Szalay Balázs luxusszállodát tervez építeni a Malom-tó partjára, a barlang szomszédságában. Tervei szerint az extrém sportok kedvelőit, barlangászkodókat csábítana a 16 szobás szálloda. Környezetvédők és a barlang feltárásán munkálkodó szakemberek tiltakoznak, hiszen egy ilyen épület alapjának a megásása tönkretenné a páratlan természeti kincset. Bővebb információt a cikk végén levő hivatkozásra kattintva olvashat.
Csodás kép a barlangról A József-hegy lábánál található Molnár János-barlang hazánk legnagyobb víz alatti üregrendszere, a főváros alatti elhelyezkedésével világviszonylatban is egyedülálló.
Épül-e szálloda a barlang szomszédságában?
Egy mesterséges vágattal elérték a budapesti barlangkutatók a világ legnagyobb termálvizes, 20-25 méter magas, kupola alakú vízalatti termét – amelynek egy része a víz mai szintje fölé emelkedik.
Az érintetlen barlangterem igazi világszenzációnak számít. A különleges oldásformákkal díszített kupolacsarnok oldalát barna agyagkiválások, és helyenként csillogó fehér gipszkristályok borítják. Az alsó egy métert - a hajdani magasabb vízállásnak köszönhetően - 90 százalékban mangánoxidos-hidroxidos kiválás borítja. A kilenc méter mély tó vize 27 fokos, a termet ennek megfelelően langymeleg, páradús levegő tölti meg. A barlang most bemutatott termét Kessler Hubertről, a budai Szemlő-hegyi és Ferenc-hegyi barlangok felfedezőjéről nevezték el.
Budapest a világ egyetlen olyan fővárosa, amelynek a lakóterülete alatt nagy kiterjedésű barlangok, barlangrendszerek találhatók. A Molnár János-barlang 1982 óta fokozottan védett természeti képződmény. Hévízes kialakulása és aktív jellege miatt már akkor megkapta ezt a védettséget, amikor még csak mintegy 450 méternyi szakasza volt ismert a mostani 5,5 kilométerből.
Felfedezés
-A kutatás 2002 év végén vett váratlan fordulatot: a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. megbízásából dolgozó búvárok egy addig ismeretlen nyílásra bukkantak, ami kiterjedt járathálózat bejáratának bizonyult. A rendszer feltérképezésekor az is bebizonyosodott, hogy a legnagyobb termét csupán 8-10 méteres távolság választja el az 1977-ben, vízkutatási céllal létesített József-hegyi tárótól.
2008-ban a barlangkutatók megkeresték a táró és a terem egymást leginkább megközelítő pontjait, és egy vízszintes fúrással összekötötték ezeket. Két hónap alatt sikerült átjárót vágni a sziklába, a fúró két hete, november 3-án lyukadt be a terembe.
Az összeköttetés megteremtése kiemelkedő jelentőségű mind a további feltáró kutatások, mind a barlang tudományos vizsgálata szempontjából. A jövőben innen indítható merülések legalább másfél órával rövidítik le a víz alatti végpontok elérésének és a visszaútnak az időigényét, így nemcsak azok kutatása folytatható, de jelentősen növekedett a búvármerülések biztonsága is. Lehetővé vált a teremből nyíló légteres járatok feltáró kutatása, és a barlang ezen szakaszai immár hozzáférhetővé váltak a búvár-képesítéssel nem rendelkező kutatók, szakemberek számára is.
Hévizes barlangok
A Molnár János-barlang a József-hegy lábánál található Malom-tó mögött a tavat tápláló források vízvezető járata, amely a rózsadombi nagy barlangrendszerek ötödik, de egyetlen aktív képviselője. A nagyrészt a vízszint alatt elhelyezkedő és így csak búvárok számára „járható” rendszer vizét a mélyből feltörő meleg, valamint a Budai hegyek felől áramló hideg karsztvízből kapja.
A barlang elnevezése első kutatójának, Molnár János patikusnak az emlékét őrzi, aki az 1860-as években vegyelemezte a források vizét, felmérte a hegy oldalában nyíló üreget és leírásában tekintélyes víz alatti barlangrendszer létezését feltételezte.
A 2002-ben felfedezett új járatokban folyamatosan zajló felderítések és felmérések eredményeként, a rendszer jelenleg ismert hossza 5,5 km, mélysége pedig 80 méter a vízszint alatt. A barlang kiterjedése azonban ennél bizonyosan nagyobb, hiszen számos olyan végpont van, ahol a továbbjutásnak – a bejárattól való távolság és a növekvő vízmélység miatt – csak az emberi teljesítőképesség és a búvártechnikai lehetőségek szabnak határt.
A Molnár János-barlang megismerésének rendkívüli tudományos jelentősége is van, hiszen az aktív járatokban „működés közben” tanulmányozhatók a hévizes eredetű barlangokat kialakító, azok arculatát formáló folyamatok.
A barlang – magasabban fekvő, száraz társaihoz hasonlóan – eocén mészkőben, hasadékok és kőzethatárok mentén alakult ki; tágas, helyenként a 4-5 méter szélességet és 30 méter magasságot is elérő járatai és hatalmas termei labirintus-szerű hálózatot alkotnak. Mindezeket többnyire színültig kitölti a víz (így cseppkövek és más, légteres környezetben képződő ásványkiválások természetesen nem találhatók bennük), csak néhány járata és a legnagyobb terme nyúlik a vízszint fölé.
Nem lesz barlangfürdő
Magyarországon jelenleg 4077 barlangot ismerünk, Budapest területén mintegy 180 barlang található. A törvény értelmében minden barlang védett. A 4077 barlangból 147 fokozottan védett, 302 pedig megkülönböztetett védelem alatt áll. Hazánkban kilenc barlang tartozik az idegenforgalmi barlangok kategóriájába, ezeket 2006-ban 440 ezren látogatták meg. További kilenc barlangban engedélyezett az ún. kalandturizmus.
A most feltárt barlangterem sorsa egyelőre kérdéses, a tekintetben, hogy látogathatja-e valaha a nagyközönség. Ez elsősorban szakmai, természetvédelmi, politikai és gazdasági kérdés, a barlangászok és a környezetvédelmi tárca egyeztetésére lesz szükség a döntéshez. Annyi bizonyos, hogy nyilvános barlangfürdő nem lesz belőle a budai vízbázis védelme miatt.
(index)
Hozzászólások
Kedves Béla,
Hidd el, nincsenek illúzióim jelenlegi vezetőinkkel kapcsolatban sem, szinte ugyanaz az érdekkőr mozgatja őket, mint tette ezt a múltban is.
De addig nem halok meg, amíg fel nem ébred a nép és rendet nem tesz ebben a gyönyörű országban!
Ami a makói gázmezőket illeti, azt hallottam (állítólag komoly) szakembertől, hogy ott nincs jelentős mennyiségű gáz, csak nagy körülötte a felhajtás.
Vagy így, vagy úgy Magyarország meg tudná ügyesen, okosan oldani az energiaellátását, csak értő vezetők kellenek.
Van itt víz, nap, föld, s még atomerőmű is, csak ésszel kellene használni javainkat, s nem elherdálni, "privatizálni".
Ennek is eljön az ideje.
Szebb jövőt!
Kedves Dárius barátom. 192-26 között készült geológiai kutatás térképe a szemétből hozzám került. (Már egy műgyűjtő barátomra bíztam, mindenkori hozzáférés reményében) Abban a lakóterületünk barnaszén kutatás alapján elkészült fúrásminták, valamint korábban és az akkori bányajáratok, művelési területek térképei voltak. Hatalmas kartzvíz, barna és oligó szénkészlettel rendelkeztünk. Amíg Rákosi pajtás nem jött, addig volt normális bányaművelés. Onnan kezdve, "felsőbb" hozzá nem értők parancsára pancsoltak, össze-vissza kapkodtak a szén telepek rablásában. Műszaki rajzokat nem, vagy csak hiányosan készítettek. Ennek következményeként 1970-72 között, mint, ha sajtba fúrtak volna, mindenhol régi, öregségi fejtésekbe robbantottak bele. A korábbi rajzok nem tartalmazták a régi vájatokat, így az idő alatt teljesen szétázott szénrétegbe, "ismét", felsőbb utasításra "betévedtek". 50-80 évre becsült szénvagyon maradt a jelennek, jövőnek hozzáférhetetlenül a föld alatt. Közel 2-6 bánya működött egy időben folyamatosan 1910-től idáig ezen a környéken. Lehetne új bányákat nyitni, a külső perifériákon, ami akkor sem volt gazdaságis technikailag, ma meg, bányász nincs!
Rövidebben akartam, de nem sikerült. Ilyen vezetőink voltak, és vannak, akik nem szeretik az ellentmondást, akkor sem, ha az életünkről van szó. De jó példa a Makói gáz és sok más. A legújabb a Recski rézbányák kínai tulajdonba vándorlása.
Nem vagyok annyira naív, hogy azt képzelném, ez a kincs kiaknázatlan marad, de...
Nagyon szeretném, ha ennek hasznát a magyar emberek élveznék, nem pedig más! Sajnos vagy hülyeségből, vagy bambaságból, vagy csak Isten tudja miből, de képtelenek vagyunk magunk hasznára kamatoztatni kincseinket.
Addig mondják, hogy kicsi és szegény ország vagyunk, hogy birka módjára el is hisszük, pedig még e csonak hon is rengeteg kincsert rejt magában. Nem is véletlenül szemelték ki maguknak holmi jöttmentek gyönyörű hazánkat.
Ne hagyjuk!
Szebb jövőt!
Attól ne legyél biztos, hogy a saját hőszivattyút nem kívánják egyesek abból táplálni. „Meghitt” családi fészeké boldog hangulatát biztosító fűtésének energiájaként. Addig nincs nagykapu a MAGYAR törvények hagyománya szerint, amíg a kiskaput nem állítják be maguknak. Arra felé elektromos fűtésű gk. bejárók, és garázsok vannak szépszámmal. Szerintem azt sem a "felhasználók" fizetik, hanem a közpénz, közvilágítás terhére megy jó esetben. Rossz esetben szétterítik, mint vezeték veszteséget.
Annyi bizonyos, hogy nyilvános barlangfürdő nem lesz belőle a budai vízbázis védelme miatt.
Na, ennek szívből örülök, már kezdtem aggódni, amikor kiderült, hogy Héder Barna és társai a környéken felvásároltak telkeket.
Sajnos nagy veszélyben van az ORFI is, ami innen kapja a gyógyvizét és hosszabb ideje azon mesterkednek szadeszes "barátaink", hogyan is lehetne privatizálni az ORFI-t.
Elhiszem, hogy nagy üzlet lenne itt egy gyógyszállót felépíteni a jópénzű külföldieknek.
Szebb jövőt!