy rendezvénye volt, 1500-2000 résztvevővel. A tömegben nem is futottunk össze Velük. Mivel mi akkor még egy kevésbé ismert zenekar voltunk a nyugat-európai színtéren, így természetesen „megnyertük” az aznap este utolsóként fellépő zenekar helyét. Nem is volt ezzel semmi gond. Ez persze azt jelentette, hogy mivel a nagy nevek addigra már leadták a műsorukat, mire mi valamikor éjjel 2-kor a színpadra léphettünk, a tömeg már kb 200 főre apadt. Nos, ekkor tűntek fel az első sorban a srácok a BW-ból, bemutatkoztak, és végig tombolták a bulit, ezzel hatalmas biztatást adva nekünk. Utána még voltak közös koncertek és találkozások más rendezvényeken, de ez az élmény nagyon meghatározó volt Velük kapcsolatban.

2014-re összeállt az anyag az új albumhoz, ám a zenekari kassza addigra erősen megcsappant, mivel a próbák útiköltségei nagy terhet róttak ki rá. A lemezeket pedig már évek óta alig vásárolják az internetes letöltések miatt. Más bevételi forrás nincs, hiszen a fellépésekért sosem kértünk nagy összegeket, csak annyit, ami az utazási költségeinket éppen fedezte, de sokszor még azt sem. A segítség ezúttal is Németországból érkezett, régi jó barátunktól Yves-től, a PC Records-tól, aki annak ellenére vállalta a kiadás költségeit, hogy a lemezen egy dalt leszámítva az összes többi magyarul szerepel. Természetesen mindezen bizalom köszönhető annak az állhatatos munkának is, amivel hosszú évek alatt megalapoztuk a külföldi ismertségünket és elismertségünket. Így a megállapodás szerint a stúdió költségeket mi magunk, a kiadás költségét, pedig Ő állta. Halkan jegyzem meg, hogy először egy hazai „nagy” rock/metal kiadónál próbálkoztunk, amelyik egyébként jelentetett már meg lemezeket köreinkből is, ám a kezdeti pozitív hozzáállás után végül még egy személyes találkozóra sem tudott sor kerülni, vagy legalább egy nemleges válaszra sms-ben, de ezt már inkább nem is részletezem…lelkük rajta, talán jobb is így. Sőt, biztosan jobb.

Mire eddigi utolsó sorlemezünk a ’Nyughatatlan szív’ kijött újfent „az USA-ban találtuk magunkat”. Ezúttal Georgia Államban. Természetesen megint a Hammerfesten, ám ez alkalommal már négyen tudtunk utazni, így kisegítő zenészre nem is volt szükségünk. Az élmény és a fogadtatás újfent leírhatatlan volt!
20767924_934775486661890_6797002026707355278_n

Éppen hogy csak vissza érkeztünk, már a Joe Rowan emlékkoncerten álltunk a színpadon, ahol minden évben tiszteletünket tesszük A 2014-es évet pedig a már „szokásos” Oi-kor / VSZ közös koncerttel zártuk.

2015 – 2017

Talán ez a fejezet fog a legrövidebbre sikerülni… Igaz ez csak nagyjából 2,5 évet ölel fel napjainkig, de azért ezek sem voltak eseménytelen évek. Első sorban igyekeztünk a koncertekre minél nagyobb hangsúlyt fektetni, így elég sokfelé eljutottunk az országban 2015 / 2016 során. Többek között jártunk Pécsen, Hódmezővásárhelyen kétszer is, a már „kihagyhatatlan” Egerben, de Pilismaróton is volt szerencsénk egy festői környezetben fellépni a Duna parton. Na és persze néhány budapesti, első sorban Óbudai koncert sem maradhatott ki a sorból. Emellett volt pár külföldi meghívás is, például ellátogattunk ismét Milánóba. A próbák első sorban a koncert anyag megfelelő szinten tartására szorítkoztak, sajnos a távolság és a zenekar tagok egyéb elfoglaltságai miatt elég nehéz volt összehozni őket.
2016 legvégén Ymir elhagyta a zenekart. Szerencsére Ducó az Oi-korból készségesen felajánlotta, hogy kisegít minket, így a 2017-es évet már vele indítottuk. Néhány próba után februárban a Becsület Napja emlékére rendezett koncerten lépett először színpadra velünk. Majd márciusban jött a hagyományos egri Oi-kor / VSZ koncert. Áprilisban, Belgrádban jártunk, aztán ezzel le is zártuk a koncertek sorát, hiszen innentől kezdve minden erőnkkel és legfőképpen időnkkel a 25 éves jubileumi koncertre összpontosítottunk. Nem véletlenül… Egy 30 dalból álló műsort állítottunk össze erre az alkalomra, melyek között több olyan is szerepel, amiket valamelyik zenekar tag még soha nem játszotta. Emellett felkerestem egykori VSZ tagokat is, hogy néhány dal erejéig álljanak színpadra velünk újra. Emiatt még egy soproni hétvégét is beiktattunk a közelmúltban, hogy ott gyakoroljunk egy kicsit. És egy másik „csavar” a történetben, hogy Ducó segítségét hálásan megköszönve, augusztus 19-e után egy új gitáros veszi majd át Ymir egykori helyét, mégpedig Vince, a soproni MP40 frontembere. Vele először a jubileumi koncerten találkozhat majd a közönség.

Néhány nap van már csak hátra az augusztus 19-ei koncertig, amikor ezeket a sorokat írom. Igyekeztem át fogó képet alkotni a Vérszerződés eddigi munkásságáról. Remélem, hogy ez sikerült, és érdekes olvasmányt, valamint képi anyagot nyújtott sokatok számára. Szombaton találkozunk a koncerten!
20914479_937892836350155_5137541681843892120_n
Geri – 2017-08-15

(Vérszerződés – Underground – SZK)