Harcművészetek Indiában – Yuddha Shastra VIII. rész

Az indiai harcművészeteket bemutató sorozat előző részeiben már szó esett arról, hogy egyes irányzatok teljesen, vagy részben feledésbe merültek, míg mások az idők során valamelyest átalakultak, esetleg több változatuk is létrejött. Az egyik ilyen a Vajramushti, amelynek alapja egy marokboxerrel végzett öklözős birkózás. A legendák szerint az ősi változatot maga Guatama Siddharta, a Buddha is gyakorolta fiatal korában.

Az öklözős birkózást egyes helyeken kiegészítették más harcművészetek gyakorlataival is, különféle fegyvereket csatoltak hozzá, később más helyeken elhagyták a birkózásos formát, s így lényegében ugyanazon elnevezés alatt, az ősi formától különböző, már szinte más jellegű harcművészetet gyakoroltak. Ezek a gyakorlatozó csoportok idővel vagy beolvadtak más harcművészeti ágakba, vagy családi harcművészetté váltak, amelyeket csak egy szűkebb közösség tagjai, az adott család vezetői által elfogadott személyek gyakorolhattak. Egy ilyen családi harcművészetként maradt fent a Shirayan Vajramutthí gyakorlatozási módszer.

A Shirayan Vajramutthí Harcművészet Gyomrai Endre által – (aki az 1950-es években tanulta meg) – 1977-ben Indiából került Magyarországra. Az irányzat gyakorlatozásaiban megtalálhatóak az indiai szellemiségben gyökeredző jóga egyes pozíciói és más egyéb hagyományos testgyakorlatok, s emellett a pusztakezes- és fegyveres küzdelmi módszerek sokszínű lehetőségeit is tartalmazza. Sokaknak sport- és egészségkultúra, némelyeknek harci játék, másoknak lehetőség a sokoldalú küzdelmi hatékonyság fejlesztésére.

A stílusban, az öt hagyományos alapfegyver (hosszúbot, rövidbot, hosszúpenge, rövidpenge, láncos-horog) mellett további különleges fegyverek is megtalálhatóak, mint a tüskézett végű hosszúbot, vagy ‘krokodilfog-bot’ — a lándzsás végű hosszúbot, vagy ‘kígyó-lándzsa’ — a lándzsás és kampós végű hosszúbot, vagy ‘tigrisfog-lándzsa’ — a hajlított penge végű hosszúbot, vagy ‘holdsarló-lándzsa’. Fontos eszköz még a ’tongphau’, a gyakorlatozó oszlop, melyen a különféle támadó- és védekező technikákat lehet fejleszteni.

A hagyományos gyakorlatozások minden esetben ráhangoló légző-gyakorlatokkal, és tornamozgásokkal kezdődnek. Ezek egyrészt önálló gyakorlatok, másrészt különféle válogatott gyakorlatok egymás utáni sorozatai. Vannak ülőtornák, és állótornák, amelyeket általában nem kombinálunk egymással, hanem egymást követik. A gyakorlatozás központi része az alapvető mozdulatok (lépések, fordulások, kéz- és lábmozdulatok, ütések, rúgások, védekezések) átismétlése egyedül, majd partnerrel.

A stílusban alapvetően két vonalon, a régi és az újabb szemlélet szerint kezdődhet a gyakorlás. A régi szemlélet szerint előbb az alapvető fegyverek (botok, majd pengék) általános gyakorlatait tanította a mester, és csak mindezek után kezdődhettek a pusztakezes, főként partnerrel végzett pusztakezes gyakorlatozások. Az újabb szemlélet a pusztakezes gyakorlatokat helyezte a fegyveres módszerek elé.

Sok rövidebb-hosszabb pusztakezes- és fegyveres formagyakorlat is van, de a tanulónak idővel ki kell választania magának néhányat ezek közül, amelyeket előnyben részesít. Alapvetően három gyakorlatozói kategória van: a tanító, a tanító tanítványa, és a tanítvány tanítványa. A régi elveket megújítani kívánó másfajta szemléletmódok alapján ezek később további fokozatokra lettek bontva.


A Shirayan Vajramutthí gyakorlatozás a régi hagyományok szerint egy életre szól. A tanítások szerint útközben nem a cél a lényeg, hanem maga az út. Eszerint pedig akkor jó a gyakorlatozás, ha az az élet mindenféle területéhez kapcsolhatóan szellemi, lelki, fizikai támogatást képes nyújtani a gyakorlatozó számára.

A hagyományos gyakorlatozásokban két szemlélet halad párhuzamosan egymás mellett: Az egyikben a lágy alkalmazkodás, a belső megérzések, az intuitív képességek adják az alapot, amely ‘a szél támadása elől elhajló fűszál’ módszere. A másikban a kemény ellenállás, a külsőre való összpontosítás és az erő lényegének kihangsúlyozása adja az alapot, amely ‘a sziklákat szétzúzó villámcsapás’ módszere. Olyanok, mint a lótusz, melynek van víz alatti és víz feletti része.
Ajanayana_borito (clicks: 282)

Az indiai harcművészeteket- és azok fegyvereit átfogóan bemutató könyv kedvezményes áron (1.800 Ft helyett 1.350 Ft) beszerezhető: [email protected]

Szerkesztői megjegyzés:
Leszögezzük, hogy a szellemiséggel foglalkozó írásokat nem tekintjük megdönthetetlen dogmáknak, hanem a szerző saját meglátásainak, amiket azért közlünk, mert javarészt – ha nem is mindenben-, egyetértünk a megfogalmazottakkal. A Szent Korona Rádión megjelenő írások nem jelentik azt, hogy az adott személlyel teljesen azonosulnánk, ahogy ez fordítva sem igaz: a nálunk publikáló személyek sem azonosulnak minden megjelenő gondolattal, illetve teljes mértékben a mi szellemiségünkkel (pláne nem akkor, ha egy interneten fent lévő írást csak úgy átveszünk). Az örökérvényű igazságokat keressük, és ha ilyen igazságokat tartalmazó kincsre lelünk, akkor a nagyérdemű elé próbáljuk tárni.

(Leányfalvi Attila Ajanayana – Shirayan Vajramutthí Yuddha Shastra www.vajramutthi.org – A harc művészete – Szent Korona Rádió)