Molnár Tamás 1921. június 26-án született Budapesten. 1946-ban Nyugatra távozott. A brüsszeli, majd a Columbia Egyetemen végezte tanulmányait. Számos amerikai egyetem professzora volt. A rendszerváltozás után tanított az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarán. Munkásságának elismeréseképpen 1998-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, 2000-ben a Széchenyi-díjat, 2002-ben a Stephanus-díjat.

Legfőbb művei: Az értelmiség alkonya, Utópia, örök eretnekség, Filozófusok istene, Az autoritás és ellenségei, Keresztény humanizmus, Teisták és ateisták, A pogány kísértés, Az Egyház, évszázadok zarándoka, A liberális hegemónia, A modernség politikai elvei. Munkásságáról az elmúlt év októberében tartottak konferenciát a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán.

Ajánljuk a kapcsolódó linkeket. Nagy embert vesztettünk személyében, aki igazi iránytű volt életében, és lesz még sokáig is a művei, gondolatai által az igazán konzervatív emberek számára. Isten nyugosztalja!

(MNO nyomán Szent Korona Rádió)