Méltóságteljes, izgalmas és tanulságos interaktív kiállítás Győrött, a Rómer Flóris Múzeum egyik kiállítóhelyén, a Magyar Ispita épületében (Nefelejcs utca 3.) egy olyan hazafiról, aki egyben volt főpap is (pálos rendi szerzetes előtte). Békíteni próbált II. Rákóczi Ferenc fejedelm és az Uralkodói család között, ám nem rajta múlott a békítési kísérlet sorsa.
Az antropológia, a történelem, az orvostudomány és a művészet segítségével ismerkedhetnek meg a látogatók a méltatlanul elfeledett Széchényi Pál érsek életével, munkásságával, szellemiségével és korával.
A HELYSZÍN: A tárlatnak helyet adó épület az 1600-as évek második felében létesült. Reneszánsz loggiás belső udvara már önmagában különleges hangulatot biztosít a kiállítás számára. Több itáliai eredetű család élt ekkoriban Győrött, akik az erődrendszer építési munkálatai miatt költöztek ide. Ők hozták magukkal ezt a stílust. Számos ilyen belső udvar maradt fenn a városban. A Magyar Ispita belső udvarán álló főnix-szobor – Borsos Miklós alkotása – háromszáz évvel későbbi, de szépen illeszkedik a térbe. Az Ispitához tartozó Szent Anna-templom homlokzatán láthatjuk Széchényi Pál nagybátyja, Széchényi György érsek címerét. Mivel a templom felszentelésekor az alapító főpap már nem élt, a címer felett püspöki föveget (infulát) viselő koponya látható. Különbözik a későbbi grófi címertől, mivel a két érseknek még nem volt grófi rangja, azt majd Pál érsek öccse, az ifjabb György, minden későbbi Széchényi őse fogja elnyerni.
Az épület és a tárlat eggyé válását az a tény biztosítja, hogy a Magyar Ispitát Széchényi György győri püspök alapította 1666-ban, hogy ellátást biztosíthasson a város idős, rászoruló polgárainak. Ezért mikor a több évszázados lépcsőkön felmegyünk az emeletre, és megérintjük a vastag, boltíves falakat, egy pillanatra álljunk meg és hunyjuk be a szemünket; merengjünk el azon, hogy ugyanezen helyen, egy másik idősíkban, Széchényi György és Széchényi Pál is koptatták a kőlapokat, érintették a falakat, amikor meglátogatták az agg betegeket, reményt, biztonságot, gondoskodást és szeretetet nyújtva nekik.
Az idősíkok közötti cikázással egyébként bátran „játszanak” a kurátorok a komplex téma bemutatásakor. Kerülik a kiállításokon megszokott lineáris időrendet; látszólag rendezetlenül kavargunk ide-oda, valójában azonban tudatosan felépített kapcsolati rendszerben mozog a tárlat, íve van.
JELEN ÉS MÚLT: Nagy Károly Zsolt művészi fényképeinek segítségével lépünk be a jelenkorba, majd Pál érsek 1811-es újratemetése következik, ami – dokumentumfilm és animáció összekapcsolásával – meglepő módon a 2014-es esztendőből indul ki. A filmben az áttemetést, és a család rövid történetét Széchenyi István bátyjának, Pálnak az ötödik generációs leszármazottja, a Magyarországon élő táncművész, Széchényi Krisztián meséli el. Ez fordul át aztán az animáció által megelevenített 1811-es gyászmenetbe. Az újratemetést bemutató videó zenei aláfestése és narrációja fontos gondolatokat ébreszt: megalapozza az egész kiállítás érzelmi és hitvilágát.
MÚMIAKUTATÁS: Barangolunk tehát a 19. században, hogy aztán újra bekapcsolódjunk a 21. századi vizsgálatsorozatokba, a modern technikai vívmányok közé. És itt nemcsak az audiovizualitás újszerű élményeivel szembesülhetünk, hanem az installáció interaktívvá is válik.Magyarországon most először kaphat ízelítőt a látogató arról, hogy milyen is lehet múmiakutatónak lenni. Megfoghatunk és megvizsgálhatunk egy hamis múmiát, amely megtévesztően hasonlít egy eredetire. A műmúmiát kivitelező Bálint Ibolya képzőművész gondosan ügyelt az összhatásra, a finom részletekre. Ezt kiegészítve, Balogh Attila idegsebésznek köszönhetően, a világszabadalmat jelentő magyar fejlesztésű 4D anatómiai modellezést demo formájában láthatjuk, amit 3D televízión lehet élvezni. További egyedülálló lehetőséget biztosítanak a kurátorok azzal, hogy a látogatók kezükbe vehetik a Széchényi Pál érsek múmiájának CT-felvételeiből létrehozott háromdimenziós, nyomtatott, pontos koponyamásolatot, amelyet Falk György tett lehetővé.
Nincsenek vitrinek, nincsenek kordonok. A kiállítás él, lüktet, megragad.
ÉLETRAJZ: Továbbhaladva Széchényi Pál érsek életét ismerhetjük meg, de ezt sem időrendben, hanem a győri tartózkodással kezdve, egyesülve a két főpappal, az épület és a városban hagyott emlékeik suttogó történetével. Csak ezt követi Széchényi Pál édesapjának saját kezű feljegyzése „Palkó fiam” születéséről (Gyöngyös, 1645. június 28.), majd a későbbi érsek pálos szerzetesi korszaka tárul elénk. Megismerhetjük Széchényi Pál korabeli portréját, amely a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában található, és mellette Kőnig Frigyes egyetemi tanár kortárs munkáját, a 3D koponyamásolat alapján készült grafikus arcrekonstrukció-sorozatot. Az arcrekonstrukció és a korabeli portré ihlette a győri Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskola diákjait és mesterüket, Szabó Márton szobrászművészt, hogy elkészítsék Pál érsek első mellszobrait. A szobrok szintén megérinthetők, ezzel biztosítva a vakoknak és gyengénlátóknak a lehetőséget, hogy megismerjék Széchényi Pál arcvonásait.
A DRAMATURGIAI Tetőpont: A kiállítás csúcspontja kétségtelenül a Veszprém város pusztulását bemutató szívbemarkoló animáció. A művészi kivitelezéssel készült négy perces rajzfilm felidézi a magyarság egyik kevéssé ismert, ám sokkolóan ható tragikus eseményét, amely Széchényi Pál püspöksége idején, 1704-ben történt. Heister császári tábornagy katonái és rác szabadcsapatok válogatott kegyetlenséggel pusztították el a város védtelen lakosait, nemre, korra való tekintet nélkül. A meghökkentő, érzelmekkel teli, szomorú látványvilág összetett, ahogyan az egész tárlat. Nemcsak az események bemutatására törekedtek az alkotók, hanem egy sokkal mélyebb, modern korunk számára elfeledett hitvilágot hoznak a felszínre. A démoni és az angyali világ jelenlétét emelik be a közegünkbe.
A hatást fokozza a szimbólumok finom és direkt megjelenése az animációban. A kivérzett város madártávlatból olyan, mintha testben lévő elvágott főeret látnánk. A lángoló kettős keresztfa, a magyarság jelképe, amelyet nem tudnak elpusztítani. Szűz Mária védelmező alakja szintén a magyar történelemre utal, a Szent István által felajánlott nemzetre, és ezáltal az engesztelő küldetésre. A komor jelenetek ellenére az összhatás felemelő. Az égi szféra megjelenése és befogadása a katarzisélményt hozza el. A látványvilág érzelemgazdagságát fokozzák a zenei betétek és Széchényi Pál érsek panaszlevelének lendületes, megható előadása.
LEZÁRÁS: Csendes és méltó lezárásként Széchényi Pál érsek 1710-es temetését mutatják be a kiállítás rendezői. Egyedülálló módon láthatunk és érinthetünk egy rekonstruált castrum dolorist („a fájdalom várát”), amely a barokk kori főúri temetkezés fontos reprezentációs kelléke volt. Az életnagyságú alkotást, Sebestyén Ákos grafikusművész tervei alapján, a győri Kovács Margit Művészeti Szakközépiskola szakoktatói és diákjai készítették el. A barokk kori főpapi temetkezést további kortárs művészeti alkotások segítségével ismerhetjük meg. Pál érsek halálának, mumifikálásának, temetésének és 1811-es újratemetésének témáit dolgozták fel tehetséges diákok – Selényi Károly és Tolnay Imre vezetésével – nagyszerű, újító módon. Nemcsak az elkészült alkotások lesznek láthatóak, hanem a rézlapra készült metszetek és karcok is, amelyeket a vakok és gyengénlátók is élvezhetnek.
A befejező rész tehát visszatér a halálhoz, a temetéshez, de mégis az élet szentsége tükröződik vissza a tárlatban.
A kiállítás vállaltan hat az érzelmekre, ugyanakkor az értelemre és a lélekre is.
***
A tárlat a nagyközönség számára 2015. április 19-től szeptember 30-ig tekinthető meg.
***
Kurátorok:
Kristóf Lilla Alida antropológus, muzeológus (Győr), doktoranda (Szegedi Tudományegyetem Biológia Doktori Iskola, Embertani Tanszék, Szeged);
Dr. Lukácsi Zoltán atya, rektor, Győri Hittudományi Főiskola (Győr).
***
SZÉCHÉNYI PÁLRÓL: 1645-ben született Gyöngyösön. 1661-ben lépett be a pálos rendbe, szerzetesként a római egyetemen doktorrá avatták. Címzetes pécsi püspökként, győri nagyprépostként, veszprémi püspökként, majd kalocsai érsekként szolgálta az egyházat. 1704-ben fontos megbízatást kapott: a bécsi udvar arra kérte fel, hogy tárgyaljon II. Rákóczi Ferenc fejedelemmel. Küldetése azonban életében nem járt sikerrel, a békekötés csak 1711-ben valósult meg. Pál érsek 1710-ben, Sopronban hunyt el.
Brenner Domokos, aki személyesen ismerte őt és néhány hónapig titkára volt, így írt Széchényi Pálról: „Származására nézve magyar volt, és külsőleg is ezt jelezte személyével és jellegével, szokásaival, beszédeivel és életelveivel.”
Első életrajzírója, Pados János ezt írta róla 1862-ben: „Egyike volt a legjelesebb férfiaknak, kik valaha a magyar nemzetet, s a magyar egyházat díszesítették. Tudományosan komoly, szigorú, s az ősi erényekhez híven ragaszkodó, és mindamellett oly finom műveltségű, hogy az ő társalgási modora és bánásmódja mindenütt példányképül vétetett. Tőle származott azon közmondás, midőn valakire illetlen magaviseletéért élesen és élcesen rá akarunk csapintani: Ez sem volt Pál érsek udvarában.”