Toroczkai Lászlónak, a Magyar Jelenben megjelent üzenete:
Üzenet Tomcatnek és a többi nemzeti oldalra keveredett liberálisnak

Kedves jóképességűek, figyeljétek a számat: TESSÉK MÁR ABBAHAGYNI! Azért, mert hülyék vagytok az egészhez! Állj! Vége! Ennyi! Húzzatok haza, és gondoljátok újra az egészet! - üzente Tomcat a blogjában október 23-a után a Markó utcába beszorított hazafiaknak, vagyis nekünk. Azt nem írta, hogy ezúttal nyakkendőben és egyéb politikusi viseletben volt-e, amikor a nemzeti ünnepet ő a gyalázatos kötélhúzós attrakciója után azzal tisztelte meg, hogy - mint egy cirkuszban - végigmutogatta a demonstrációk, hazafias forrpontok helyszíneit egy francia tévéstábnak, s ennek keretében látta, amint a neoávósok éppen rendszerezik a hazafiak által ott hagyott fegyverarzenált. Tomcat egyébként mostanában úgy érzi, hogy istenné, de legalábbis megmondóemberré lépett elő a nemzeti radikális szemétdombon. Elküldött ő már a jó édes anyukájába mindenkit ezen az oldalon, kezdve a focihuligánoktól, a Kuruc.infón át a Jobbikig. Most pedig éppen mi vagyunk soron.

Érthetetlen egyébként ez a nagy mellény, hiszen az nem érdem a haza megmentése szempontjából, hogyha valaki ügyesen ripacskodik, bohóckodik, s ezáltal felkapja a média, s országos ismertségre tesz szert. Kifejezetten méltatlan egy nemzeti, netán egy jobboldali közszereplőhöz például az Árpád-pöttyös zászló, amivel Tomcat flangált a fővárosban tavaly március 15-én. Egy hazafi sohasem csinál viccet ősi, szakrális jelképeinkből, még ha az ellenség pukkasztása is a cél. Ahogy egy közénk való sohasem menne bohócruhában a Becsület Napjának rendezvényére, mert ezzel a Budapestet a vörös hordától védő hősök emlékét gyalázta meg, de műpénisszel se mennénk sohasem Szálasi Ferenc - az utolsó olyan vezetőnk, aki a Szent Koronára esküdött fel - kivégzésének napján a megemlékezők közé, még akkor sem, ha esetleg mi is úgy gondolnánk, hogy Bácsfi Diána a skizofrénia jeleit mutatja. De semmi szín alatt sem rendezhetne kötélhúzással egybekötött vurstlit a kommunizmus szellemi és jogi örököseivel egy hazafi éppen október 23-án. Nem kézfogás, önfeledt játszadozás jár a mi részünkről nemzetünk legsötétebb ellenségeinek, hanem pofán verés (ahogy például július 5-én sikerült Orosz Józsefnek és más buzeránsoknak adni egy pár nyaklevest), s a kötéllel sem hancúroznunk kell velük, pusztán azért, mert egyelőre nem tudjuk őket fellógatni egy fára. S, ha már ennél a kötélhúzásos szerencsétlenkedésnél tartunk, amellyel Tomcat meghirdette, hogy politikus lesz, s a Zöld Párt színeiben indul a választásokon, fontos megjegyeznünk, hogy ez volt az igazi kudarcba fulladt megmozdulás, nem pedig a Gyurcsány Charta és a cigánybűnözés elleni szeptember 20-i erődemonstrációnk. Ez utóbbit követően ugyanis Tomcat végigturnézta a hálás médiát, hogy elmondhassa az oly’ fontos véleményét - mint kívülálló -, hogy szerinte erkölcsi (!) bukás volt a megmozdulás. Nos, a jelek szerint viszont ez a kötélhúzásos akció volt kudarc, s a HVIM, és a Magyar Gárda sem jelent meg annak ellenére, hogy a szervezők azt hazudták, hogy vármegyések és gárdisták is húzzák majd a kötelet az SZDSZ-esekkel szemben. Tomcat persze nem gyakorolt önkritikát, töretlenül hisz a pártpolitikában, a Zöld Párt sikerében, s inkább ismét belénk rúgott egyet az október 23-i vonulásunk miatt. Pedig mi is történt valójában? A nemzeti ellenállás fényes győzelmet aratott. Méghozzá erkölcsit. A tévéostrom óta láthatóvá vált nemzeti ellenállás miatt ugyanis abnormálisan retteg a hatalom, s éppen az ’56-os forradalom és szabadságharc évfordulóján rendezett helikopteres, ketreces, fegyveres megfélemlítő demonstrációt a neoÁVH. Mindenki, még a Jobbik és a HVIM gyűlésére érkezett neves külföldi nemzeti politikusok is láthatták, miként vegzálja, terrorizálja a hatalom a magyarokat. A megfélemlítés azonban nem jött össze, hiszen a hazafiak nem rémültek meg, s nem maradtak otthon. Sőt, a mi megmozdulásunk résztvevői elegánsan, ezúttal erőszak nélkül kitörtek a ketrecekből, s bevonultunk Budapest szívébe. Jó pár kilométert tettünk meg, nem számoltam, de 4-5-öt biztosan.

Ezután a neoÁVH új taktikájának következtében az összecsapást ezúttal - ha csak egy mód van rá alapon - elkerülő csapatunkat közrefogták és beszorították a Markó utca első részére. Ezt követően, mivel a karhatalom egyenként elengedte az embereket, úgy döntöttünk, hogy nem harcolunk a túlerővel. Miután egy, a mai törvényeknek is megfelelő bejelentett demonstrációt tartottunk a Teve utcánál, vérlázító pofátlanság volt a hatalom részéről, hogy egy ketrecbe zárt minket, ahová csak egyenként, motozás után, lekamerázva lehetett csak bejutni. Még nagyobb pofátlanság volt, hogy a tömegközlekedési eszközök nem állhattak meg a rendezvény közelében. Ezzel alaposan megnehezítették még az oda jutást is. Ezek után mégis mi lett volna az erkölcsi kötelességünk és a győzelem? A karámban bégetni? Mi ehelyett engedélykérés nélkül kitörtünk és szabad emberek módjára végigsétáltunk a városon. Hatalmas siker, hogy végre fegyelmezett és bátor sereg jött utánunk. Egyetlenegy kuka sem sérült meg fölöslegesen, s egyetlen visszapillantó tükör sem lett megrongálva, ahogyan a Markó utcában sem lett semmi baja a mentőautóknak. A média megint ordenáré módon hazudozott össze-vissza. Budapest népe nemhogy nem öntött le minket, hanem éppen ellenkezőleg, akármerre mentünk, az emberek tapssal fogadták 1-2 ezer fős csapatunkat. Megteremtődött a nemzeti ellenállás fegyelmezett bázisa (nem pusztán azok, akik ott voltak személyesen is), akikre joggal mondtam, hogy büszke vagyok. Velük együtt lehet működni, velük lehet hazát visszafoglalni, a jobbra-balra vagdalkozó, anarchistaként viselkedő Tomcattel aligha.

Mi is tulajdonképpen a baj ezzel az elszánt, fejét igába nem hajtó, ám végre együtt mozduló, fegyelmezett magyar tömeggel? Hogy 50 darab Molotov-koktél, vasrudak és gázvédő maszkok maradtak utánunk? Ez a baj? Szerintem viszont ez is dicsőség. Ha használná a sok összeesküvés-elméletekkel táplálkozó kritikusunk egy picit az agyát, rájöhetne, hogy ezek szerint ezúttal minden alaposan meg volt szervezve és tervezve. Talán nem véletlen, hogy azokon az utcákon vonultunk végig, hiszen nyilvánvaló, hogy a tüntetés helyszínén nem lehetett még senkinél sem fegyver, tehát a hazafiak útközben vették magukhoz. Esetleg az sem véletlen, hogy kb. egy tucat építkezés mellett haladtunk el, ahol a földön feküdt a muníció. A Molotov-koktélok pedig azért nem lettek használva, mert a csapat vezetői ezúttal így látták jónak, Budaházy Gyuri is maga kérte a hazafiakat, hogy ne kezdjenek verekedni a pribékekkel, amikor őt kiemelték és elhurcolták. Tomcat víziójával ellentétben emiatt egyébként senki sem fog börtönbe menni. Mindenki megszabadult ugyanis a kelepcébe kerüléskor valamennyi terhelő eszköztől, ujjlenyomatokat sem fognak találni, hacsak nem a pribékekét. Ehhez pedig elég egy kesztyű. Egyetlen személyt vontak eljárás alá az egész fegyelmezett vonulás miatt, az pedig Budaházy Gyuri, aki elsőként indult el, ám hajnali 3-kor már ő is szabad volt, s ez a szabálysértési ügy egészen biztosan nem vágta földhöz őt. Egyébként mi rossz is van abban, ha a hazafiaknál önvédelmi fegyverek, Molotov-koktélok - vagy, mint a letartóztatott olimpikon, a kiváló hazafi Tölgyesi Krisztán autójában lévő gyújtóbombák - vannak? A neoÁVH-nál helikopter, izraeli vízágyú, éles lőfegyver, könnygázgránát, gumibot, esetenként vipera van. És sok pribék október 23-án is ugyanúgy maszkkal takarta el az arcát, mint ahogy a hazafiak. Vajon történelmi alkotmányunk szempontjából nézve mennyivel legitimebb fegyveres erő az övék, mint a miénk?

A gond az, hogy Tomcat és más, a tévéostrom előtt még liberális körökben mozgó, s úgy is gondolkodó nemzeti közszereplő nem ment végig azon a politikai törzsfejlődésen, amin mi, akik születésünktől fogva ugyanazon az oldalon állunk. Jómagam ugyanis már (20 évesen az 1998-as választásokon a MIÉP szekértolójaként szereztem tapasztalatokat) 2000-ben túlhaladtam azon a ponton, hogy a pártrendszertől várjam mindenre a megoldást. Persze, eszközként lehet rá tekinteni esetleg, de célként semmiképpen. Ezért nem értem, hogy miért kell azokba rúgni, akik más utat választottak. Főleg annak tükrében, hogy az elmúlt sorsfordító évtizedben csupán két alulról felépülő szervezet volt képes magyarországi és nemzetközi ismertségre szert téve maradandót alkotni: a Jobbik Magyarországért Mozgalom és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom. S lehet, hogy délibábosnak tűnik az a gondolat, hogy az illegitim alkotmányra épülő jelenlegi Köztársaságot meg kell semmisíteni és a helyére tradicionális államot kell létrehozni, de az a helyzet, hogy 30 évvel és e téren elképesztő mennyiségű tapasztalattal a hátam mögött nem látok mást megoldást hazánk visszafoglalására. Főleg nem tartom helyes útnak az ismeretlen, harmatgyenge és liberális szagú Zöld Pártra való szavazást.

A győzelmet pedig csak nemzeti ellenállással lehet kivívni, amely nem lehet kizárólag békés természetű. Ne feledjük, hogy Gandhi nem a Kárpát-medencében ért el sikereket, ebben a térségben ugyanis mindig csak vitézséggel, harci erényekkel és ehhez párosuló furfanggal tudtuk megvédeni a hazánkat. Magyarország nem is Japán, hogy az ugyancsak a második világháború után Japánra kényszerített ál-Alkotmány eltörléséért és a régi rend visszaállításáért (vagyis ugyanazokért az elvekért, amiért mi küzdünk) harcoló Misima Jukio példáját kövessük, aki gyakorlatilag öngyilkos akcióban próbált 1 nap alatt eredményt elérni, majd miután ez nem sikerült, harakirit követett el. Mi magyarok vagyunk, s őseink hagyományaihoz híven harcolunk. E tradíciók alapján pedig pontosan azt kell tennünk, amit teszünk. Mivel a forradalom 2006-ban nem sikerült, berendezkedtünk egyfajta félpasszív ellenállásra, s várjuk, hogy a Sors megadja a történelmi lehetőséget a hatalomátvételre. A pénzügyi, gazdasági és politikai világválság jeleiből arra következtethetünk, hogy ez az idő már nincs messze.

Tomcatnek, a bombagyáron megjelent viszontválasza:
Viszontüzenet Toroczkai Lászlónak, és a többi, a XIX. századból itt felejtett lázadóvezérnek

Nem kívántam, és most sem kívánok nyílt vitát folytatni sem veled, sem Budaházyval, sem a Kuruc.infóval. Azonban miután vezércikkben szólítottál meg engem a Magyar Jelen legutóbbi számában - példányszáma a terjesztő Lapker Zrt. szerint kéthetente 5000 példány, a Bombagyárat pedig naponta négyszer ennyien olvassák, ezen is elgondolkodhatsz - válasszal kívánok szolgálni álszent és balliberális lapokat megszégyenítő rágalmaidra.

Jól olvastad: nem tetszik, amit csináltok. Jól láttad: kritizáltalak titeket, Hunnia csillogó szemű harcosait, s merészeltem véleményt mondani nemlétező stratégiai érzéketekről, amivel újra és újra nem értek el semmit, hacsak nem az a cél, hogy az RTL Klub kiváló vágóképeket mutogasson a tomboló huligánokról, vagy az, hogy mondhass egy beszédet arról, hogy be fogjátok tiltani a mobiltelefont, ha hatalomra kerültök, és liberális szemétláda, aki ennek nem örül. Én már bele is esem ebbe a kategóriába, áruló vagyok és liberális, hovatovább az SZDSZ szekértolója. Kedves Toroczkai László, talán a tálibokkal kellene szövetséget keresned, ott akad néhány hasonlóan gondolkodó emberke, de az antifasiszta mozgalmakat is ajánlhatom. Menjünk csak végig azon, amit hetilapocskádban a fejemhez vágsz, majd ülj le egy tükör elé, és meditálj néhány percet.

Való igaz: nem tartoztam soha közétek. Nem a focipályákról jöttem. A nemzet ugyanis nem kizárólag ott tenyész. A nemzet tág fogalom, s bizony beletartoznak azok is, akik nem akartak hirtelen idő előtt megszületni, amikor a Szent Korona hazatért. Olyanoknak is járt a nagyapja a keleti fronton, akik nem lettek később tüntetővezérek. Olyannak is leverték a nagyapja fél tüdejét az ávósok, aki ma nem ír könyvet arról, hogy meglátogatott néhány összedőlt házat a Délvidéken. És olyan is a nemzethez tartozónak vallja magát, aki nem kizárólag utcai verekedésben tudja elképzelni az ország felemelkedésének útját. 2008 április 11-én, a Hollán Ernő utcai tüntetés után torkod szakadtából üvöltöztél velem a Jászai Mari téren, hogy miért nem megyünk neki a túloldalon tüntető zsidóknak, miért küldöm haza az embereket. Nem értettél semmit. Néhány nap múlva lecsillapodva kértél bocsánatot, mert beláttad, hogy komoly médiaháborút nyertünk. Egy napon, hacsak sértett büszkeséged nem állít akadályt, ugyanígy bocsánatot fogsz kérni. Addig is visszadobom neked ezt a labdát, tartsd magadnál.

Szeptember 20-án leszerepeltetek. Nem tudtátok megvédeni a tieiteket, azokat, akik bíztak bennetek. Akkor sokan azt mondták: elegük van Budaházyból és Toroczkaiból, többet nem mennek ki velük. Tetszik, nem tetszik: tényleg ezt mondták. Ám nem tanultatok semmiből. Október 23-án csakazértis újra akartátok kezdeni. Én egyszerűen nem akartam elhinni, hogy tényleg olyan hülyék vagytok, hogy Molotov-koktélos kommandót szerveztek pont erre a napra, amikor az ország minden épkézláb rendőre ugrásra készen figyel személyesen titeket. Megszámoltad te, hány fegyveres állt szemben az általad feltüzelt "harcosokkal"? Eszednél vagy te, "hőstettnek" nevezni, hogy rávettél néhány srácot, hogy Molotov-koktélokat vigyenek oda, ahol perceken belül mindenkit egyenként átkutatnak? Kész szerencse, hogy meg tudtak szabadulni az eszközöktől, mielőtt megmérték volna őket pár évvel. Könnyű más farkát a csalánba verni, vezér úr! Egészen nyílt leveled olvasásáig meg voltam róla győződve, hogy beépített provokátorok vitték oda a Markó utcába ezt a sok holmit. Tévedtem, bocsánat. Ti tényleg meg vagytok húzatva.

Aztán felrovod nekem, hogy én csak ripacskodom, bohóckodom. Mi a baj, Toroczkai? Hiszen éveken át ez egyáltalán nem zavart. Hirtelen szégyent hoztam a hazára az árpádpöttyös zászlómmal, amin pedig tavaly március 15-én te magad is milyen jót kacagtál. Eddig egyáltalán nem zavart, ha velem, a szégyenteljes "liberálissal" egy asztalhoz kellett ülnöd. Többször eljöttél a Bombagyár Rádióba, és beszédet mondtál mellettem a tüntetésen, amikor a neo-ÁVH lecsukatott. (Lám, ennyit a bohóckodásról. Lehet, hogy többet is vállaltam?) Hirtelen zavar, hogy 2005-ben tüntettem a Vér és Becsület nemzetiszocialista piknikje ellen, és szent felháborodással reklamálod, hogy műfaszt vittem Bácsfi Dianának, megszégyenítve ezzel Szentséges Szálasi Ferenc emlékét. Hű, de nagy bűnök lettek ezek hirtelen! (Tán csak nem nyilas lettél közben?) Szóval mindez csak addig van rendben, amíg rólad nem vagyok rossz véleménnyel?

A nemzeti ellenállás fényes győzelmet aratott? Ugyan hol? Megnyert néhány ütközetet. Azokat, ahol történetesen az erőszak volt célravezető. De elvesztett számtalan másikat, ahol az észnek kellett volna harcolnia. Te is bohóckodsz, Toroczkai László. De te csak annak az egyre olvadó néhány száznak, aki még kíváncsi az előadásokra. S az újságok kritikai rovatát rég nem olvasod. Az előadásaid borzalmasak, Laci bohóc! És ha a közönséget még meg is vered, pláne ne várj tapsvihart! Nem biztos, hogy bennük van a hiba.

Megértem én, hogy fáj neked a Zöld Párt, és most már én magam is. Fáj, hogy valaki a józan ész útját próbálja járni, a be nem vált utat elvetve. Az meg pláne, hogy egyszer elegáns ingben és kabátban láttál - ez nyilván önmagában is árulás. Minden bizonnyal árulók Rácz Sándor bácsi, Morvai Krisztina, Patrubány Miklós, Z. Kárpát Dániel, Sziva Balázs vagy Fankadeli is, hiszen ők nem látják ezt hibának.

Rossz lehet bukott vezérként egy egyre szűkülő kört dirigálni, a végső győzelemről álmodozni. Rossz lehet, ha valaki egyszer csak megszólal melletted, hogy neki ebből elég volt, már csak azért is, mert korábban hiába javasolt, hiába segített, nem vettétek komolyan azt, ami nem valami ködös ősproletár értékrendből fakadt, s eszedbe sem jutott, hogy te is tévedhetsz. Az egyetlen reakciót mutatod fel, amire képes vagy: árulóként kezded köpködni azt, aki eddig az egyik legőszintébb támogatód volt, de merészelte megjegyezni, hogy hibákat követtél el. Amit te csinálsz, talán helyénvaló lett volna a XIX. század népi ellenállásának korában, de az már nagyon-nagyon régen volt, te pedig leragadtál a hősi énekek csodavilágánál. Nem a világgal van baj, Toroczkai László, hanem veled. Lehagyott téged a történelem. Nem baj, ha nem tudod feldolgozni. Maroknyi srác mindig lesz körülötted, akivel megbeszélheted és egy jót árulózhatsz, mint ahogy a Kossuth térre is visszajárnak néhányan mind a mai napig. Álszent vádaskodásod engem hidegen hagy, mondd el akinek akarod, uszíts ellenem, akit akarsz. Még egy darabig kisajátíthatod a nemzet fogalmát, aztán mész a süllyesztőbe. Letértél arról az útról, ami miatt két évvel ezelőtt a nemzet bátrabbik fele bizalmat szavazott neked.

Tomcat még egy írása az ügyben:
Összetartozás és történelem

Az elmúlt napokban, hetekben megmozdult a nemzeti radikális közösség. Nagy mozgásnak hiszik ezt egyesek, pedig szó sincs róla. Egy szubkultúrán belüli átrendeződés történt, lényegében elváltak útjai azoknak, akik továbbra is csak szubkultúrát akarnak fenntartani, inkább önmaga kedvéért, és azoknak, akik célt is szeretnének érni, és belátták, hogy ezekkel a módszerekkel nem megy. Két év után természetesen válnak le a szélsőségesek a radikálisokról, mert a kettő messze nem ugyanaz. A közönség értetlenebbik része azonban nem érti ezt. Összefogásról, vagy annak tragikus hiányáról beszél, és történelminek vélt példákkal dobálózik.

Az összefogás, kedves magyarok, azt jelenti, hogy egy cél érdekében, egy ahhoz vezető értelmes módszer megvalósítása érdekében fogunk össze, nem pedig az összefogásért önmagáért. Tudom, nem mindenki érti ezt, mert ugyanúgy nem tanítják az összefogás fogalmát az iskolában, mint a vitakultúrát. Kontraproduktív emberekkel nem szabad összefogni.

Hogy értsétek: vannak helyzetek, amikor fontos az összefogás, de vannak esetek, amikor kifejezetten káros. A trianoni katasztrófa idején összefogott a Rongyos Gárda, a Nemzeti Hadsereg, IV. Károly és Horthy Miklós hívei, mert a közös célt, a revíziót mindketten adekvát módszerekkel kívánták elérni. Működött is, lásd Sopront. De képzeljük el, mi lett volna, ha a nemzet egésze összefog Szálasi Ferenccel, és nekikezd végsőellenállni, pusztán azért, mert Ferikénk "nemzetvezetőnek" nevezte magát, és első munkanapján elment beszélgetni a Szent Koronával. Vagy képzeljük, mi lenne, ha ma mindenki összefogna Gyurcsánnyal, mondván, hogy ő is magyar. (Mert az, hiába tagadjuk.)

Két éven át teljes volt az összefogás, de ez nem tarthat örökké, nem lehet csak önmagáért, ha rossz az irány, rosszak a módszerek. Lehet okoskodni, bekiabálni a partvonalról, hogy az talán jobb-e, amit mi próbálunk, de ami mellett összefogást akartok, az biztosan nem jó. Egy dolog együtt csápolni Kárpátia-koncerten, és megint más tiszta fejjel döntéseket hozni. Önjelölt, erőszakos népvezérekkel nem jutunk előbbre, hiába akarnak jót. Egyébként Gyurcsány sem akar rosszat. Ő is azt akarja, hogy boldog legyen az ország népe, csak rossz módszert követ, és rosszul értelmezi a boldogság fogalmát.

Toroczkaival és Budaházyval nincs miért összefogni, hovatovább nincs kinek összefogni. Ne sírjatok értük, csak mert szép beszédet mondanak néha. Beszélni sokan tudnak. Aki nem hisz nekem, menjen csak nyugodtan velük: sehová. Aki a Jobbikban hisz, hát higgyen a Jobbikban: derék emberek, nincs is azzal baj, de szerintem nem fognak célt érni. Ennek semmi köze a Zöld Párthoz, amit sokan azért kritizálnak, mert szerintük bolond, aki törvényes módszerrel próbál a Parlamentbe jutni. Miért, a Jobbik talán forradalmat csinál majd? Mi nyilvánvalóan nem az ő módszerüket követjük, de felesleges azt követelni, hogy mindent és azonnal tárjunk fel a nagyközönség előtt. Majd ha eljön az ideje, feltárjuk, és addig teljesen mindegy nekünk, hogy ki mit hisz, mert nincs szükségünk tömegekre.

Összefogást ne hirdessetek hát, amikor a veszélyt éppen az okozta. Vesztes csapatra ne fogadjatok. Az egy a zászló, egy a tábor elvét csak egy bizonyos Orbán Viktor veszi komolyan, de ő tudja is, mit csinál. (Meg azt is, hogy milyen zászlóról beszél, az se piros-fehér-zöld.) Tessék szépen elfelejteni a rózsaszín ábrándokat a tűzön-vízen át összefogó nemzetről, mert az nem azt jelenti, hogy mindenkinek igaza van.

Toroczkai László válasza:
Ne levelezzünk Tomcat! Ez az utolsó válaszom

Az a helyzet, kedves Tomcat, hogy a Magyar Jelenben közölt cikkem pusztán reagálás volt arra, hogy egy ideje tendenciózusan pocskondiázod az általad gúnyosan csillogó szemű harcosoknak nevezett bajtársaimat. Természetesen nem most kezdtek zavarni a liberális akcióid, de az elmúlt két évben a közös ellenség egy akolba sodort minket, ráadásul tehetséges író, jó komikus vagy, így magamban tartottam ez irányú véleményemet. Árulónak egyébként nem neveztelek, nem is tehetném, hiszen sohasem tartoztunk sem ideológiai, sem mozgalmi szempontból egy csapatba, de még sörözni sem indultunk együtt soha. Minket nem árulhattál tehát el, s tudomásom szerint közös hazánkat sem. Én pusztán - megunva sértő üzengetéseidet - ténymegállapítást közöltem azzal, hogy liberálisnak neveztelek az írásomban. Az voltál, s ma is az vagy. Régebben vállaltad, aztán nemzeti liberálisként határoztad meg magad, most pedig ezen felháborodsz. A válaszod mindennél jobban bizonyítja a liberális attitűdödet. Szerinted mi a múltból maradtunk itt, te pedig a jövő embere vagy, te a haladás, mi pedig a múlt, a magyar ugar. Te tényleg nem veszed észre, hogy ez a liberálisok szövege? Ugyanazokkal az érvekkel és szavakkal támadsz minket, mint amivel ők. Ráadásul valamiért kényszeredetten hazudsz. Azt állítottad, hogy HVIM-esek húzzák majd a kötelet az SZDSZ-el, aztán 23-án egy fia vármegyés, de még szadeszos se volt ott. Most pedig úgy bújtál ismert nemzeti emberek nevei mögé, hogy őket erről meg sem kérdezted, sőt - mint Sziva Balázs válasza mutatja - nemhogy nem téged támogatnak, hanem éppen nem tetszik nekik, amit most csinálsz.

Azzal érvelsz, hogy a tömeg mögötted áll, mert lám a blogodra is 20 ezren kattintanak, míg az én “hetilapocskám” példányszáma csak 5 ezer. Ez is hazugság ráadásul, mint a Lapkerre való hivatkozás is, hiszen a példányszámot könnyen tudhatod, mert a kérésetekre - mivel jó ötletnek tűnt - a Zöld Párt aláírásgyűjtő íveit belehúzattuk az újságba (kár, hogy semmi sem lett az egészből, mert a Zöld Párt egyedül erre is képtelen volt). S, ha már számháborúzunk, hozzá kell tennem, hogy semmiképpen sem lehet összehasonlítani egy nyomtatott sajtóterméket egy internetes oldallal. A lapért ugyanis el kell fáradni egy újságárushoz, ahol éppen nem dugják el a Magyar Jelent, s még fizetni is kell érte. A világhálón az ember össze-vissza kattintgat, bele-bele olvas éppen abba, ami érdekli, egy lapot viszont az elejétől a végéig átolvasnak, aztán általában továbbadják. Ezért szokták a nyomtatott sajtótermékek olvasottságát úgy kiszámítani, hogy a példányszámot hárommal megszorozzák. Ráadásul most éppen a Bombagyárhoz hasonló olvasottságot produkáló Szent Korona Rádió oldalán válaszolok neked, hogy lásd, mi a különbség köztünk. Míg te 2-3 éve szórakoztatod a radikális tábort (ahová lényegében 2006 ősze óta sorolódtál be), addig én az elmúlt 15 esztendőben tudatosan, szívós munkával felépítettem egy jól szervezett ifjúsági mozgalmat, ráadásul nem a mai gúnyhatárok keretein belül, hanem 324 411 négyzetkilométeren. S, ennek a mozgalomnak bizony vannak pillérei, a Magyar Jelen, de a Magyar Sziget, vagy a Remény Háza sincsen egyedül. Egyébként nálam nem a mennyiségen van a hangsúly, hanem a minőségen, ezért igyekszem 7-8 éve megtalálni a legkitűnőbb fiatalokat. Ezért kár számháborúznunk, mert látod, ez is liberális hozzáállás.

Számomra a minőség a fontos, neked a mennyiség. S, még valami… Én a cikkemben tényeket közöltem, politikai, ideológiai nézetkülönbségeinkre világítottam rá, egyben emlékeztettem néhány dologra a tisztelt publikumot, mert a nép bizony nagyon gyorsan felejt, amikor politikai választásokról van szó. S, te lettél most pártpolitikus, nem én. Emiatt jobban kéne tűrnöd a kritikát, mert te népszerűségre törekszel (választásokon csak úgy lehet nyerni), engem viszont ez már nem érdekel. Tény, hogy bohócnak öltöztél, és kimentél meggyalázni Budapest hős védőinek emlékét. Tény, hogy műpénisszel a kezedben mentél médiaszereplésre Szálasi mártírhalálának napján. Attól, mert valaki nem követi Szálasit, még nem gyalázhatja meg az emlékét éppen azon a napon, amikor a legrútabb kommunista söpredék kivégezte. Legalábbis közöttünk. Erre te most még rátettél egy lapáttal, amikor a Szent Koronára tett esküjét gúnyosan “beszélgetésnek” nevezted. Még jó, hogy nem nevezted rögtön a Szent Koronát micisapkának.

A tényekre te személyeskedéssel, fröcsögéssel és sértegetéssel válaszoltál, tények nélkül. S, mivel engem, valamint bajtársaimat is nyilvánosan sértegettél, mi a “XIX. századból itt felejtettek”, XIX. századi módon veszünk elégtételt, úriemberekhez méltóan. Ha már úgyis “szűkülő kör” vagyunk, nyilván ki mersz állni velünk, mint férfi a férfival egy előre egyeztetett helyszínen és időben. Amennyiben az a kör, akikre én bármikor, bármilyen helyzetben számíthatok, mégsem szűkült volna akkorára, mint akik téged elkísérnének, még nagyvonalú is leszek, s a létszámot te választhatod meg. Ha így sem jó, akkor kettesben is lejátszhatjuk, bár ebben az esetben sommás véleményeddel ellentétben mégis felértékelődik az általad többször lehülyézett, szűkülő körnek nevezett csapatunk. Mivel az interneten névtelenül, ritkább esetben névvel vállalt verbális keménykedések és sértegetések éppen ennek a liberális kornak, a 21. századnak a sajátja, bármiféle további sértegetés helyett azt kérem, hogy a fentiek szerint rendezd velünk vagy velem a gondjaidat.

Egyébként pedig igazad van, mi tényleg a múltban élünk, hiszen mi, mucsai parasztok tiszteljük őseink viseletét, a Szent Korona alkotmányát fogadjuk el, a trianoni határokat nem létezőként kezeljük, gyermekeket nemzünk, akiket magyar szellemben nevelünk. Ráadásul nemcsak az állig felfegyverzett szerb hivatásos katonákkal karikás ostorokkal szembeszálló Rózsa Sándorékat, de még azokat a szamurájokat is tiszteljük, akik puszta kardokkal szálltak szembe az új, szabadkőműves, liberális világot hozó, lőfegyverekkel felszerelkezett hadsereggel. Tesszük mindezt azért, mert ragaszkodunk a legősibb hagyományokhoz. Ilyenek vagyunk mi, a “XIX. századból itt felejtettek“.

Toroczkai László

Sziva Balázs válasza Tomcatnek:
Szia Tomcat!

A Toroczkai Lacival folytatott nyilvános vitádban az én nevemet is felemlegetted. Ezért írok!

Te ugyan nem a focipályák környékéről jöttél, de én igen és arrafelé az a szokás, hogy mindenki kiáll saját magáért, és ha véleménye van nem mások neve mögé bújva adja elő azt.

A rám való hivatkozásod főleg annak fényében lep meg, hogy bár életünkben már négyszer beszéltünk egymással, sőt egy alkalommal a rádióműsorodba is meghívtál (ahol korrektül viselkedtél), de idén tavasszal még a zenekarom nevét sem volt szabad leírni az internetes oldaladon, egy tavaly október 22-ei éles szóváltás miatt. Akkor pont azok kértek meg minket arra, hogy ne legyünk veled ellenségesek, akiket ma leszólsz.

Ha valóban érdekel a véleményem, a HVIM és Toroczkai tevékenységét kritizálni szíved joga, de semmibe venni és pocskondiázni számomra elfogadhatatlan, mint ahogy a Várból való kitörés hősi halottjainak közvetett kigúnyolása is az.

Hazafias üdvözlettel,
Sziva Balázs
Romantikus Erőszak, Aryan Greens Ferencváros

Z.Kárpát Dániel levele:
Kedves Tamás!

Szeretném leszögezni, hogy a nemzeti oldal keretein belül soha nem voltam híve a nyílt üzengetésnek, meglátásom szerint a problémákat házon belül kell rendezni. Ezért a levélváltásokat is rossz szájízzel olvasom. Az pedig kimondottan kényelmetlenül érint, hogy az én nevem is szerepel a sorok között, hiszen nem titok: évek óta kimondottan jó viszonyt ápolok Lacival, és jó ideje veled is. Vallom, hogy mind a kettőtökre szükség van a radikálisok között, más-más minőségben. Ha problémátok van, álljatok fel, rendezzétek le, úgy érzem, a nyilvános vita kegyetlenül rontja a morált.

Ahogy a Bombagyárra nagy szükség van (és mindig csak segítette az én munkámat), úgy a lapunkat olvasva láthatod, hogy a HVIM nálunk folyamatos vendég, ahogy a Remény Háza program is szívügyem. Akkor is, ha sok jelenséggel én sem értek egyet. Ezért, mivel a vitátokban pártatlan vagyok, leszámítva, hogy mindenkin követelem az összezárást, egységet, arra kérlek, hogy rendezzétek az ügyet férfi módra, négyszemközt.

Szebb Jövőt
Z. Kárpát Dániel

Zagyva Gy. Gyula levele Tomcatnek:
Kedves Tamás!

Nagyon sajnálom, hogy odáig fajult a helyzet, hogy nyílt levelező háború alakult ki a nemzeti oldalon, amihez most én is hozzádobok egy kavicsot, annak ellenére, hogy mindig annak a híve vagyok, hogy az ellentéteket a színfalak mögött rendezzük.

Leírtad, hogy szerinted ezen az oldalon semmi sem jó, itt senki nem jól csinálja a dolgát, háborogsz, hogy egy szubkultúrában vagyunk, amiből nem akarunk kitörni.

Igen, így van. A mai nemzeti oldal, amit most már nagyon helyesen elkezdtünk Nemzeti Ellenállásnak nevezni, egy szubkultúra, ha úgy tetszik egy rezervátum, de én inkább hídfőállásnak nevezném, ami igenis bővül, és amiből igenis kitörünk alkalmanként. Viszont ezért az általad kevésnek tartott hídfőállásért tizennyolc évig küzdöttek emberek, a nullából építettük fel a hazug rendszerváltás után, rengeteg vér, könny és áldozat árán, lehetőségek és eszközök nélkül, mindent magunknak kellett megteremteni, úgy hogy közben elölről, hátulról lőttek ránk. Ennek a hídfőállásnak a kiépítésére nagyon sok hazafi az egész életét tette fel, ebben néha családok, egzisztenciák mentek tönkre, életek munkáját ölték bele.

Kedves Tamás, ez akkor történt, amíg te még bőven liberálisnak tartottad magad és a krisnásoknál ráztad a csengőt.

Mikor bekopogtattál a nemzeti oldal ajtaján, egy kész rendszerbe csöppentél bele, amit mások építettek föl helyetted és te teljesen természetesnek vetted, hogy ez a rendszer létezik, élvezted az előnyeit, kritizáltad, amikor úgy gondoltad, tipikusan a neofiták türelmetlenségével és a szalmaláng lelkű emberek nagyravágyásával. Legyintettél az addig elért eredményekre, és folyamatosan okoskodtál, hogy majd te megmutatod, hogy is kell csinálni. Mi pedig türelmesen hallgattuk, hogy elmond azokat az ötleteket és utakat, amiket mi már évekkel ezelőtt bejártunk előtted. Egyszerűen nem vetted észre, hogy annak ellenére, hogy némelyektől kaptál egy kis számonkérést, alapjában véve befogadtunk a családba.

Pedig megtehettük volna, hogy egyszerűen köveket gördítünk eléd és keményen fellépünk ellened, hogy egy liberális oldalról idetévedt valaki ne legyen itt megmondó ember, és majd ne kezdj el hősködni, hogy miért nem tettük, meg, hogy nem olyan egyszerű az. Megtehettük volna és kész. Elég lett volna csak egy-két általad vérig sértett régi harcost nem lebeszélni a veled kapcsolatos szándékairól, de ezt nem is feszegetem tovább.

Tudod nagyon jól, hogy elég sokszor kiálltam érted ezen az oldalon, úgy is, hogy nagyon jól tudtam, hogy sok dologban igazuk van azoknak, akik kritizálnak téged az itteni viselkedésedért és a múltbeli hovatartozásodért. Az érted való kiállásom ráadásul nem volt a számomra valami túl kellemes, hiszen általában olyan régi harcostársaimmal szemben kellett tartanom a hátam a te érdekedben, akikkel veled ellentétben, másfél évtizede vagyok bajtársi- és sorközösségben, és olyan dolgokon mentem keresztül, ami számodra még most is az újdonság erejével hatnak. De megtettem és mindig arra hivatkoztam - én magam is hittem benne -, hogy adjunk még egy kis időt neked, hogy fel tudd venni a nemzeti oldal ritmusát és magadra is kötelezővé tedd az itteni íratlan szabályokat.

Magánbeszélgetéseinkben többször el is mondtam neked, hogy fogd már fel végre, hogy a nemzeti oldalon, a jobboldali emberek mentalitásából adódóan teljesen más értékrendszer uralkodik, mint a teljesen elhülyített társadalomban. Aki felvállalja, hogy egyfajta kitaszítottként harcol az állami gépezet ellen, annak igenis csapatjátékosként kell viselkednie, néha még olyan esetekben is, amikor esetleg egyénileg más a véleménye.
Erre a csapatjátékra vagy te - alkatodból adódóan - teljesen képtelen, sajnos most már nekem is be kell látnom. Sajnálom, hogy így alakult.

Te valószínű most nem érted, hogy miért is vagyunk így kiakadva, mit alakítjuk itt a nagy halált, miért háborgunk, amikor te csak a véleményedet fogalmaztad meg velünk szemben, ami alapvető szabadságjoga mindenkinek. Nem érted, hogy mi ezekben a marhaságokban nem hiszünk. Te nem fogod fel, hogy amit viccesen leírtál (ti. hogy a tizenkilencedik századból itt felejtett emberek vagyunk) az még nem is igazából fedi a valóságot, sokkal régebbről lettünk itt felejtve kedves Tamás; olyan korokból, ahol úgy intézték a haza és a nemzet dolgait és a magánügyeiket is az emberek, mint ahogy azt Toroczkai Laci kínálta fel neked a hozzád írt levelében. Olyan korokból kedves Tamás, amikor nem kellett volna veled ilyen türelmesnek és befogadónak lennünk. És nem szemtelenkedtél volna már a fél nemzeti oldallal, mert kitoljuk a szemed.

Azért én még, mint aki eddig elég jól szót értett veled, mindig azt mondom, jó tanácsként, hogy most már nagyon ne élj vissza a helyzettel, hogy a mai korban a hozzánk hasonló mentalitású emberek, valamilyen szinten alkalmazkodtak a ránk erőltetett társadalmi normákhoz, mert a végén még nagyon meghúzod annak a bizonyos oroszlánnak a bajszát.

Tomcat újabb levele, amelyben kitér a párbaj elől:

Elnézést. Én kérek elnézést. Ne is olvasson tovább, aki már unja a nyílt levelezést Toroczkai Lászlóval. Én például már rohadtul. Mégis kénytelen vagyok ezt itt megírni, mert Toroczkai továbbra sem képes privátba szorítani a nézeteltérésünket, nyíltan közli nekem küldött leveleit a Szent Korona Rádió weboldalán, és mindenkit egyenként körbekérdezget, hogy mit szól. És innen ne is olvasson tovább senki.

Toroczkai, Toroczkai, neked se kell külön tanfolyamot végezned médiamanipulációból. Kritikát kaptál, nem bírod elviselni, pedig egy népvezér legfontosabb erénye a szerénység. Napok óta mással sem foglalkozol, mint ellenem uszítod az olvasóidat, s közben a feddhetetlenség erkölcsi piedesztálján tetszelegsz. Csúsztatásaidnak hála máris arról beszélnek egyes jóképességűek, hogy ők tulajdonképpen mindig is utáltak engem, meg hogy az én szememben sunyiság, bezzeg a te szemedben hazafias fény csillan, hát hogyne. De odáig már tényleg nem mászom le, hogy az általad megvezetett egységsugarúak kommentárjait elemezgessem.

Manipulálod őket, pontosan úgy, ahogy az általad oly megvetett zsidó média teszi. Suttogsz a fülükbe, hogy azt higgyék, maguk fedezik fel az oly régóta várt "provokátort", akit előre megígértél, aki "megpróbálja majd megosztani a nemzeti oldalt." Miféle nemzeti oldalt, nemzetvezető úr? Lassan egy jobb Kárpátia-koncert közönségére szűkül ez a fogalom. Egy csonka nemzettöredékhez beszélsz, de ez nem 1920-ban lett csonka, hanem 2006-ban. Mert hol vannak körülötted az értelmiségiek? Hol vannak a tollforgatók? Hol vannak művészek, szakemberek, politikusok? Oltogatod a romantikus tizenéveseket, az elkeseredett huszonéveseket, vezeted őket jobbra-balra, s ők észre sem veszik, mit csinálsz. Én észreveszem, és ez fáj neked.

Én nevezem "gúnyosan" csillogó szemű harcosoknak a csillogó szemű harcosokat? Nem, ezek Budaházy György szavai. Őt hívd - röhej! - párbajra, ha nem tetszik ez a jelző. Nálad ez a tempó, hogy "gyere és verekedjünk, hozd az embereidet?" Igen, ez. Gratulálok. De hát, akit az istenek szeretnek... No de nem is igazán nekem szólt ez a felhívásod, hanem magadat véded saját csapatod előtt. Mondom, manipulációból jeles. Hiszen neked kell maradnod a feddhetetlen vezérnek, aki megvédi igazát és becsületes párbajban legyőzi a közéjük férkőzött veszedelmet. És akkor majd igazad lesz, és repülhetnek tovább a Molotov-koktélok. Hová? Hát, mikor hová. A következő nemzeti ünnepen majd eldöntöd. Vagy ha a "provokátor" nem áll ki veled, akkor lehet örülni, hogy "gyáva". Minden csak kommunikáció kérdése.

Kedves Toroczkai László, kihívásodat köszönettel elhárítom, mert amíg szellemi párbajban alulmaradsz, nem látom értelmét, hogy bármi más módon foglalkozzam veled. Vagy akkor hívd párbajra azt a néhány ezer embert, aki egyetért azzal, hogy nagyon gáz, amit mostanság "forradalom" címszó alatt művelsz Budapest utcáin. Figyelj, okoska: NEM VAGYOK AZ ELLENSÉGED. Annak vagyok ellenzője, amit csinálsz, csináltok. Puszta manipuláció, amikor ezt úgy próbálod beállítani, mintha egy idegen provokátor lennék, aki csak azért furakodott be, hogy megosszon és "pocskondiázzon" titeket. Nevetséges az a folyton hajtogatott állításod, hogy csak most vetted észre mindazt, amit évek óta csinálok, most ért volna földet az ejtőernyős papírtantusz, hogy de hiszen ez itt pocskondiázott minket 2005-ben, öljük meg.
Láttad a Hannibál tanár úr című filmet? Kötelezően le kellene vetíteni neked és harcosaidak minden tüntetésen.

Vezér úr, egyre többen mondják - na, nem körülötted - hogy ideje lenne érdemeid elismerése mellett nyugdíjba vonulnod, Budaházyval együtt. Mert vannak érdemeid, ez kétségtelen - és valóban, a Magyar Sziget vagy a Remény Háza ilyen - de mindez nem menti hibáidat, és ha azokkal nem tudsz szembenézni, az bizony rosszabb, mint maga a hiba. Ezen pedig semmiféle mennyiségű párbajozás nem fog segíteni.
Az itt látható kérdőívet pedig rakd ki a Szent Korona Rádió oldalára is, ne mondd, hogy elfogult az eredmény, ha csak a Bombagyár olvasói szavaznak.

Toroczkai válasza, mellyel a vitát lezártnak tekinti:

Újabb reagálásodból világosan kiderül, hogy elbeszélünk egymás mellett. Te a "haladás", a liberalizmus, a mai parlamenti demokrácia képviselője vagy, mi pedig a "maradiságé", a hagyományőrzésé, a tradicionalizmusé. Kritizálni jogodban áll, a sértegetést, a gúnyt viszont nem fogadjuk el. A párbaj (amelyet a nyilvánosság kizárása mellett, úriemberként rendezhettünk volna le) elől kitértél, ez a mi szemünkben téged minősít. A nyílt üzengetésnek, eszmecserének semmi értelme, ahogy a modern korra oly' jellemző verbális keménykedésnek, odamondogatásnak sincs. A szavazást pedig eszemben sincs kitenni, ez a lépésed is csak azt bizonyítja, hogy számodra a mennyiség (a szavazatok száma), nekünk pedig a minőség számít. Mivel ez éppen a liberalizmus egyik ismérve, ebben nem is akarunk veled/veletek versenyezni.

(Magyar Jelen, Bombagyár + közlemények)

Kedves Fekete Ruhás Fiúk!

Rátok gondolok, ezen a videón. Igen, ti, akik Molotov-koktélt tanultok dobálni egy elhagyott repülőtéren. Nagyon nem örülök, hogy vagytok. Azért, mert ha ti vagytok, akkor nagy a baj. Akkor itt félni kell. De nem tőletek. Hová süllyed még az ország, szól a lépten-nyomon elhangzó költői kérdés? Miféle világ az, ahol a tisztességes állampolgároknak rohamcsapatot kell szervezniük a bűnpártoló, bűnöző rendőrség ellen? Magyarországon élünk? Sajnos igen.

Csakhogy a csuklyázást nem ti kezdtétek. Nem ti támadtatok másokra, nem ti bántottatok bennünket. Sőt, nem is biztos, hogy akartok. A fekete csuklya egy folyamat eredménye. Ahol fekete csuklyák jelennek meg, ott valamit nagyon - bocsánat, de ez trágárságból közhellyé vált - elkúrtak. Ott az embereknek védekezniök kell. Ha tetszik, ha nem.

Kedves Fekete Ruhás Fiúk, jobban örülnék, ha nem látnánk titeket, mert ha látunk, akkor baj van. De nem mondhatnám azt sem, hogy elkeseredem a látványtól. Velünk vagytok. Köszönjük. A fene se akart titeket, de nem ti tehettek róla. 1944-ben sem akartuk a lövészárkot az Oktogon közepére, de hát nem kívánságműsor volt. Biztos vagyok benne, hogy ti se nagy örömmel hajigáltok ott a videón, inkább lennétek a családotokkal. Szomorú, hogy ide jutottunk.

Szégyelljék magukat azok, akik rátok csuklyát kényszerítettek, akik belőletek rohamcsapatot csináltak. Ó, nem, az nem az volt, akitől a videón a parancsokat kapjátok. Ő is csak egy közületek. Fáj a szívem értetek, azért, amibe keveredtetek, keveredtünk. De inkább ez fájjon, mint a gumibot, a könnygázgránát, a bilincs szorítása.

Sajnálom a sok rendőrt, akit majd meg fogtok sebesíteni, esetleg meg is ölitek őket. Sajnálom, hogy nem fogják fel: ők csináltak titeket. Sajnálom, hogy nem értik: nem az a kötelességük, amit képzelnek. Mondhatnák, hogy nem mennek oda, nem csinálják, nem lőnek ránk. Nincs mögöttük az NKVD-osztag, legfeljebb megorrolnak rá. Ki is lehet lépni a rendőrségtől. Két évük volt rá. Sajnálom szegényeket. Meg fog halni, és a családjuk szomorú lesz. De éppen úgy lehet egy napon a Fekete Ruhás Fiúk családja is szomorú, hiszen kettőn áll a vásár. Szégyellje magát, aki ide juttatott bennünket.

No de kedves Fekete Ruhás Fiúk, bár nem mondhatom, hogy kitörő örömmel fogadlak titeket, mégis örülök nektek, hiszen látom, hogy végre lesz, aki fegyelmezetten, okosan veszi fel a küzdelmet. S ami fontos: bátran! Persze akik - közvetve - létrehoztak titeket, hisztérikusan igyekeznek majd bizonygatni, hogy gyávák vagytok, hisz' eltakarjátok az arcotokat. Egy javaslat: inkább őket dobjátok fejbe, mint a rendőröket. Már csak azért is, mert ők tényleg gyávák, visszaütni se mernek majd. Ők a magyart küldik hadba a magyar ellen. Vinnyogjanak, rettegjenek, takarodjanak csak vissza a vackaikra. Hajrá, Fekete Ruhás Fiúk.

És most néhány hasznos tanács Molotov-koktél készítéséhez. Egyúttal történeti összefoglaló.

A Molotov-koktélt, bármilyen furcsán hangzik, nem európai ember találta ki. Először az Abesszínát lerohanó olaszok ellen használták a helyi niggerek. Egy helyi szeszgyár alkoholkészletét felhasználva szesszel teli üvegekkel dobálták meg a támadó olasz harckocsikat, majd égő fahasábokkal igyekeztek lángra lobbantani azokat. Az olaszok ezen addig röhögtek, amíg egyszer sikerült. Ekkor született meg a Molotov-koktél, és veszett oda egy harckocsi. Ettől kezdve ezt úgy hívták, hogy harctéri tapasztalat, és igyekeztek alkalmazni.

A spanyol polgárháborúban alakult ki a ma ismert Molotov-koktél: ronggyal bedugaszolt benzines üveg. Ezt már ismeritek. Egy fontos tapasztalat: ha az üveg tele van, inkább gyújtó hatása lesz, míg ha csak félig, robban. A legjobb hozzá a legalább fél literes üveg, s egy célpontra ötöt-hatot kell hajítani. Remélem, rövidesen kipróbáljátok ezt, mondjuk, az izraeli vízágyúkon. A kezelőket ezúton is csókoltatom, ki lehet lépni a rendőrségtől.

Szintén a spanyol polgárháború újítása volt, hogy a benzines palackot kézigránáttal kötötték össze. Ez azért is hatékonynak bizonyult, mert a harckocsik személyzete a robbanást és a felcsapó lángokat tapasztalva sokáig azt hitte, páncéltörő ágyú találta el a járművet, és elhagyta azt. A madridi csatában így zsákmányoltak a falangisták egy egész századra való T-26-ost, teljesen ép, csak kissé kormos állapotban.

A Molotov-koktél elnevezés a szovjet-finn háborúban ragadt a harceszközre. Vjacseszláv Molotov szovjet külügyi népbiztos ugyanis az invázió megkezdésekor azt nyilatkozta a világsajtónak, hogy a szovjet csapatok csak élelmiszersegélyt visznek az éhező finn népnek. A finn katonák erre "koktéllal" kínálták meg a betolakodókat. Az ő újításuk volt, hogy nem rongyot dugtak az üveg nyakába, hanem egy kartoncsíkot ragasztottak az oldalára, arra pedig egy szál vihargyufát, időnként kettőt is. Így már tűzkész állapotban lehetett tárolni a koktélt, nem az ellenség közeledtekor kellett összeszerelgetni. Nektek is hasznos lehet ez, hiszen sem a benzin, sem a gyufa nem tiltott eszköz, a törvény csak a Molotov-koktélt tiltja, ami egyértelműen felismerhető szerkezet. Egyiktek vigye a palackot, bedugaszolva, a másiknál legyen a gyufa. Ha elkapnak titeket, nehezebb dolguk lesz az ávósoknak a bizonyítással. Eleve mindkettőtöket meg kell fogni, hiszen önmagában a benzin nem közbiztonságra veszélyes eszköz.

Szintén a finnek leleménye volt az, hogy a palackhoz rövid spárgán egy követ kötöttek. Ez azért volt hasznos, mert a palack gyakran nem tört össze, ha például a harckocsikat álcázó faágakra esett. A palack után repülő kő megbízhatóan felrobbantotta a koktélt. Szintén az ő ötletük volt a palack becsavarása szögesdrótba, ami így biztosabban fennakadt a harcjárművek kiálló részein, esetleg az álcázó faágakon.

Az igazi Molotov-koktél végül gyárban készült. A gyúlékony folyadékkal teli üveget légmentesen lezárták - rendszerint forrasztották - és egy kapszula fehérfoszfort is elhelyeztek benne. Ezt már nem kellett meggyújtani, csak eldobni, mert az üveg összetörésekor levegőre kerülő fehérfoszfor azonnal meggyulladt. Ezt persze nehéz házilag előállítani, de hát leleményesek vagytok ti.

Tovább lehet "okosítani" a Molotov-koktélt a gyújtófolyadékkal. Ha a benzinhez néhány kanál teljes kiőrlésű lisztet kevertek, az fokozza az égéshőt. Homokkal keverve nagyobbat robban. Kitűnő házi napalmot lehet készíteni gázolajból, amit villanyrezsón felforraltok, és mosószappant főztök bele. Poroltóval nem is igen lehet eloltani. A nyers benzol is hasonló hatással bír, csak nehéz szerezni. Az még rákkeltő is. Gondolja meg az a pribék, lövöldöz-e CR gázzal! Ha valódi napalmot - egészen pontosan szupernapalmot - akartok készíteni, ahhoz alacsony oktánszámú gázolaj, benzol és polisztirén, azaz hungarocell kell. A benzol kihagyható. Annyi hungarocellt oldjatok fel a gázolajban, míg több már nem oldódik, és fehéres taknyot kaptok. Csak fém- vagy üvegedényben tárolható, mert a műanyagon átrágja magát! A begyújtáshoz inkább javaslom a vihargyufás módszert, mivel jóval nehezebben gyullad, mint a benzin.

Hát ennyi. Kívánom, hogy minderre ne legyen szükségetek. Nem szép dolog Molotov-koktélt dobálni. Nem is nézek majd oda, amikor csináljátok. És soha nem foglak benneteket hibáztatni azért, ami történni fog: nem ti okoztátok azt a sok bajt, amiben részünk van.

(Tomcat, bombagyár)

Tomcat írása:
A legfrissebb hírek szerint Gyurcsány Ferenc és pereputtya is felvonul szombaton, a Tarka Magyar fedőnevű marháskodáson. Neki már megint fontos antifasisztáskodni.

Ebben az esetben azonban mi nem vonulunk ki. A Bombagyár nem látja értelmét, hogy ismét iszapbirkózásba bonyolódjon ezzel a paprikajancsival, az ilyenkor várható beépülő provokátorokkal hadakozva. Gyurcsány mászkáljon csak az Andrássy úton, játszadozzon a titkosszolgálataival, és képzelje magát a felvilágosodás prófétájának. Nem leszünk kevesebbek azzal, hogy nem állunk le egy politikai hullával ki-hoz-több-embert játékot játszani: a Hollán Ernő utcában már bebizonyítottuk, hogy akármikor többen tudunk lenni. Nem mozgatunk meg embereket, pénzt, energiát azért, hogy Fletónak ismét meglegyen a remélt "szélsőjobboldali" ellentüntetése.

Nem mellesleg Gyurcsány személye, és a vele masírozó cigánybűnözők olyannyira lejáratják ezt az egész felvonulást, hogy az magától is hiteltelenné válik.

Így tehát mindenkinek jó hétvégét kívánok, vigyétek szombaton kirándulni a családot, rúgjatok be, és ne foglalkozzatok ezekkel. Tarkáskodjanak magukban, és gratulálunk a társaságukhoz. Köszönjük mindenkinek, aki segítségét, támogatását ajánlotta fel.

Módszerek
A nemzeti oldal békésebb részének most lehetősége lett volna, hogy megmutassa, mit tudnak elérni egy jól kitalált, ésszerű ellenakcióval törvényes keretek között. Pont, hogy így lett volna nagyobb súlya egy ilyen akciónak, hiszen megjelenik maga a rendszer szimbolikus alakja: Fletó. Senki sem kérte a Bombagyárat, hogy ő is több ezer fős tömeggel vonuljon oda és kergessék szét őket, vagy csak számháborúba bocsátkozzanak. De a Bombagyár közössége hangoztatja mindig a frappáns, jogi határokat éppen feszegető, "mutassuk meg nekik, hogy békésen is tudunk bosszúságot okozni akciókat", és valóban csinálnak is okosan megtervezett ellencsapásokat. Szeptember 20-a előtt születtek tervek az ellenállás békésebb oldaláról, amik nem jutottak érvényre. Miért nem lehetett most előhozni ezeket? Szeptember 20-át is visszamondhatta volna a radikálisabb oldal mindenféle indokkal, de nem ijedtek be. Tomcaték kritizálták aztán a rendezvényt, most ők jöttek volna. Esélyük lett volna megmutatni, hogy mennyire tud ő rendet tartani (biztos kiment volna pár bevállalósabb arc, akiket lehet meg kellett volna fékezni), mennyire hatásos egy jól kitalált akció.

A radikálisabb oldal pedig erről már lekésett. Nem tudunk semmiféle komolyabb akcióról a szombatra vonatkozóan, persze az nem jelenti azt, hogy nem készülhetnek páran meglepetéssel.
Ami publikus rendezvény, az 3-án, pénteken lesz: pár szervezet a Rendőrpalota elé tervez egy demonstrációt, de sokat ne várjunk tőle - lásd kapcsolódó linkek.

Reméljük nem elfáradásról van szó, és oda fogunk még csapni ezeknek, hol egy Bombagyáros, frappáns akcióval, hol egy radikálisabb féltéglával, koktéllal.

(bombagyár nyomán Szent Korona Rádió)

Először is Tomcat saját előállításáról:

Megvan azonban a magyarázata, miért volt annyira sürgős engem előállítani, és miért volt ez országos hír. Az étterem egyik pincére mondta el, hogy miután engem elvittek, az egyik rendőr odament hozzá, és kikerekedett szemmel lecseszte, mondván: "Tisztában van maga azzal, mi készült itt?!" A pincér rezignáltan közölte, hogy igen, bejött néhány vendég, és kibérelték a különtermet, az történt, és minden bizonnyal fogyasztottak is volna, ha szét nem kergetik őket. Kiderült azonban, hogy a szomszédos épület egy zsinagóga, és ott éppen zsidó újévünnepet tartanak. Én meg pont előttük szálltam ki a taxiból. Nem is vettem észre egyébként, mi az, csak azt láttam, hogy sokan állnak ott, és jól megnéztek, amikor megérkeztem, de hát ilyen előfordul. Na, ezek a büdös zsidrákok hívták ki kétségbeesetten a rendőröket, hogy úristen, jöjjenek gyorsan, itt ez a Tomket. Egyébként is zabosak a rendőrökre, amiért a Sirály-hadművelet után nem vittek el vasra verve egy szó nélkül, hát milyen fasiszta világ ez, így gyorsan kreáltak ellenem egy körözést, hogy legyen ürügy. A körözést egyébként tizenöt perccel az elfogásom előtt adták ki. Vagyis akkor, amikor a zsidók betelefonáltak.

A másik...

Péntek, Ráday Klub megnyitó a Ráday utcában. Vége van a koncerteknek, mivel lent elég meleg volt és nagy tömeg (99 ft volt egy korsó Soproni), az emberek nagy része kiment a klub elé levegőzni, dohányozni. Lehetett olyan 100-150 ember, 15 éves kifestett körmű punk kislánytól a fiatal egyetemistákig, a szokás vegyes társaság. Egyszer csak megjelent a Készenléti Rendőrség, teljes rohamosztag, mellvért, lábvért, sisak és pajzs, minden ami kell. Mivel a rendőrség bejelentést kapott hogy "csoportosulnak az utcán" ... mégis, mi a faszt gondoltak, éjjel 1-kor a Ráday utcából indul a forradalom? Legközelebb már egy lakodalmi nászmenetre is kimennek, hogy "mi ez a csoportosulás"? Hát ennyire fosnak?

(bombagyar.hu, vastagbor.blog.hu)

A rendőrség megerősítette a hírt, állításuk szerint körözés alapján cselekedtek. Feltehetően a tegnapi (ma bemutatott) események állnak a háttérben. Korábban jeleztük egyértelműen, hogy mi mint médiamunkások voltunk jelen a szerintük művészeti performansznak számító fekáliaöntésben. Ilyen esetben egy egyszerű tanúidézés elegendő lett volna. Egyértelműen látható, hogy míg a média hazug módon fasisztaveszélyről károg, itt az állam hivatalos erőszakszervezete próbál félelmet kelteni.

A BRFK közlése szerint Tomcatet becsületsértés miatt vitték el. Érdekes világ az, ahol például a Népszabadság újságíróját nem, de egy más politikai véleményű embert már ilyesmiért is bevisznek. A rendőrség szerint Tamás a többszörös gyanúsítotti idézés ellenére nem jelent meg a kihallgatáson. Ez logikátlan és nem jellemző rá.

Az eset egyébként a bombaüggyel kapcsolatos. A rendőrség egyetlen tanúja egy akkor tizenhét éves fiú volt, aki azt mesélte, megfenyegette őt a nyomozást akkor vezető rendőrtiszt, aki mellesleg információink szerint egy szabadkőműves páholy tagja. A sráccal történt beszélgetést annak tudta nélkül rögzítettük, majd Tomcat nyilvánosságra hozta. A rendőr ezért a bejegyzésért és hangfelvételért jelentette föl Tamást.

Arról nincs információnk, hogy eljárás indult-e Kecskeméthy Róbert hadnagy ellen egy kiskorú tanú megfélemlítésének és fenyegetésének gyanúja miatt.

Tomcatet pár perce engedték el.

Tomcat beszámolója:
Igen, ma megint elvittek. Ez nálam már csak olyan, mint másnál a tüsszentés. Hogy miért és hová? Na, ez viszont már a Droidzónába való. Azért oda, mert Patkányzóna nincs, és ha lenne, akkor is Rendőrzóna lenne a helyesebb neve. Aki azonban azt hiszi, hogy a Sirályban történtek miatt vettek elő, téved! Szó sem esett róla. Illetve egyszer, amikor egy rendőr mondta, hogy látta a videót, és jót röhögött.

Ma este egy elegáns budai étterem különtermében kisebb találkozót szerveztek a nemzeti érzelmű körök prominensei, az október 4-i multikulti-ellenes tüntetést megbeszélendő. Ott voltak például a Jobbik, a Magyarok Világszövetsége vagy a NJA képviselői, ismert újságírók, zenészek, illetve én. A tüntetés csak az egyik napirendi pont lett volna, amit én vezettem volna fel, mint kezdeményező, a többi bizalmas téma.

Alig fél órája ültünk ott, még meg sem jött mindenki, amikor hirtelen négy rendőrautó fékezett az épület előtt, és bezúdultak az egyenruhások. Ilyesmi megesik egy skinheadkocsmában, de mint említettem, ez egy elegáns hely volt. Egyenesen a különterembe jöttek, és közölték, hogy igazoltatás lesz.

- Az igazoltatás célja egy körözött személy felkutatása - fújta a litániát a parancsnok - akit Tomket néven ismernek, és egy 32 éves férfi!

Ezek után Morvai Krisztinával kezdte az igazoltatást. No comment. Mindenkit egyenként felírtak - biztos utasítást kaptak, hogy listát készítsenek a jelenlevőktől - majd közölték, hogy engem őrizetbe vesznek, mert én volnék az a bizonyos Tomket nevű, országosan körözött személy.

- És miért köröznek?
- Becsületsértésért!
- Mi van?
- De hiszen az magánvádas eljárás - vetette közbe Dr. Gaudi-Nagy Tamás.
- Én azt tudom, de azt a parancsot kaptuk, hogy fogjuk el ezt a személyt.
- És melyikünket hallgatták le? Honnan tudták, hogy itt vagyunk?

A kérdés egyébként merőben akadémikus: senki sem beszélt telefonon a helyszínről, csak ifj. Hegedüs Lóránt irodájában hangzott el az étterem neve. Lóránt irodáját tehát lehallgatják, gratulálok.

- Nem hallgattunk le senkit!
- Akkor honnan tudták?
- Hát, benéztünk az ablakon, és felismertük!
- És mindig négy kocsival járőröznek?

Erre nem kaptam választ. Arra sem, mióta szokás valaki ellen becsületsértés miatt országos körözést kiadni. Ekkor persze még mind azt gondoltuk, hogy a Király utcai balhé miatt vontak körözés alá, de már sántított a dolog, hiszen a hírek szerint ott garázdaság miatt kezdtek eljárást. Hát jó: be az autóba, irány a kapitányság. Útközben az egyik rendőr egy iPod-dal babrált.

- Valami Ákost rakjál be! - kérte a társa.
- Mondjuk a Bosszú népét - javasoltam.
- Az milyen együttes?
- Nem együttes, az is Ákos egyik száma.
- Igen? Sose hallottam.
- Aha. Hát a Gépszabadságot?
- Nem, azt sem. Biztos, hogy az ő számai?
- Igen.
- Nagyon régiek lehetnek.

A másik rendőr közben elővett egy jegyzettömböt, és kérdezősködni kezdett.

- Mi volt az összejövetelük célja?
- Mi köze ennek az ügyhöz?
- Bele kell írnom a jelentésembe.
- Aha. Hát semmi köze hozzá.
- Jó, de mégis? Baráti összejövetel?
- Nem. Ellenségek vagyunk, és most ki akartunk békülni. Ezt beírhatja.

A kapitányságon beraktak egy zárkába, és három órát várakoztattak. Végre jött egy előadó hölgyemény, és közölte, miért vagyok itt.

Nem fogjátok elhinni: azért, mert 2008 február 15-én lehülyéztem egy rendőrt. Igen, ezért. Jó, mi? Aki nem hiszi, olvassa el a kihallgatási jegyzőkönyvet.

Becsületsértés vétségét követtem el, mert a "hülye" szót használtam egy négyszemközti beszélgetésben Kecskeméthy Róbert rendőr hadnagyra, a csepeli bombaügy előadójára. Igaz, a beszélgetést rögzítettem, és később beadtam bizonyítékként, ugyanis egy tanú mondta el nekem, hogyan fenyegette meg Kecskeméthy súlyos következményekkel, ha nem tesz rám nézve terhelő vallomást. Aki nem emlékezne erre a felvételre, itt meghallgathatja.

A lehülyézésen kívül feljelentett még ez a hülye azért, mert nagy nyilvánosság előtt azt állítottam, hogy megfenyegetett egy tanút (bravó), illetve amiért a hangfelvételt közzétettem a Kuruc.infón. Olvassátok el a kihallgatási jegyzőkönyvet.

Mivel a kihallgatás túlzottan hamar véget ért, még húzták az időt ujjlenyomat-vétellel és fotózással is. Biztos fontos lehet az ujjlenyomatom egy becsületsértési ügyben. Mondtam, hogy a középsőt elküldhetik Kecskeméthynek. Csaknem négy óra elteltével engedtek ismét szabadon. Közben természetesen a BRFK sietett világgá repíteni a hírt, hogy elfogták a veszélyes, körözött bűnözőt, a Tomket néven ismert férfit. Nyilván ez a bevett szokás egy olyan súlyos ügy sikeres felgöngyölítése esetén, mint egy lehülyézés.

(bombagyar.hu)

Interjú a hazafiak vezetőjével: KATT! (a Bombagyárra irányít)

Mivel a jewtube törölte a videót, ezért TC-ék feltöltötték a google videóra:

Nagyban: ITT.

Frissítés: A rendőrség nyomoz
Garázdaság gyanúja miatt indított nyomozást a rendőrség azt követően, hogy magyarokat provokáló "Madách-darab" előadása után verekedés tört ki a hétvégén a Sirály nevű zsidó terézvárosi szórakozóhelyen. Az izraeliták ellen persze nem indul semmilyen eljárás például közerkölcs megsértése miatt.

Az ügyben a VI. kerületi kapitányság garázdaság vétsége miatt indított nyomozást az ügyben ismeretlen tettesek ellen.

Tomcat bejegyzése, még a videó közzététele előtt:
A Bombagyárat néhány nappal ezelőtt felkereste egy állatvédő csoportocska azzal, hogy rövidesen meglepetésben szeretnék részesíteni Toepler Zoltánt, a művészi céllal kismacskákat vízbe fojtogató köcsögöt. A terv lényege, hogy egy vödör szart öntenek Toeplerre szeptember 28-án, a Gecy című gusztustalan színdarab előadásán. (Az entartete Kunst eme kiváló példájáról, Madách Imre Az ember tragédiája című alkotását "átértelmező" darabról a HírTV készített nemrég összeállítást, amit itt megtekinthettek.)

Az akció végre is hajtatott, a Bombagyár kamerája természetesen jelen volt. Sajnos nem egészen jól sikerült, mert Toepler már eltávozott, de helyette a Gecy rendezője, ifj. Sebő Ferenc nyerte meg a vödör vizelettel higított állati ürüléket, majd jól meg is verték, mert üveggel dobálózott és emberkedni próbált. A körülötte állókat a már jól bevált vajsavas vízipisztollyal locsolták tocsogósra, ezt az ötletet tőlünk vették, helyes.

A rendőrség nagy erőkkel vonult ki, a helyszínelés éjfélkor még tartott. Megjegyzendő, hogy ilyen gyorsan ritkán látni őket rohanni, biztos számít valamit a "Budapesti Zsidó Színház" név, vagy az, hogy a helyszínül szolgáló Sirály étterem a Mazsihisz egyik tagja tulajdonában van (ha jól tudom).

A Bombagyár részéről Blogin és én voltunk ott. Az akcióban nem vettünk részt, csak kameráztunk. Hamarosan látni fogjátok a felvételeket. Bár Toepler ezt most megúszta, azért jó helyre került az a vödörnyi matéria, és reméljük, az állatvédők tovább vadásznak majd rá.

Figyelmeztetem a balliberális sajtó propagandistáit, hogy amennyiben azt állítják, hogy én vagy a Blogin "rátámadtunk" valakire, vagy "támadást szerveztünk", a szokásos módon rágalmazás miatt indítunk ellene magánvádas eljárást. A videófelvételt reggel átadjuk a rendőrségnek, amelyen jól látható lesz, hogy a verekedés egy emberkedő zsidó miatt tört ki, aki üveggel próbálta megdobni az egyik állatvédőt, és mi semmilyen módon nem vettünk részt az egészben. (Persze megértem: én is zabos lennék, ha egy vödör szart próbálnának rám borítani.) A helyszínen tartózkodó, beépített munkatársunk jelentése szerint fejsérülést szenvedett, és nagyon büdös.

A ballib média ferdít
Több portál rögtön ellentámadásba lendült. Savat említenek vajsav helyett, és inkább a megrettent résztvevőkről írnak, mint inkább az akció miértjéről. A szokásos libsi-bibsi propaganda.

A Szent Korona Rádió pedig gratulál az akcióban bármi módon is szerepet vállalóknak, az azt kivitelezőknek. Reméljük, hogy a neoÁVÓ nem fogja őket vegzálni ezért.

(bombagyár, kuruc nyomán Szent Korona Rádió)

Valóban így történt, de nem is akárhogy. Ilyen történetek az ötvenes évekre jellemzőek, bár ezt mondtam minden korábbira is.

Hatan voltunk: Blogin, Főnix, Gyilkosgalóca, Nagyörgy, Jarl és én. A rendőrök ezt később ötnek számolták, de ne rójuk fel neki, biztos valamelyik magát is beleszámolta, és így sikerült. Megebédeltünk egy jó kis étteremben, megbeszéltük, hogyan fogunk rövidesen kicseszni néhány politikussal, majd a közeli Kossuth tér felé vettük az irányt, hátha lesz ott valami érdekes. Hiszen nyilván nem véletlenül pakolászták oda már napok óta a kordonokat. Talán még új Y-terv is születik.

Az Akadémia utcán közeledtünk. Nyolc óra felé járt, már sötét volt. A sarki Parlament Café előtt összefutottunk Szarka Ágotával, a Magyar Nemzet újságírójával és társával, üdvözöltük egymást, és kérdeztük tőlük, mi hír van? Semmi különös, felelte, sok-sok ávós, kerítések, és a Corvin közből idevonult mintegy hat-nyolcszáz ember, akik mind utálják Gyurcsányt. Ja, ilyenből sok van. Ági elmondott egy történetet, amit rövidesen a sajtóban is olvashattok. Talán nem tépi le a fejem, ha megosztom veletek, hiszen elvileg a ma reggeli Magyar Nemzetben lesz olvasható, az meg pár óra múlva megjelenik. Talán még érdekesebb, mint az én mai történetem.

Fáber Károlyt - mindannyiunk kedvenc Y-tervezőjét - úgy egy évvel ezelőtt előállították egy tüntetésről, a Batthyány-örökmécsesnél. Amikor elhangzott a tömeg feloszlására felszólító utasítás, nem látta, merre mehetne, odament egy rendőr századoshoz, és tőle kért eligazítást. Az megmutatta neki, ám amikor arra indult, egyenesen egy droidsorfalba gyalogolt, akik rávetették magukat, összecsomagolták és elvitték. Az elvonulási útvonal ugyanis épp a másik irányban volt, tehát a rendőrtiszt szándékosan mutatott a rossz irányba. Fáber ellen rendzavarás szabálysértése miatt eljárás indult, mert "ellenszegült" az ávósoknak. Tipikus.

Az esetről azonban tiszta és értékelhető videófelvétel készült, és Fáber megjegyezte a rendőrtiszt jelvényszámát is. Az eljárás során kiderült, hogy helyesen, mások is felírták ugyanis a számát, ő volt a kötelékparancsnok. Beterjesztette hát a bíróságnak ezeket a bizonyítékokat, és indítványozta, hogy a századost tanúként hallgassák ki. A bíróság be is idézte. Ám a BRFK nemes egyszerűséggel azt válaszolta a bíróságnak, hogy sajnálják, de jelvényszám alapján nem tudnak azonosítani egy rendőrt!

Jó, mi? Abszurdisztán, nem kicsit.

Szóval ezt mesélte nekem Ágota, miközben ott álltunk a Parlament Café előtt, én háttal az úttestnek. Egyszer csak megállt mellettünk a jól ismert piros Lacetti, és elkezdtek kiugrálni belőle a civilruhások. Egyikük, akik elegáns drótocskát viselt a fülében, s hozzá Warrior sapkát, a járda szélére terelt mindannyiunkat, majd körülvettek, és közölték, hogy igazoltatva leszünk. Na, micsoda meglepetés. Összébb húzódtunk, ahogy parancsolták, helyet adtunk az egyenruhásoknak, hogy körülálljanak minket, egyszer csak felkiáltott az egyik civil ruhás, aki mögöttem állt:

- Hé! Az mi, ami a zsebéből kiesett?!

Azzal diadalmasan mutatott valamire a földön. Hátraléptem, és bele is rúgtam abba a valamibe, mire az kigurult a fényre. Egy tűzijáték-bomba volt. Pingponglabda nagyságú kemény kartongömb, hosszú gyújtószállal. Az ilyet csőből lövik ki, és baromi nagyot robban.

- Mit tudom én - feleltem. Persze tudtam nagyon jól, de nem akartam erőltetni a felismerést.
- A maga zsebéből esett ki! - közölte a rendőr.
- Biztos benne?
- Igen, láttam!
- Jó.

Minek vitatkozzak vele? Úgyse ismeri be, hogy nem látta. Mert azt ugye nyilván senki sem hiszi, hogy ilyesmivel a zsebemben megyek egy tüntetésre, ahol ötezer százalék, hogy az első rendőr úgy kipakoltat, hogy zsebem se marad. De ha lenne is nálam, mitől esne ki? A zsebem nem lyukas, a cucc meg nem ugrál magától.

Elkezdtek minket egyenként leigazoltatni. Engem félretoltak. A Warrior-sapkás azzal az utánozhatatlan, szúrós rendőrnézéssel bámult, amivel nyilván azt kívánta kifejezni, hogy ő most "túljárt az eszemen". Vele se vitatkoztam, minek? Örüljön, hogy játszhat.

Persze eszem ágában sincs azt állítani, hogy ez a derék rendőrtiszt intézkedett volna, hogy pont ott bukkanjon fel egy tiltott pirotechnikai eszköz, ahol engem megállítanak. Ugyan. Nyilván ott hevert a fa tövében, csak a sötétben nem vette észre senki. Korábban dobhatta valaki oda, talán csak percekkel korábban, amikor látta, hogy jönnek a rendőrök, nehogy lebukjon vele. Ha mást állítanék, az rágalmazás lenne. Ezért nem állítok semmit.

Külön gond volt, hogy pont nem volt nálam személyi. Annyira hülye azért mégiscsak voltam, hogy otthon felejtsem. Elvileg ezért is előállíthatnak, de csak végszükség esetén, akkor, ha nincs ott senki, aki hitelt érdemlően igazolni tudja, hogy én vagyok én. Ennek ellenére közölték, hogy bevisznek és kész. Egy Kossuth téri kormányellenes tüntetésen nyilván senki nem akadt, aki felismerte volna Tomcatet. A rendőrök is csak véletlenül jelentették rádión már az igazoltatás megkezdése előtt, hogy "itt a Tomcat, igazoltatjuk", a fülünk hallatára.

Mindannyiunkat alaposan átkutattak, hátha bűnözők vagyunk. Kipakoltatták a zsebeink tartalmát a Lacetti motorháztetejére, majd átvizsgálták a ruhánkat. Természetesen semmi illegális nem került elő. Ekkor már több tucatnyian gyűltek körénk, köztük több fotós és tévéoperatőr. A szenzáció természetesen az lett, amikor engem beültettek az autóba. A civilek heves anyázásba, fújozásba és ávósozásba kezdtek, a vakuk meg csattogtak. Elvittek két sarokra, a Szalay utcai kapitányságra. A Nemzeti Jogvédő Alapítvány részéről kaptam jogi képviselőt, amit ezúton is köszönök.

Három óra várakozás következett. A velem foglalkozó rendőrök egyébként mind tisztességesek voltak, bár a "csak parancsra tettem" indoklás már Nürnbergben se érdekelt senkit. Akik az igazoltatás során körülvettek, még bocsánatot is kértek az eljárásért.

- Semmi baj - mondtam - végül is ezért fizeti magukat Izrael Állam.

A rendőrök összenéztek, majd egyikük halkan így felelt:

- Hát... igen.

A három óra elteltével végre sikerült megállapítani a személyazonosságomat. Sajnos nagyon lassúak ezek a rendőrségi számítógépek, pont addig tart nekik előszedni egy adatrekordot, amíg a Kossuth téren véget ér a tüntetés. Jött egy rendőrtiszt, és a kezembe akart nyomni egy sajtpapírt.

- Írja alá.
- Mi ez?
- Lefoglalási jegyzőkönyv.
- Miről?
- Hát hogy lefoglaltuk magától a pirotechnikai eszközt.
- Dehogy foglaltak le maguk tőlem bármit is.
- Mindegy, írja alá.
- Hogyne, és azzal el is ismerném, hogy nálam volt. Hiszen itt az áll, hogy én vagyok a lefoglalást elszenvedő.
- Lefoglalni csak attól lehet, aki birtokolja az adott dolgot - toldotta meg az ügyvéd.
- Ez nem így van, lefoglalni akárkitől lehet.
- Ezzel az erővel lefoglalhatná tőlem a fát is, ami mellett álltam.
- Ez csak formaság, írja alá.
- Nem írom.
- Ezzel nem akadályozza meg az eljárás lefolytatását.
- De azt igen, hogy rám húzzanak valamit, amit nem követtem el.
- Akkor nem írja alá?
- Nem.
- Hát jó.

További várakozás után előkerült egy előadó hölgy, s felkísért minket az emeletre, egy irodába. Végre hozzákezdtek a kihallgatásomhoz. Azért egyszer még ő is bepróbálkozott a lefoglalási jegyzőkönyvvel, hátha meggyőz, és aláírom. Nem írtam alá.

- Közlöm Önnel, hogy eljárást indítunk Ön ellen ipari robbanóanyaggal és pirotechnikai eszközzel való visszaélés gyanúja miatt. Kíván vallomást tenni?
- Kívánok.

Elmondtam, amit itt is leírtam, hogy az én zsebemből nem esett ki semmi, nem tudom, honnan került oda.

- Hát biztos onnan, ahol van még több is! - szellemeskedett az előadó.
- Most arra célozgat, hogy otthon egy egész láda ilyet tartok, ugye?
- Hát én nem célozgatok semmire, én csak azt mondom, hogy ahonnan ezt hozta, ott biztos van még.
- Na, még szerencse, hogy nem célozgat.

Kinyomtatta. Hemzsegett a hibáktól. Kijavítgattam tollal. Erre közölte, hogy nem nyomtat újat, mert drága a papír, javítgassam ki a másik két példányt is, és jó lesz úgy.

- És főleg olvasható.
- Az mindegy.
- Nem mindegy, így nem írom alá. Tisztázza le, nyomtasson újat.
- Sajnos nem lehet.
- Akkor nem írom alá.

Végül csak kinyomtatta. Remélem, nem kell elárverezniük a szép izraeli vízágyúkat a nagy papírpocsékolás miatt.

Szóval ez történt ma velem, szeptember 17-én, az öszödi beszéd kiszivárgásának évfordulóján. A Kossuth tér közelébe se mehettem, és jé, pont egy bomba esett ki a zsebemből igazoltatás közben. Velem mindig ilyen béna dolgok történnek, kihallgatják a telefonomat a liftben, miközben terrorcselekményre készülök, meghallják Budáról, hogy mit beszélgetek Pesten, és úgy verek meg feltörekvő újságírókat, hogy senki sem hallja, ahogy torka szakadtából kiabál a lépcsőházban... Biztos azért, mert buta náci vagyok, és a cipőmet sem tudom bekötni egyedül. Most persze nagy bajban lennék, ha szokásom szerint egyedül megyek a tüntetésre, és nincs ott senki, amikor véletlenül kiesik a zsebemből ez a kis játékszer. Így azonban éppen nyolc tanúm van rá, hogy mi történt, és Szarka Ágota diktafonja is végig működött. Meglátjuk, mi lesz ebből.

Korábban írtuk:

Vacsora után úgy döntöttünk 7-en, mint a gonoszok Tomcattel, Bloginnal....., hogy megnézzük mi újság a Kossuth téren, majd utána a piros metróval hazatérünk pihenni szombatra!!!
A Kossuth térig egyáltalán nem jutottunk el, mivel egy telefon fülkénél egy sokat látott platánfa tövénél megálltunk beszélgetni a Magyar Nemzet két újságírójával. Amikor a kereszt utcába értünk egy pincegarázsból éppen jöttek ki a rendőrök, akik közül az egyik, vélhetően a legértelmesebb felismerte Tomcatet. Ment a telefon rögtön. Eközben mi álldogálltunk és beszélgettünk. Majd nemsokára megjelentek a 20 év körüli civil ruhás, sokat tapasztalt rendőrök. Az egyik elkezdett kiabálni, hogy: Mi esett rám? Eközben a lába előtt heverő valamire mutogatott. A lényeg: a civil ruhás rendőr provokátor hozott magával egy ping-pong labdából álló kanócos valamit és azt játszotta, hogy ez valahonnan rápottyant, miközben mi békésen beszélgettünk. A hülye droid mindezt a Magyar Nemzet két újságírója előtt játszotta el. Ezekután igazoltattak és megmotoztak minket. 20 rendőr őrizte a valamit, amíg kiérkeztek a tűzszerészek. A tűzszerész ezt a borzasztóan veszélyes dolgot nemes egyszerűséggel zsebre vágta, majd bepakolták egy Astra kombiba, Tomcat-et meg egy piros Skodába.

Be vannak szarva rendesen tetvesék, hogy már az ötvenes éveket idéző módszerekhez folyamodnak az utóbbi időben rendszeresen. Nemsokára el lesztek zavarva a húsús fazéktól, ha tetszik, ha nem. A napjaitok meg vannak számlálva.

(Gyilkosgalóca, Tomcat - bombagyar.hu)

Tomcat bejegyzése, teljes egészében:
"Mohácsi Péter
az IBM Data Storage Systems Kft. ügyvezetője és humánpolitikai vezetője

Mohácsi barátunk több internetes fórumon is ismert, mint véresszájú magyarellenes, cigány- és buzivédő aktivista. Többek között neki köszönhető, hogy az IBM-nél ún. "különböző szexuális orientációjú munkatársak csoportja" alakult, amiért "Befogadó Munkahely Díjat" kapott. Erről a Menedzserfórum Magazin egy tavalyi cikke tudósít, kiemelve: "Mohácsi Péter hangsúlyozta, hogy az idei Büszkeség Parádén a vállalat menedzserei együtt vonultak a homoszexuális alkalmazottakkal, hogy támogatásukról biztosítsák őket." El ne feledjem, az IBM-nek romafelzárkóztató programja is van, és kiemelten támogatják a roma diákokat. Azok biztos jobbak, mint mondjuk a székelyek.

További érdekesség, hogy a fószer korábban az MTA Jogtudományi Intézetének volt tagja. Nyilván ott tanulta meg ennyire tiszteletben tartani a személyiségi jogokat és hasonlókat.

No és hogyan bukott le ez a jóember? Kész röhej, kérem szépen.

Emlékezhettek, hogy korábban kiderítettem, hogy a nacivadasz.blogspot.com oldalt egy dublini IP címről szerkesztik. Ezután kaptam is egy dühödten fröcsögő levelet a nácivadásztól, amiben egyrészt kifogásolta, hogy nem engedtem regisztrálni a Bombagyáron, másrészt elhencegett vele, hogy ő nagyon jól ért az informatikához, és mindig proxykat használ, úgyse tudom lenyomozni, hogy honnan írogat. És valóban, a regisztrációt német IP címről végezte, a levél pedig már látszólag Csehországból jött. Így aztán nem derült ki semmi, csak az, hogy egy magát dörzsöltnek képzelő seggfejjel van dolgunk. Le merem fogadni egyébként, hogy az IP címek mögött egy-egy helyi IBM iroda található, de ezt most hagyjuk.

Dörzsöltként azonban csak diplomát kapott, eszet hozzá nem. Ez lett a veszte.