Kopaszy Miklós (Nicolas Chauvin) feltételezett portréjaMeghallgatható a Letöltésekből: Innen

Patrióta? Patriotizmus? A szótő a latin patria, -æ (f). Azt jelenti: haza, szülőföld, anyaország. Valljuk be, van ennek a szónak egyféle belső melegsége. Ízlelgessük: p-a-t-r-i-a ! Érezzük a szóban a benne izzó tüzet, a honfi forró szeretetét a saját maga érzéseivel szemben. A megnyugtató melegséget. Patriotizmus, azaz: azért szeretem, mert ott születtem. Szeretem, mert a Hazám. Szeretem, mert mire ezt kimondom, kimondhatom, már vagyok annyira öreg, érett, hogy rendelkezzek olyan és annyi pozitív emlékkel, tehát szubjektív motívummal, amely egyértelműen elfogulttá tesz.

A tót testvérek magyar templommal dicsekednekSzerintem a világsajtó sem kapta fel a fejét erre a tót hírre: csak akiket érint vagy érdekel; mármint annak „magasztoskodó” hangneme és tartalma miatt – és minket, akik erre vájt fülűek vagyunk. (1)

Ahogy a múltban, ebben az évben is a Szlovák Testvériség vezetői és tagjai megünnepelték a Thesszalonikiből származó testvéreket, mint számukra rendkívüli módon kiemelkedő személyiségeket, Szent Cirillt, a filozófust és Szent

Shrek és a „tiszta fajú árják”Meghallgatható a „Letöltésekből”: Innen.

(Az angyalok vágynak-e a Földre?)

Nézem Hollywoodot; meg a világot és a világsajtót. Az lett a legnagyobb bajuk, hogy Mel Gibson zsidózott vagy négerezett-e? Hm! És tessék mondani: ez kit érdekel?
Engem biztosan nem, akit naponta mélymagyaroznak

Kommunista időspirálMeghallgatható a „Letöltésekből”: Innen

Véget ért egy korszak; most, hogy ilyen körülmények között választotta meg ezt a vezetését az MSZP.

Megboldogult gyermekkoromban minket még úgy neveltek, hogy a történelem egész folyamata egyetlen eredményre futhat ki, abból csak egyetlen dolog származhat, a világforradalom és a forradalmi párt győzelme.

Ennek az áligazságnak a sulykolásába mindent bevetettek. Így le is rajzolták nekünk: az ember

Kreatív-Blogger díjMeghallgatható a „Letöltésekből”: Innen

Nyári szünet volt – ugyanígy, mint most. Mi, gyerekek a vakáció unalmába fulladtunk bele. Kínunkban azt sem tudtuk, hogy a jobb vagy a bal lábunkra álljunk.
Ismerjük ezt az érzést, ugye?
Sokszor előfordult, mikor én kiskamasz (vagy nagykamasz?) voltam – de leginkább gyerek – és amikor nekem is volt szünidőm, hogy én is unatkoztam.

Szegény édesanyámat molesztáltam ezekkel a mondatokkal: Unatkozom! Mit csináljak?

Napelemes zseblámpaLet's Hate! Hit-les. Hit-eles?

Meghallgatható a „Letöltésekből”: Innen

Mindig rajongtam az összeesküvés elméletekért. De csak azért, amit megtestesítenek, a kisember vágyát arra, hogy megértse, magyarázza a világot, felfedezze benne az általa soha meg nem érthető összefüggéseket; ezáltal téve azt élhetővé saját maga

Károlyi magáért beszél Meghallgatható a Letöltésekből: Innen

„Azt írja az újság” , hogy a Fidesz – a mi drága nemzeti-, konzervatív-, keresztény-, polgári-, jobboldali kurzusunk zászlóshajója – szemét is szúrja a Miska.
[Nem a Miska-kancsó – ezt láttuk, hiszen már beterjesztették a szabad pálinkafőzés ötletét. Inni már fogunk tudni. Most már csak enni kellene.]

Azt mondja a régi latin: „habent sua fata libeli” – megvan a könyveknek a maga sorsa. Ezt az igazságot a szobroknál jobban nem ismeri senki, főleg, ha csak az utolsó 65 évünket nézzük.
Felnőtt egy (Egy? Inkább kettő, esetleg három) generáció, amelyik már nem tanulhatott az iskolában, nem hallhatott Trianonról, nem ismerhette Márai Sándort, Tormai Cécile-t, Sajó Sándort, Reményik Sándort, esetleg Gyóni Gézát. De a sort lehetne tovább folytatni…

A hitgyüli bemutatNem szabad nekem sem YouTube-ot sem Atv-t nézni, mert úgy járok, mint most.
Kapcsolgatok, klikkelgetek, nézegetek és mibe akadok? „Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!” Helyesebben és jelen esetben: ’Oh! Borzalom anyja, ne hagyj el!’ Én tényleg lezsibbadtam és lebénultam.

„Testvérem, mi fáj néked?” – ugrott be azonnal.

Elöljáróban le kell szögeznem abbéli véleményemet, hogy bár népszerű, azaz „populáris” egy kisebb parlamentet emlegetni – főleg a politikai-bulvár műfajában – az semmiféle, kézzelfogható, működőképességében pozitív változással, esetleg támogatóbb, „össznépi” értékeléssel, netalántán jelentősebbnek tekinthető megtakarítással nem fog járni. Amit megspórolnánk vele, az szinte a „semmi”. A korábbi évtizedekből ismert kormányzati pazarlást egy kisebb méretű országgyűlés semmiféleképpen nem fogja megállítani.