Idén immár ötödik alkalommal emlékeztünk meg emléktúránkkal a II. világháború Szentesen lezajló ütközetéről, és az itt derekasan védő magyar Hősökről, akik sok esetben önfeláldozó magatartásukkal tették még heroikusabbá ezt a sokak által nem ismert rövid kis fejezetét Hazánk hadszíntérré válásának.
Október 4-én, vasárnap indultunk útnak az immár félévtizedes sétáló megemlékezésünkkel. Szokás szerint a város központjában, a Kossuth téren kezdtünk, reggel 8-kor. Itt első körben minden résztvevő megkapta a túra témáját képező szentesi harcok rövid történetét, illetve az itt zajló harcok legnagyobb hősiességet tanúsító katonák életrajzi összefoglalóját tartalmazó brossúrákat, melyek egy korabeli térképvázlatot is tartalmaztak a Szentest körülölelő 27 km-es védvonalról és az abban elhelyezkedő véderő helyzetéről, és persze az elmaradhatatlan emléklapok is a csomag részét képezték. Az előregisztrált diákok pedig mindezek mellé megkapták ajándékba Csordás Eörs Isten ügyének katonája című könyvét. Ezek után a túravezetőnk, Bartus Ádám adott egy vázlatos áttekintést Magyarország háborús szerepvállalásáról és hadszíntérré válásáról, illetve arról, hogy milyen alakulatok és hogyan kerültek a Szentes köré kiépített védelmi vonalak mögé, illetve a városért vívott harcok részleteit is megismerhették az érdeklődök. Majd a túra nulladik szakasza fizikális formában is kezdetét vette. Itt külön meg kell jegyeznem, hogy túránk eddig semmiféle külső támogatást nem élvezett, de idén először, és egyetlenként a Gyarapodó Magyarországért Alapítvány egy szép összeggel járult hozzá, hogy a tájékoztató anyag ebben a roppant igényes formában kerülhessen, az érdeklődök kezébe. Nekik ezúton is köszönjük a támogatást!
Első megállónk a néhány hete felavatott Pirity emléktábla volt, mely a szentesi születésű Pirity Mátyásnak a finnek és a szovjetek között zajló, úgynevezett téli háború hősének tiszteleg. Itt egy rövid ismertetést követően elhelyeztük első koszorúnkat, majd a Hiszekegy sorai után ismét nyakunkba vettük az utat. Lassan elértük a város déli határát, ahol az egykori védvonal közelében fekvő bánomháti temető egyik sarkában áll egy apró tömegsír, melyben több, mint egy tucat szentesi huszár és egy munkaszolgálatos megcsonkított teste nyugszik. Ők a várost 1944. október 8-án, reggel 8 óra magasságában ért déli irányú támadás során estek áldozatul az őrposztjukon a páncélosokkal támadó szovjeteknek, akik legéppuskázták őket, majd a lecsupaszított holtestek többségét saját kardjaikkal lefejezték. Őket a környékbeliek temették el itt a város határában már akkor is meglévő temető szélében, és azóta is itt nyugszanak mindannyian. Ezen a helyszínen felidéztük egy akkor 23 esztendős szentesi hölgy visszaemlékezését is.
Innen indultunk tovább, immár az egykori 27 km-es védvonal nyomvonalát követve, amennyire azt a város elmúlt bő 70 évnyi terjeszkedése engedte. Hosszú menetelés után a hékédi városrész vasútállomásától a síneket követve jutottunk ki a város egykori repterére, mely most egy békés rét képét mutatta, nem úgy, mint ’44-ben, amikor hatalmas német szállítógépek indultak innen a közeledő fronton küzdő alakulataik számára utánpótlással megrakodva. Itt a szép idő és a déli harangszó egy rögtönzött piknik formájában ebédre hívott bennünket. Itt történt meg egyébként túránk egyik érdekes, kissé komikus epizódja is. A környéken lakók ugyanis látva ahogyan kis csapatunk a sínek mellett ballag az egyébként a várost északnyugati irányban elhagyó sínpár mellett, egy migránsokból álló csoportnak véltek minket, és jobbnak látták értesíteni a rendőrséget, akik ebédünk kellős közepén értek ki a helyszínre. Miután gyorsan meggyőződtek róla, hogy mindannyian magyar állampolgárok vagyunk, további szép napot kívántunk egymásnak, és ki-ki visszatérhetett saját elfoglaltságához.
A repteret magunk mögött hagyva a nagytőkei úton haladtunk tovább a várost átszelő Kurca folyó felső folyásának irányába. Itt szokás szerint megálltunk egy pillanatra az út szélén 1939-ben felállított feszületnél és össze is vártuk a lemaradó csoportokat, majd átkelve a Kurcán megérkeztünk ifjabb kisbarnaki Farkas Ferenc egykori páncélos hadnagy kopjafájához. A kopja a társai életét önfeláldozó módon megmentő hadnagy hősi halálának helyszínét mutatja, de innen nem messze még ma is áll az a tanya, melynek tulajdonosa a harcok csitulását követően a tanya udvarán eltemette az alig 20 esztendős honvéd holttestét.
Innen már a szántóföldek lankáin át vezetett az utunk az egykori szűkebb szentesi hídfő irányába. Túránk hivatalos távjának utolsó kilométere ismét a sínek mentén vezetett ki a Szentest Csongráddal összekötő vasúti híd szentesi hídfőjéig, ahol egy emléktábla hirdeti az eredeti, felrobbantott híd megmaradt pillérén vitéz Vastagh György ezredes nevét. Itt ismét egy hosszabb ismertetőt halhattunk, mely nem csupán az ezredes hőstettét taglalta, de megismerkedhettünk Bakondy Imre tüzér törzsőrmesterrel is, aki szintén az ostrom egyik hőse volt. A Szentesért vívott harcok komolyságát az is jól mutatja, hogy az itt tanúsított vakmerő hősiességért mind Vastagh ezredes, mind pedig Bakondy törzsőrmester megkapták a Magyar Arany Vitézségi Érmet. Ennek a legmagasabb magyar katonai kitüntetésnek mindösszesen 62 viselője volt a háború során, a tiszti fokozatát 22-en, a legénységit pedig 40-en érdemelték ki.
Ezzel a hivatalos túraútvonalunk végére értünk, de várt ránk a záró szakasz, mely visszavitt minket a Tisza gáton a városba, ahol a Delelőben már egy frissen elkészült bográcsos várta a megfáradt vándorokat.
Túránk zárószakasza azonban még tartogatott egy megállót, a Szentesen hősi halált halt lengyel pilótáknak (Pawel Szejnowski és Jan Lewandowski ) állított emlékműnél, melyet néhány éve avatott itt fel egy lengyel delegáció. Ők voltak azok a brit katonai szolgálatot vállaló lengyel repülők, akiknek 1944 augusztus elsején végzetes találkozásuk volt a szentesi hidat védő magyar légvédelemmel. A gép további 4 fős személyzete még kitudott ugrani a gépből, ők épp bőrrel kerültek magyar hadifogságba. A háborúban ugyan ellenségek voltunk, de a két nép legendás barátsága megmaradt, így mi is fejet hajtottunk a hősi repülőhalált halt lengyelek emléke előtt.
Jövő októberben ismét nagy szeretettel várunk minden érdeklődött!
Képek a túráról:
(HVIM Szentes)