Az elemzés sorozatunk negyedik részében a mezőgazdaságot, a környezetvédelmet és az energetikát elemezzük ki.
Az alkotmányossági és vallási kérdésekkel kezdtük, folytattuk a kultúra, oktatás, sport témákkal, majd következett a külpolitika, a hadügy és a nemzetbiztonság. Íme a mezőgazdaság, a környezetvédelem, és az energetika.
Mezőgazdasági kérdések a Jobbik programjában
A Jobbik a magyar gazdaság megerősítésében komoly szerepet szán a mezőgazdaságnak, így nem meglepő, hogy a párt agrár- és vidékprogramja igen erős, és sok mindenre kiterjed. Egy korábbi interjúnkban Varga Géza, a kabinet vezetője azt mondta, feje tetejére állítanak mindent programjukkal, hisz nem a mezőgazdaságtól várják, hogy megoldja a vidék gondjait, hanem éppen fordítva. A vidék erősítésével, élhetőbbé tételével kívánják fejleszteni a magyar mezőgazdaságot. Ez a logika pedig meglehetősen sikeresnek is bizonyulhat a jövőben, ha a párt esélyt kap megvalósítására.
A program alapja az igazságosság, hisz a Jobbik szeretné átalakítani a jelenlegi támogatási rendszert. Most a gazdák 20%-a, a nagytermelők kapják a támogatások 80%-át, s a 80% - tehát a kis és közepes méretű gazdaságok - csak a támogatások 20%-át. A Jobbik programjában ezt próbálják meg átalakítani, mely várhatóan nagy vihart kavar majd. „Meghatározzuk ágazatonként és tájegységenként az optimális üzemméretet. E mérettől felfelé exponenciálisan csökkenő, lefelé ugyanígy növekvő támogatást alkalmazunk.” – írják a tervek között
Érdekes, és radikális lenne ez a változtatás, s valószínűleg hasznos is, bár nagy odafigyelést igényel, hogy eközben a nagy mezőgazdasági vállalatokat - melyek versenyképesek -, ne juttassa túl nehéz helyzetbe sem.
A kistermelők támogatása emellett ökológiai, természetvédelmi és adott esetben társadalmi okokból kifolyólag is hasznosnak bizonyulhat, ha a „kevés nagy” elve helyett a „több kicsi” érvényesül.
Ugyancsak fontos kérdés a Jobbik vidéki, mezőgazdasági programjában a föld helyzete. 2011-től megszűnik a moratórium, mely után a külföldiek minden nehézség nélkül vásárolhatnak magyar földet. A jobbik álláspontja szerint ez esetben nem elég a tilalom meghosszabbítása, a földet véglegesen ki kell venni a tőke szabad áramlásából. Erre megoldás lehetne az állami földek bővítése vásárlással. Létre hoznák a Nemzeti Birtokpolitikai Központot, melynél fontos, hogy jól működjön, és ne egy újabb fölösleges, semmittevő szervezet legyen.
A törekvés abszolút támogatandó, bár vannak olyan hangok is, akik szerint nem baj, ha külföldiek vásárolnak földet hazánkban, de ha megtehetik, akkor legyen komoly kritériumokhoz kötve. Úgy gondolom azonban, hogy a magyar föld nem lehet alku és követelményrendszer tárgya, így a határozott fellépés elvárható a párttól. Ráadásul ezzel a Birtokpolitikai Központtal valóban meg lehetne oldani az osztatlan közös tulajdonú földek problémáját.
Ha pedig már szóba került a Nemzeti Birtokpolitikai Központ, meg kell említeni a Vidék Bankját és Biztosítóját is, melyet ugyancsak életre keltene a párt. Nehéz eldönteni, melyik a Jobbik agrárpolitikájának legjobb része, de talán ez a legesélyesebb az első helyre. Ugyanis a jelenlegi bankrendszernek nem érdeke a gazdálkodókat hitelhez juttatni. Történik ez azért, mert a mezőgazdaság kiszámíthatatlan, s könnyen bele lehet bukni a hitelbe – elég egy csapadékmentes év. Ha valamelyik bank mégis hitelt nyújt a termelőnek, azt nagyon magas kamat mellett teszi (általában 10% körül), melyet szinte képtelenség kitermelni. Egy állami, csak a vidék szolgálatában álló bank meg tudná oldani ezt a helyzetet, hisz ez esetben nem a profit lenne a fő cél, hanem az agrárszektor fejlesztése. Ezt pedig tökéletesen össze lehet kapcsolni a biztosítással is.
A különböző ágazati problémákra, mely leginkább a jelenlegi piaci helyzetnek köszönhető, az élelmiszer önrendelkezést tartják megoldásnak. Az ötlet ismét jó, támogatandó, a megvalósítás ugyanakkor nem lesz könnyű az Európai Unión belül – mint annyi minden más esetében sem. Ebbe a tárgykörbe tartozik, hogy a párt programjából jól látszik a törekvés arra, hogy az egész termékpálya a gazdálkodók kezében maradhasson, ezzel is enyhíteni lehet az időjárás, vagy egyéb tényezők által okozott esetleges károkat.
Fontos még megemlíteni a GMO-t, melyet természetesen ellenez a párt, valamint azt, hogy a bio-üzemanyagok kérdését is találóan oldanák meg. A gazdák költségcsökkentésre ugyanis felhasználhatnák saját maguk által előállított energiájukat.
Mindent összevetve a Jobbik vidékpolitikája és mezőgazdasági programja határozott, úttörő és egyben szakmai. Az első soroktól kezdve látszik, hogy szakértők készítették, kiknek nem idegen maga a termelési szektor sem. A programból viszont egy kicsit hiányzik az erdészet, a vadgazdálkodás, de leginkább a halászat kérdésköre, melyre talán lehetett volna szánni néhány külön sort. A környezetvédelmi részben mindössze azt olvashatjuk, hogy a párt fontosnak tartja az őshonos erdők telepítését, valamint az orvhalászat visszaszorítását. Mentségükre legyen szólva azonban, hogy ha még tágabban értelmezzük a fent leírtakat, a tervek lefedhetik ezt a három ágazatot is.
Reméljük, sikerül véghezvinni a terveket, s minden intézkedés meghozza a várt sikereket. Ha ez győzelemmel jár, Magyarország újra virágzó agrárország lehet, s ez kell legyen a célja minden nemzeti érzelmű magyarnak!
Gribek Dániel
Környezetvédelmi kérdések a Jobbik programjában
A „Harmóniában a természettel” nevet viselő programban - hasonlóan a többi részhez - radikális változtatásokat kívánnak elérni a nemzeti párt képviselői. Vannak olyan elemei a programnak, amelyek nem újító gondolatok és vannak, amelyek valóban egyéni elképzelések, a programok megvalósítás azonban sokszor kérdéses.
A programpontok olyan alapvetéseket is tartalmaznak, amelyek nem hoznak újdonságot a környezetvédelem területén, mégis fontos részei a terveknek. Ilyenek például: a fölösleges bürokrácia csökkentése, a szigorított ellenőrzések, az ellenőrök hatáskörének bővítése, a megújuló energiaforrások használatának fokozatosan növelése, és ezáltal a környezetterhelő hatások csökkentése, hulladékszegény technológiák terjesztése, a vizek védelme és a környezetőrség.
A felsorolás természetesen nem teljes azonban az mindenképpen örömteli a programpontokban, hogy a Nyugat-európai és skandináviai országokban már bevált, a környezet terhelését csökkentő részek is szerepelnek a Jobbik tervei között. Természetesen saját egyedi ötleteket is tartalmaz a program, amelyek nemcsak hazánkban, de Európában is újítást hozhatnak a természetvédelem területén, ezek valóban radikális pontok.
A környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi igazgatás valóban egy nonszensz, így megreformálása és teljes átalakítása nem tűrhet halasztást. Ezt a helyzetet még Kóródi Mária (SZDSZ-es) minisztersége alatt teremtették, akinek állítólag legnagyobb szakmai tapasztalata az volt, hogy két évig titkárnő volt a szolnoki szervnél, és az, hogy jókat kirándul az Aggteleki Nemzeti Parkban. A rendszer addig, ha nem is hibáktól mentesen, de működött, Svédországból jöttek például megcsodálni. Ma van olyan témakör, amiben öt (!) különböző szervhez kell fordulni! A hatóságok jelenleg szakember nélkül, negyedannyian végzik azt a munkát, amit a korábbi rendszerben is. Az ügyintézés lassabb, a mai kezelők pedig lényegében ugyanazt a munkát csinálják, csak most már nincs lehetőségük megtiltani bármit is. (Az elsőfokon eljárt Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság például még megtiltotta a radar építését Pécs mellett. Aztán a KvVM saját hatáskörben már rábólintott. Ugyanez a helyzet például az autópályák ügyében: a kormányzat egyből a KvVM hatáskörébe emelte az autópályák engedélyezését.)
A Jobbik környezetvédelmi hatóságokat korszerűsítő tervei között szerepel egy, a nap 24 órájában riasztható őrség felállítása, amelyet „környezetőrségként” definiálnak. Ez egy környezet-, természet- és állatvédelmi feladatokat ellátó csoport lesz. A „környezetőrség” már létezik. 1997. évi CLIX. törvény). A gond egyrészt ott van, hogy kb. 5 000 ha terület jut egy természetvédelmi őrre, ami lényegében megoldhatatlan feladatot eredményez. Másrészt újabban a természetvédelmi őrök létszáma nem gyarapodik a feladatuknak megfelelően: mivel külterületeken kevés hatósági személy tűnik fel, a különböző hatóságok igyekeznek rátestálni a helyszíni feladataik egy részét. Legújabban a régészeti igazgatás terén kaptak feladatokat.
Azt még nem tudni, hogy pontosan milyen jogkörökkel rendelkezne ez az „őrség” és azt sem, hogy milyen pénzből működne. Sok minden kérdéses még ebben a pontban, azonban mindenki láthatja, hogy valóban szükség van egy tényleges munkát végző, valós jogkörrel és eszközökkel rendelkező szervezetre, amely lecsap az illegális hulladéklerakókra, az állatkínzókra és a más környezetkárosító tevékenységeket folytatókra.
Az USA-ban működik egy hasonló szervezet, amelyet „állatrendőrségnek” hívnak. Az ő feladatuk az állatok védelme és az állatkínzások nyomozása illetve súlyos büntetések kiszabása.
A nemzeti párt a környezetünkért hasznos munkát végző civil szervezeteket fokozottabban be szeretné vonni a döntéshozatalba, amely ismét pozitív dolog, hiszen a legjobban az adott helyen élő lakosság éli meg a környezeti problémákat. A regionális szervezetek mellett pedig nem ritka, hogy akár egy országos civil szervezet is sokkal jobban végzi a munkáját, mint a hivatal, kinek ez kötelessége lenne. Az ilyen szervezetek, személyek felkarolása sok problémát megoldhatna, bár megfelelő odafigyelés nélkül újabbakat is okozhatna.
A környezettudatos társadalom létrehozása a Jobbik egy másik fő célkitűzése a program szerint. A parlagfű-mentes környezet kialakítása és ehhez kapcsolódóan egy közmunkaprogram indítása nemcsak a beteg emberek szenvedésén enyhítene, de munkát is teremtene, amely valóban jó ötlet. A Jobbik tervei között szerepel, hogy helyre kell állítani a természetes élőhelyeket, és új védelmi programokat kell indítani.
A másik igen fontos dolog ebben a kérdéskörben az igazságtalan és könnyen kijátszható kvótarendszer megszüntetése, amely a szén-dioxid kibocsátásának szabályozására lenne hivatott. Ezek mellett az őshonos erdők telepítésével szeretnék csökkenteni a káros szén-dioxid szintet. Ez is örömteli része a programnak, hisz így tovább gyarapodhatnak hazánk erdőterületei. Már csak vigyázni kell rájuk…
A környezettudatos gondolkodást persze már fiatalkorban meg kell tanítani az új nemzedék esetében. A gyerekek oktatására is gondoltak a program elkészítői, hiszen minden fiatalt – már az óvodától kezdve – gyakorlatias természeti oktatásban részesítenének. Fontos dolog ez, hiszen ebben a globalista, fogyasztói társadalomban a gyerekek gyakran csak a rossz példát tanulhatják a szüleiktől. A környezettudatos nevelés kérdéskörében az is fontos, hogy a mainál kissé gyakorlatiasabb legyen. Az ugyanis nem állapot, hogy a mai gyerekek császárszalonnával akarnak nyársalni, de nem tudnak tüzet rakni, vagy 1 km-t gyalogolni sem – tisztelet a kivételnek. A gyermekeket tehát közelebb kell hozni a természethez, hogy megértsék, és valóban megszeressék azt.
Ezt a pontot kiegészítve az intézmények szelektív hulladék-gyűjtését is meg kívánják oldani, melyre már voltak törekvések hazánkban is – több-kevesebb sikerrel. Németországban és az osztrák szomszédjainknál is már a legtöbb háztartás és minden intézmény szelektíven gyűjti a hulladékot, tehát ez a módszer nem új. Azonban igen jó és fontos része a környezettudatos társadalom kialakításának.
A szelektív-hulladékgyűjtés azonban ismét egy időigényes feladat és itt is szemléletváltásra van szükség. Tehát ismét ott tartunk, hogy fontos a környezettudatos gondolkodás kialakítása.
A program része még, hogy az illegális szemetelők ellen erélyesen fellépnek például a települések határainak védelmével. Ez mind nagyon szép, a kérdés ismét az, hogy miből és kik fogják felügyelni a problémás települések határait?
Ami viszont talán hiányzik a programból, az a visszaváltható üvegek kérdése. Hiányuk óriási terhet ró a környezetre. A multikat kötelezni kellene az ilyen üvegek forgalmazására. Hasonló a csomagoló anyagok kérdése is, hiszen a nylon-ból készült szatyrok a másik fő szennyezők.
Az állatvédelem területén a fő célkitűzések között szerepel egy önálló, az állategészségügytől elkülönült állatvédelmi igazgatás létrehozása a Környezetvédelmi Minisztériumon belül, amely hatóság remélhetőleg hathatósan fel tudna lépni végre az állatkínzókkal szemben, hiszen eddig nem sok eredményt mutattak fel a hatóságok. A másik fontos pont az állatvédelem területén az úgynevezett „Állatvédelmi szempontból elismert termelési mód” védjegy bevezetése, amellyel a hagyományos állattartási módokat kívánják támogatni. Ez nemcsak állatvédelmi szempontból lenne fontos, hanem a fogyasztóknak is jót tehetne, hisz a legtöbb intenzív gazdaságban halőrleménnyel és egyéb furcsaságokkal etetik a jószágot – arról nem is beszélve, hogy még napot sem látott.
Az állatkísérletekről szóló rész bizony helyes, de túl általános és a konkrétumok hiányoznak belőle. A Jobbik állami feladattá akarja tenni a megfelelő számú állatmenhely létrehozását és működtetését. Ez is jó dolog, de a sokszor ismételt kérdés itt is felmerül: miből? Miből fogják finanszírozni a fenntartási költségeket? Az állatvédelem terén talán a legfajsúlyosabb dolog viszont az, hogy az állatvédelemnek ésszerűnek és arányosnak kell lennie. A „sötétzöldek” rengeteg kárt okoznak a mezőgazdaságnak, de sok egyéb területen is problémát szülnek.
Mindezek mellett pedig fontos lenne a törvényhozásban igen komolyan venni az állatvédelmet, hisz hiába kaphat valaki ilyen címen 2 év börtönbüntetést, ha elrettentés céljából sem használják ki a lehetőséget.
Vízkincsünk megőrzése nemzetünk kulcsfontosságú kérdése, amely nemzetstratégiai kérdés a Jobbik terveiben is. A célok között szerepel egy új vízközmű-törvény létrehozása, amellyel hazánk egyedülálló és igen értékes vízkészletét akarják megvédeni. A közcélú vízi létesítmények magánkézbe adásának leállítása és a már magántulajdonba lévők visszaállamosítása – és itt most a liberálisok a szívükhöz kaphatnak szocializmust kiáltva – az előző ponthoz kapcsolódóan, azt kiegészítve kell, hogy működjön, hogy teljes védelmet kaphassanak vizeink. A vízminőség-védelemről a programban nem esett szó, pedig ez is kulcsfontosságú kérdés. Semmit sem érünk a vizünkkel, ha szennyezett. Ez ellen hatékony hatósági eszközök kellenek. Az elvileg magas összegű bírságok nem sokat érnek, ha nem szabják ki őket, végképp, ha behajthatatlanok. Ki kellene mondani - bármilyen bírságfajtáról legyen is szó - hogy a közigazgatási bírságok bírósági felülvizsgálatát csak akkor lehet kérni, ha annak összegét a bírságolt a bíróságon letétbe helyezte. Ismételt súlyos jogsértésnél pedig (ahogy azt a multikkal szemben is kellene) nem elméleti lehetőségként kellene megjelentetni az adott cég megszűntetését (bezárását), az adott személy végrehajtandó szabadságvesztéssel sújtását. A vízkérdésben még fontos, hogy tározókat építsünk, hogy az a rengeteg víz, amely például a tél folyamán leesik csapadék formájában, ne vesszen kárba. Ez a kérdéskör már a mezőgazdasági témakörbe is kapcsolódhatna, hiszen az aszályos időszakban a tárolókból a vizet öntözésre lehet használni. A fokgazdálkodást, mint a hagyományos ártéri gazdálkodás kulcselemét be kellene vezetni.
A vízkincsünk mellett a másik igen fontos téma az anyaföldünk kérdése. Földjeinket az elmúlt 40 év alatt igen sok szennyezés érte, köszönhetően a műtrágya mértéktelen használatának és a nem megfelelő földművelésnek. A természetes trágya alkalmazása nagyban hozzájárulhat termőföldjeink minőségi javulásához. A Jobbik előtérbe szeretné helyezni a természetes állati tárgya alkalmazását, és ezzel bár lassan, de biztosan feljavítani földjeink minőségét.
A városi környezetvédelemnél a jobbik programjában szerepel, hogy növelni kívánják a zöldterületek nagyságát a városkép megóvása mellett. Ez valóban hasznos és támogatandó ötlet, a mikéntje itt is kérdéses, azonban a túlzsúfolt városokra, amelyek levegője egyébként is szennyezett, ráférne ez a változtatás. Emellett talán – és ez a környezettudatos gondolkodást is elősegíthetné – el kellene gondolkodni a városi vadgazdálkodás létjogosultságáról állami szinten is, hiszen ez feloldhatná a feszültséget ember és állat között, illetve közelebb hozhatná a nagyvárosok lakóit a természethez.
Összességében a „Harmóniában a természettel” címet viselő programpont valóban törekedik a természettel való együttélésre és a legtöbb célkitűzés jó, a kérdés már csak a megvalósítás. Sok Európában már bevált módszert vett át a Jobbik, és sok dologban újat is mutatott. Reméljük, hogy az elkövetkezendő időkben láthatunk egy részletes leírást is a tervek kidolgozására. Reményteli és előremutató programot ismerhettünk meg, amely ha megvalósítják, talán megtisztíthatja környezetünket, hogy egy egészségesebb hazában nőhessenek fel gyermekeink. Hisz „nem lehetünk magyarok, ha nincs hol magyarnak lenni!”
Energetikai kérdések a Jobbik programjában
A Jobbik Magyarországért Mozgalom párt nemzetstratégiai kérdésnek tekinti az energetikát, amely valóban az egyik legfontosabb feladata kell, hogy legyen az új kormánynak. A tervek között szerepel az energiapiac liberalizációjának megszüntetése és a már eladott energiaszektorok szerződéseinek felülvizsgálata, reprivatizációja.
Hazánk energiaszükséglete napjainkban a külföldi beszállítók kényének-kedvének van kitéve. Erősen hatnak Magyarországra a külföldi események, így például az Ukrán-Orosz gázvita. A Jobbik tervei között szerepel ennek a mostani helyzetnek a megoldása például azzal, hogy csökkentik hazánk függőségét az import energiahordozók arányának csökkentésével, a fosszilis energiahordozók csökkentésével és a hazai illetve a megújuló erőforrások részarányának növelésével. Ezek igen jó tervek tekintve azt, hogy az orosz monopólium miatt például gázfüggőségünket nem tudjuk csillapítani és tekintve azt is, hogy Makó környékén 100 évre elegendő gázkészlet pihen, amelyet a mostani hazaáruló vezetésünk eladott. Mielőbb vissza kell venni az ilyen és ehhez hasonló energiahordozók feletti felügyeletet. Ehhez kapcsolódóan pedig a Jobbik tervei között szerepel a hazai szén-, kőolaj- és földgázbányászat esetében a bányajáradék jelenlegi - európai szintet tekintve is igen alacsony – 12%-os szintjének növelése. Azt még hozzátenném ehhez, hogy a bányajáradékot a külföldi cégeke esetében tartom fontosnak megemelni, hogy ők valóban fizessen azért, hogy itt termelik ki a mi kincseinket. Arra is kötelezni kellene ezen cégeket, hogy Magyarországon értékesítsék az energiahordozókat és ne külföldön, hiszen így kincseink ismét a külföldi hatalmakat gyarapítanák. Ismét ehhez a témához kapcsolódóan a nemzeti párt a gáztároló kapacitásunk használati jogát ismét magyar kézbe szeretné venni, amely további függetlenedést jelentene a mostani nagy energetikával foglakozó multikkal szemben.
Ha már a multiknál tartunk, akkor a Jobbik energetikai programjának másik kulcskérdése az energiapiac liberalizációja. Hazánk energiaszektorainak jelentős részét privatizálták a legnagyobb áramszolgáltatással foglalkozó cégeknek - mint például a német E.ON -, akik a biztos profit reményében jöttek hazánkba, nem pedig azért, hogy olcsóbban nyújtsák szolgáltatásaikat. Az áram vagy a gáz árát sem a magyar vezetés befolyásolja, hanem a szolgáltatók, akik sokszor jelentős mértékben emelik a díjakat azért, hogy profitjuk állandó legyen. Az államnak csupán akkor van beavatkozási lehetősége, ha túlzottan emelik az áraikat. Ez persze a gyakorlatban nem sokat jelent. A Jobbik az energiaszektor meghatározó részeit ismét magyar nemzeti, közösségi tulajdonba venné, amellyel egy újabb függőségi pont szűnhetne meg a multikkal szemben. Ezzel pedig a garantált profit is megszűnne a szolgáltatóknál, akiknek a feladata valóban a szolgáltatás és nem a haszonszerzés kell, hogy legyen.
Egyelőre az áramtermelés legnagyobb hatásfokkal működő egysége az atomerőmű, amely ismét kulcsfontossággal bír a Jobbiknál. Sajnos nincs más alternatíva, amely ilyen nagy energiát adna, ezért a nemzeti párt a Paksi Atomerőmű bővítése mellett annak üzemidő-hosszabbítása mellett is érvel. Az alternatív energiaforrások egyelőre túl drágák és a nap illetve a szélenergia átalakítása sem költséghatékony, így amíg nem épül ki egy valóban alternatív energiahordozó rendszer addig csak az atomenergiára hagyatkozhatunk.
A másik fontos kérdés - nemcsak hazánkban, de a világon mindenhol - az alternatív energiahordozók kérdése. A megújuló energia az egyetlen, amely kiegészítheti a mostani áraméhségünket, így ez is fontos kérdés kell, hogy legyen. A Jobbik többek között támogatni szeretné a geotermikus energiák felhasználását, amely sok esetben az ország több pontján kiváltotta a távhő-ellátásban a drágább és környezetszennyező megoldásokat. A vízenergia kérdése problémásabb, hiszen itt a környezetvédelmi szempontok és a természeti kérdések figyelembe vétele nélkül nem lehet dönteni, vizeink védelme pedig mindennél fontosabb. Az atomerőművek kérdésköre itt is felmerül, mert az üvegházgázok szintje ezáltal is csökkenthető. Az EU által sok esetben ránk erőltetett igazságtalan normák betartását is felül kívánja vizsgálni a Jobbik, így talán biztosíthatjuk hazánk energiapolitikai függetlenségét, már amennyire független maradhat hazánk a gyarmatosító EU-val szemben.
Összegezve az energiaellátási program józan érveken alapul, megvalósítása azonban hosszú időt vesz igénybe és sok esetben - például a multik kizárása az energiapiacról – nem egyszerű feladat, ehhez a parlamenti többség elengedhetetlen. Persze helyi szinten, mint például a vízellátás terén Pécsett – ahol a Francia befektetőt dobták ki a vízmű székházából - is jelentős sikereket lehet elérni. Egy ilyen energiapolitikával talán megteremthető az a célt, amelyet már a környezetvédelmi programban is láthattunk, harmóniában élhetünk a természettel, hiszen a Jobbik célkitűzései többségében a környezeti értékeink védelmének fontosságára irányul.
Kincses Gábor
Folytatjuk!
(Szent Korona Rádió)







Comments
Cibirkás!
Miután a búzában mindig találnak valami kifogásolni valót ezért áttértünk az olajos növényre és a kukoricára. Hála a somogyi erős kommunista befolyásra sem most sem előtte nem nyertünk pályázatot...ezért csak abból gazdálkodunk amink van.
a példa: ( 2007- től működött 2009-ig, de most még egyszerűbb a helyzet. ) Constant Cost - minimal labor - max income: Állandó költség ( ami kis mértékben változhat - legkevesebb munka - max. bevétel )
Amit alkalmazok:
I. adott egy 100 hektáros gazdaság. Ez a nyomorult birodalom kap évenként 4. ooo. ooo támogatást + kb. 480000 ft jövedéki adó visszatérítésre jogosult. Ez jön az EU ból, meg a Bajnaitól. ( ha megkapja )
II. a 100 ha terület megvűvelése tokkal-vonóval 20 millió kölül mozogna. ( a zöldtrágyanővénytől, az utolsó napi tárolásig )
Irdatlan mennyiségű pénzt kell a szunvencióhoz képest kockázattani. Alig várják a bankok, hogy elhasalj.
III. Én csak annyit művelek meg, amire ez a 4,5 mill. elég. Ez kb. 25 ha kukorica, vagy 30 ha napraforgó. De ennek a területnek mindent megadok. ( tápanyagot, növ.védőszert, szervestrágyát stb. ) Igy el lehet érni akár 250 tonna kukoricát is. Ezt már csak adott helyen adott JÓ időben kell lekötni.
A többi területbe ( kb. 70 % ) meg mindig vetésforgó szerint előkészítem a talajt a következő évi főnövénynek ( a 70 % kb. felében lesz ) a többit ugaroltatom.
A bizonytalan piacba saját pénzemet nem teszem bele. A vegyipari cégek meg elmehetnek a fenébe, mert csak a 25 ha intenzív kultúrámra költök és nem szennyezek be 100 hektárt.
Én a biztonságra utazok, ezért tudok fejleszteni. Mert arra is gondolni kell, hogy 2013 után megváltozhat a rendszer. Többet is lehetne beszélni a dologról, de nem akarom untatni a fórumozókat.
Az állami piacvédelemnek szerintem az a feladata, hogy kiszűrje a tisztességtelen kereskedelmi, feldolgozói és termelői tevékenységet, pl. árkartell, termékhamisítás, átcímkézés. Nem 80%-ot kell előírni, meg szídni az importot, csak elvárni tőle azt a minőséget, amit a hazaitól. És keményen, de származási helytől függetlenül büntetni!
Persze, hogy érdekel a módszer.
Én is láttam egy nagy átvevő cégnél (amelyik nem a zöld) hogy három nedvességmérő van egymás mellett, és 1-1 % eltéréssel mértek. Egy ilyet ki lehetne szűrni ha egy korábban hatóságilag bevizsgált szállítmányt vinnénk be, és ellenőriznék, h. mennyire hasonlít az átvevő mérésére.
A Pannon program még alakul, azért bízok benne, mert a Kanadában már bevált receptet követi.
Azonos minőség alatt nem azt értem, h. minden sikérmérés 32,5-ös legyen, hanem hogy az elvárt sávon belül mozogjon. Ha egy falu 10 gazdája, vagy egy 2000 ha-os üzem 2-3 fajtát fajtát vet, hasonló szap. fokkal, technológiával, valószínűleg nem lesz nagy különbség. Minőségi kifogás általában akkor van, ha a 10-ből egy elfelejt gyomírtani/műtrágyázni/megázik stb. de haverságból összekeverik a többivel.
Pákász!
Igazad van! De a bökkenő csak ott van, hogy nem egyedül a szaktudás száll a sírba a régiekkel, hanem a föld megbecsülése is. A legtöbben a faluban már rég eladták a földet, vagy várnak a külföldiekre, hogy végre azok vegyék meg. Ebből lesz a kisunokának lakás az egyetem mellett, kocsi amivel vizsgázni jár, plazma tv, meg bőrkabát.
Nem érdekli az egyszerű embert a föld, csak a pénz. Már mi - közepes gazdálkodók - sem tudunk megvenni mindent. Nem fogunk fejlődni, ha csak növekszünk.
A mérnök úrtól meg kérdeznék valamit: hogyan lehet azonos minőségű nagy tömegű árút előállítani? Hiszen ahogy leírta egy tábla sem mindig homogén......mi is próbáltunk szövetkezni BÉSZ formájában, de megbukott az egész. Nem tudtuk minden évben garantálni az A'-1 es búzaminőséget, és akiknek jó kapcsolata volt a laborral azokét megvették a kereskedők akik, meg egy kicsit hátrébb szorultak azokét nem. Nem egyben kezelték az árú tömeget.
Aztán szerettünk volna próbálkozni feldolgozó üzemmel. Malom pékség stb. De aztán rájöttünk: PIACVÉDELEM nélkül ilyen csak öngyilkosság. Mondjuk megtermelünk javító minőségű búzát 5000 tonnát és csinálunk belőle 4000 tonna lisztet, és mi van? Ugyan úgy a szlovák lisztet veszi le a vásárló a polcról....a pékségek meg inkább a vegyipartól vásárolnak és azzal oldják meg a lakosság élelmezését.
Általában ezt a saját feldolgozó üzemes témát a BIO termelők szeretik meglovagolni. akik egy pár ezrelékét teszik ki a vidéki népességnek...viszont ömlik nekik a támogatás, ha jól helyezkednek.Varga Géza úr is hasonló cipőben van nem?
Babadag !
Az emberek munkáról való leszoktatásában igazad lehet.
A Kádár rendszer " ki mit őriz abból él" téesz szellemisége után az elmúlt 20 év nyomása eltüntette a "háztájikat" is , az állatállomány nagyobb részét , a kiskerteket , és velük együtt a kétkezi és paraszti munka maradék megbecsülését és a munka szeretetét.
Ma már "nem éri meg "otthon tehenet tartani , meg hízlalni néhány bikát , hízót , bevetni a kertet ,bárányt nevelni...Mondhatnánk , hogy ezek ősi mesterségek lettek.
De a szaktudás megvan ,méghozzá ezer év alatt kifejlődött szaktudás ,csak nincs kinek átadni ,és nincs aki gyakorolja , mert az ezt tudók már öregek , alkoholisták ,kőműves segédmunkások ,kimentek az országból dolgozni ,segélyen tengődnek ,tönkrementek ,felkötötték magukat...sorolhatnánk.
Ha van alkotmányos jogfolytonosság ami -mondjuk -Horthy után megszakadt , akkor a földet szerető valódi paraszti
létforma ezeréves folytonossága éppen most szakad /szakadt/ el talán örökre.
Talán túl is mutat a gazdasági kérdés körén amit írok , de úgy érzem ennek itt a Szent Koronán helye van , hisz a magyarság morális , erkölcsi állapota is fontos a jövő szempontjából.
Mostmár biztosan érted , hogy kis gazdálkodókon azokat a ma még nem , vagy már nem létező gazdákat értem , akiknek újra esélyt adna például egy új tejüzem ,és a cigányokkal együtt való segélyért kilincselés helyett beállíthatnának 2 tehenet.Akkor talán igaz lenne ránk nézve amit Csibirkás írt ,hogy az EU-ban a mezőgazdaság nem gazdasági, hanem szociális és politikai kérdés, ahol a (világszinten példátlanul magas) támogatás célja nem a versenyképesség javítása, hanem a vidéki népesség szavazatának megszerzése, és a szociális feszültségek csökkentése.
Csibirkás érveit egyébként tökéletesen értem , és egyet is kell értsek .Talán a kitörési pontot a keleti piac komoly állami támogatással való felderítése és az európai kvótarendszer kikerülésével valamiféle két kapura játszás jelenthetné.
Földrajzilag ebből a szempontból jól állunk.
A tájegységenkénti elosztásra a példám egy ötlet volt , nem tudom konkrétan mire gondoltak a Jobbik szakemberei.
"A programból viszont egy kicsit hiányzik az erdészet, a vadgazdálkodás, de leginkább a halászat..."
Ki írta, csak nem Dani?
Ééés de:D Már-már névjegy az erdő.
Csibirkás!
azzal egyet értek, hogy a támogatások HATÉKONY felhasználása lenne a kiút a mezőgazdaság számára. De el kell, hogy mondjam a következőt: egyszer én is rész vettem a pannon búza programban. Minden műveletet a szaktanácsadó hálózat szerint csináltam ( npk arány, növényvédelem, betakarítás időzítése stb. ) ennek ellenére amikor laborba vitték a mintámat, kihozták egy közepes minőségű búzának. Amikor meg én vittem részletes vizsgálatra akkor minden paraméter megfelelt......ezt el is mondtam az adott helyen, ahol tárolták a búzámat. Azt mondták, hogy nekik nem jó búza kell, hanem OLCSÓ! ha nem tetszik az ár vigyem a fenébe....de akkor + költség ( mérlegelés, kitárolás, szállítás stb. ) No akkor erre mit mondjak?
a Zöld és Vörös bárók pöffeszkedése akkor, hogy nem látnak már a kampós orruktól. Ennek az állóháborúnak az elkerülésére kifejlesztettem a saját módszeremet, melyet, majdnem el tudtam mondani itt a rádió egyik műsorában is, de sajnos a Gyurit közben letartóztatták. Ha érdekel elmondom a módszeremet, ami inkább közgadaságtani mintsem agrár.....
Tisztelt csibirkás!
Én ugyan nem értek a mezőgazdasághoz, de ez annyira egyszerűen, érthetően van megfogalmazva, hogy ezt nem lehet nem megérteni.
Miért nem ilyen ember ül a Mezőgazdasági Miniszteri székben? Gyakorlatias, ismeri a mezőgazdaság csínját, bínját. Ha ilyen ember vezetné, aki magais megdolgozott és küszködött a nehézségekkel, akkor bizony helyére kerülnének a dolgok.
Nekem ez a hozzászólás nagyon tetszik és tanúságos.
Reagálni szeretnék a Varga Gézával, a Jobbik mg. kabinetvezetőjével készült műsorban elhangzottakra. Egyrészt örülök, h. agrártémával is foglalkoztok, másrészt viszont – bár az elhangzottak egy részével egyetértek, de néhány kijelentéssel - közgazdasági és agrárszempontból is - vitatkoznom kell!
A mezőgazdaság valóban ketté van osztva, de nem kis- és nagygazdaságokra, hanem hozzáértőkre és kontárokra. Nem az a lényeg, h. ki mekkora, hanem h. képes-e eredményesen működni! Ez a program épp azoknak kedvez, akik életképtelenek, és azoknak árt akik képesek szembenézni a külföldi konkurenciával. Igaz, hogy a támogatás 80%-a kerül a termelők 20%-ához, de ez nem igazságtalan, mivel a termelési érték, a befizetett adó, stb. legalább 80%-át is ez a 20% adja!
Az EU-ban a mezőgazdaság nem gazdasági, hanem szociális és politikai kérdés, ahol a (világszinten példátlanul magas) támogatás célja nem a versenyképesség javítása, hanem a vidéki népesség szavazatának megszerzése, és a szociális feszültségek csökkentése. A nyugati kisgazdaságok támogatás nélkül életképtelenek, a gazdasági szerkezet csak támogatással (a gazdaság más területeit terhelve) tartható fenn. Ahol az ágazat aránya a gazdaság egészéhez képest elhanyagolható, ott ezt megtehetik, de nekünk miért kellene olyan gazdasági szerkezetet erőltetni, ami csak állami beavatkozással (támogatás, ha úgy tetszik, segély) tartható fenn?
Adottságaink (50% feletti szántó, 70% feletti mezőgazdasági terület, kiépült infrastruktúra, stb…) nemcsak lehetővé, de szükségessé is teszik, hogy az agrárium „tartsa el” az országot. Erre pedig csak erős, versenyképes mg.-i üzemek képesek. Természetesen nem a támogatás ellen vagyok, de ha csak az tart valakit a felszínen, akkor nem a fejlődést segítjük, hanem kidobjuk a pénzt!
Évjárattól függően akár kétszer akkora termelési értéket is képesek vagyunk előállítani, mint amennyi a belső fogyasztás, vagyis – a belső piac visszaszerzésén túl - exportálnunk is kell! Ezért nálunk a protekcionalizmus, és a túlzott belső piacra koncentrálás veszélyes fegyver, olcsóbbá és/vagy jobbá kell válnunk, mint a külföldi! A agrárexport javítja a külkereskedelmi mérleget, pénzt hoz az országba, munkahelyet teremt, jövedelmet, vagyis keresletet és állami bevételt (adó) növel, ezért Varga úr export-ellenessége számomra érthetetlen és indokolhatatlan. El kell dönteni, hogy húzóágazatot csinálunk-e a mezőgazdaságból, vagy ezt feladva, protekcionista eszközökkel létrehozunk/megtartunk egy korszerűtlen gazdaságokra épülő szerkezetet. Az utóbbi csak viszi a pénzt, az előbbi hozza is. Szerintem az ország/nemzet érdeke az erős és exportképes agrárszektor.
Mivel – olajnövények kivételével – az EU-ban túltermelés van, a mi termékeinknek a világpiacon kell versenyeznie, orosz, ausztrál, kanadai, stb. termékekkel. Ott pedig, még ha családi gazdálkodóknak, farmereknek nevezzük is őket, de több 100 (vagy 1000) hektáros nagyságrendű üzemek működnek, amik – mint Varga úr is elismerte – olcsóbban termelnek.
Függetlenül attól, h. export, vagy belső fogyasztás, a szántóföldi/állattenyésztési termékek piaca NAGY mennyiségű, és AZONOS minőségű (előírásoknak megfelelő, vagy attól jobb) terméket igényel. A 4-5 ha-os termelők ezerféleképp előállított, 100féle fajtájú, különböző minőségű termékeiből összeöntözött áru eladhatatlan!
Eladhatók viszont a garantált minőségű (márkázott) termékek (ilyen lehet a Pannon prémium/standard búza, GEA alma…) amelyek előállításához nagy technológiai fegyelem, megfelelő gépi eszközök, hozzáértés és rendszeres ellenőrzés szükséges, vagyis életképes méretű mezőgazdasági üzem! (Ez alatt 100 illetve 1000 ha-os nagyságrendű üzemeket értem, amibe családi/egyéni gazdaságok egy része is belefér, versenyképességen pedig hosszú távon fenntartható termelékenységet).
Azzal egyetértünk, hogy a feldolgozó- és kereskedelmi tevékenység növeli az eredményességet, de melyik termelő fog - minél kisebb állami segítséggel – belefogni ebbe? Aki 10 ha-on támogatásból tartja fenn magát, vagy aki 400-on eredményesen gazdálkodik?
És ki fogja hamarabb eladni külföldinek a földjét? Aki csak a veszteséget termeli, vagy aki jól megél belőle? Szabad-e legnagyobb nemzeti kincsünket, a termőföldet olyanokra bízni, akik hanyagságból, vagy hozzá nem értésből, hibás gazdálkodással tönkreteszik azt?
Nem is kellene feltétlenül versenyeznünk, mivel szintén eladhatók - akár piaci versenytársainknak is - a technológia, a tudományos fejlesztések, a tudás és a VETŐMAG. Ez utóbbit pedig az előírt védősávok miatt csak nagyüzemi méretekben lehet előállítani.
Az sem igaz, hogy a kistermelők erőltetése munkahelyet teremt. A munkaképes korú inaktívak jelentős (egyre nagyobb) része képzetlen, tapasztalatlan, alkoholista, tolvaj, megbízhatatlan, hanyag ember. Aki arra nem jó, hogy a nagyüzem traktorát vezesse, az arra sem lesz jó, hogy a farmerébe üljön, nemhogy önállóan gazdálkodjon! Kukoricát címerezni viszont ők is tudnak. Ez akár 50000 KÉPZETLEN embernek is képes lenne 1-2 hónapra munkát adni (szürettel, egyéb idénymunkával ez fél év munkaviszonyt jelent, ami valóban út a munkához, nem úgy, mint a közmunka). Az értékes munkaerő elhelyezkedését a munkát terhelő elvonások és adminisztráció csökkentésével kell segíteni.
Víz szempontjából a Vásárhelyi-terv, a Duna-Tisza csatorna olyan megaberuházás, ahol az alapkőletételnél, átadásnál, stb. lehet a politikusnak kamerába mosolyogni, és mutatni, h. azért csak tettek valamit a pénzéért, talán egy kicsit segít is, de megoldás csak az energia- és víztakarékos talajművelési eljárások elterjesztése lehet, ami szintén szakértelmet és speciális eszközöket igényel. Akárcsak az öntözés. (Újabb érvek a közepes és nagyüzemek mellett). Új csatornák helyett/mellett a már meglévők karbantartására (újraásására) lenne inkább szükség.
A „zöldbárók” esete (mint minden privatizációs bűncselekmény) büntetőjogi kategória, néhány szélhámos miatt nem szerencsés egy egész gazdasági ágat megbélyegezni.
A kisgazdaságokat pedig abban kellene támogatni, h. szántóföldi növénytermesztés/állattenyésztés helyett munkaigényes tevékenységekbe (primőr-, zöldség- dísznövény-, gyógynövény-, biotermesztés, falusi vendéglátás) fogjanak. Ebben jobbak, mint a nagyok!
Fedor Tamás
Okl. agrármérnök, növényvédő mérnök.
Badabag! A szántók 50%-a van ezer ha-os nagyságrendű üzemek kezelésében, a maradék 30-ba a 100-as nagyságrendű középüzemek tartoznának. Valószínűleg te is, bár határeset. Szóval támogatás nem sok lesz.
Én azért nem szóltam hozzá eddig, mert a Varga Géza interjún kivitatkoztam magam. Ha valakit érdekel, beillesztem kissé hosszúra sikeredett véleményemet.
Pákász!
Tájegységenkénti talajjellemzők? Van olyan 15-ha-os táblám, ahol az erdőtalajok kivételével valamennyi hazai talajtípus megtalálható, homokdombtól réti öntés, szikfoltokkal... Egymás mellett van 6 és 22 Aranykoronás táblám... Táblán belül a homokdomb Arany-féle kötöttsége 30, pár méterrel arrébb a laposban 60. Akkor melyik a tájegységre jellemző?
Pákász!
Én tudom azt, hogy a 100 hektárommal országos viszonylatban kicsi vagyok, de a Jobbik "sok kézimunkát igénylő" programjához meg sok. Nálunk az a helyzet, hogy az embereket úgy leszoktatták a munkáról, hogy napi 7 ezerért nem hajlandóak eljönni napszámba.....
Abban igazad van, hogy nagyon kevesen szólnak hozzá az agrártémákhoz
vagy kevés paraszt olvassa a Szentkorona Rádió honlapját, vagy nem érdekli őket a téma, mert mindenkinek nagyon jó a mostani modell... egyébként ha a földet nem védjük meg, akkor a politikusaink már csak azért a néhány négyzetméter betonért és aszfaltért küzdhetnek ami nekik marad.